Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1941. november 7

9 Ez pedig azt jelenti, hogy Istentől kapott rendeltetése szerinti, evangélikus egyházunknak Krisztus élő testévé kell lennie. Fel kell oldódnia annak szolgálatában, ki önmagát önként azért adta áldozatul, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Isten akarata szerint bírnia, adnia és élnie kell a Krisztussal élés és a Krisztusban élés nagy biztosítékát : az igét és a szentséget. Jézusban kell hordoznia életét, Jézus királyságáért kell munkálkodnia, Jézus lelkéből kell táplálkoznia és erősödnie, Jézusban kell győzedelmeskednie. Jézus, mindig Jézus és egyedül Jézus. Ezt jelenti az, hogy az egyház Jézuson át találja meg önmagát. Önmagának Jézusban megtalálása az egyházat bizonyságtevő egyházzá teszi. Egész élete egy nagy bizonyságtétel. Bizonyságtétel mindennapi munkája, az ige kenyerével élése és annak továbbadása, szolgálatának hűsége és önfeláldozása. Bizonyságtétel, hogy a szeretet mezőségére Jézuson át halad, halotti mezőről felszedi az élettelen csontokat, könnyével fehérre mossa, keblén melengeti s a szeretet jótéteményével erősítgeti azokat. Ez a bizonyságtétel történelmi nehéz időben kiélezett, kemény követelésekkel áll egyházunk elé. Szellemi, politikai, világnézeti válságok idején, viharszél forgatagában él az egyház. Megrendül építménye, megszegényedik törvényben gyökerező tekintélye, lába alól kiszalad némelyik munkamezője, feje fölött ronggyá foszlik nimbuszának ezüst felhője, szembefordul vele egy idegen, ellenséges világ és földi intézményének bástyafala meginog. Jézus igéje azonban változatlan marad: Én vagyok az ajtó! Ilyenkor az egyháznak a kényelem és tespedtség puhító légköréből ki kell lépnie, kereszthordozó egyházzá kell lennie és ha Isten parancsolja, vállalnia kell a mártiromságot is. Ne alkudjuk hát el és ne áruljuk el egyházunk igazi lényegét! Maradjunk hívek egyházunk élő Urához és tőle nyert rendeltetésünkhöz. Ne menjünk az érdekek aranykapuja felé. Ne sántáljunk két úton a kompromisszumok felemás, kapuja felé. Ne elégedjünk meg évszázados kőkockákból épített alkotmányunk vaskapujával. Jézus szava határozott, benne követelés, ígéret és biztatás rejlik: Én vagyok az ajtó! Menjünk át ezen az élő ajtón, mert egyházunk csak így találhatja meg önmagát. * 2. Jézus az ajtó. Ezen az ajtón jut el az egyház híveinek lelkéhez. Jézus ezt a megállapítást kétféleképpen fejezi ki. Beszédének egyik előző mondatában azt mondja, hogy aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Tehát az ajtón áthaladás, feltétele és ismertetője a pásztori hűségnek. Csak az lehet Krisztus