Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7
u hódítani és a maguk birtokába venni, azok tolvajok és rablók, nem 1. pedig Krisztus küldöttei. Mit látunk tehát? Az egyház csak Jézuson át gondoskodhatik hívei lelkéről, Megszűnik egyház lenni, ha nem az élő ajtón át keresi, táplálja, erősíti, védelmezi az ő nyáját. Jézus az ő szolgáitól ugyanazt követeli, amihez az egyház hivatását és lényegét kapcsolta. Az egyház szolgája csak akkor válik Krisztus szolgájává, ha életén és munkáján átfénylik annak bizonysága, hogy ő egyedül az élő ajtón át munkálja hívei lelkének javát. Ez a megállapítás követelés és irányszabás, számonvevés és ítélet. Hatalmasan zúgó kérdésként dörömböl az egyház és a Krisztus elhívott szolgáinak lelkén : evangélikus egyház, lelkipásztorok, tanítóemberek, világi vezetők, vájjon valaki is közületek nem közeledik-e idegen ajtón át tolvajkéilt a rátok bízott nyájhoz? Annak rendelése és lelke szerint munkálkodtok-e, aki önmagáról azt mondotta : Én vagyok az ajtó! 3. Jézusnak az ajtóra vonatkozó megállapítása végül azt jelenti, hogy az egyház Jézuson át eljut az élet mezőségére. ,,Én vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik •és legelőt talál". Ez az ígéret vonatkozik magára áz egyházra. Azonban figyeljük meg jól, hogy Jézus nem fenntartásról, hanem megtartásról beszél. Az egyház fenntartását lehet biztosítani pénzzel, szervezettel, külső erővel, ügyességgel, a viszonyokhoz és hatalmi tényezőkhöz alkalmazkodással, de megtartását csak azzal lehet biztosítani, hogy az élő ajtón át eljut Isten legelőjére. Jézus kijelentése két kötelességet hárít reánk : azt kívánja evangélikus egyházunktól, hogy a maga fenntartásáért küzdjön kemény erővel. Becsülje meg történelmi testét, évszázados munkáját, hősi küzdelmeit és szenvedéseit, őseinek, vértanúinak és bizonyságtevőinek emlékét, százados hagyományait és tanulságait, megszentelt örökségét és testamentombeli jogát, mert mindez Isten teremtő akarata rajta. De önvizsgálattal, hittel s a Szentlélek munkájával termeljen önmagában olyan belső erőket, hogy megtartassék. Egyházunk jövendője nem a latifundiumon, avagy koldústarisznyán fordul meg, hanem az élő Krisztushoz való viszonyán. Nem a jog és hatalom birtokolása nyitja meg előttünk az életet, hanem az, hogy az élő ajtón át eljutottunk-e Jézus legelőjére. Vonatkozik ez az ígéret az egyház gondjaira bízott hívek seregére. Városban, falun, tanyán élő emberek, munkálkodjatok bármilyen foglalkozásban, éljetek akármilyen körülmények között, legyetek magas műveltségű, vagy egyszerű gondolkodású emberek, ebben az egyben nincs különbség köztétek : mindnyájan elveszett és elkárhozott
