Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3

8 4-5. Hódolattal, hálával és hűséggel gondol Magyarország kormányzójára, vitéz nagybányai Horthy Miklósra, aki dicsőséges országlásának ideje alatt immár harmadízben szerzett vissza bMos, céltudatos, bölcs, jövőbelátó kormányzásával és Istenbe és az ő igazságába vetett rendíthetetlen hitével és bizodalmával egy hatalmas országrészt. Bizalommal lordul a m. kir. kormány felé, amely a helyzet helyes felismeresével, idején alkalmazott döntő elhatározással, önemésztő munkával és szívós kitartással készítette elő a nagy történelmi esemény bekövetkezését. Csodálattal emlékezik meg a nagy német és olasz nemzetről, azok dicső vezéreiről : Hitler Adolfról, Mussolini Benitoról és munkatársaikról, bennük az isteni igazságszolgáltatás kiválasztott eszközeit látva, áldva és őket nehéz küzdelmükben Isten oltalmába ajánlva. Szívének túláradó szeretetével öleli keblére felekezeti és nyelvi különbség nélkül az áldott magyar föld visszacsatolt darabjával hazatért honfitársakat, akiknek ősei ezen a rögön éltek és haltak, s akikkel benső testvéri közösségben akarja munkálni a szebb és boldogabb jövőt. Különös melegséggel köszönti közülök a hitben is testvéreket, azokat, akik az övéi voltak és ismét az övéi lettek, s azokat is, akik önálló életet éltek és élnek ezután is, de a hit közösségében vele összeforrtak és osztatlan egységet alkotnak. A csak javunkra válható nemzeti megpróbáltatásért, a hazatért földért és népért, a szemünk előtt lett csodáért, mindazokért, akiknek létrejöttében része volt, minden gazdagodásért, amit az jelent és minden feladatért, amely abból nemzetre és egyházra, közre és egyesre háramol, Isten nevére szálljon dicséret és dicsőség, hálaadás és magasztalás most és mindörökké ! Az ünnepi nyilatkozat után Járosi Andor kolozsvári lelkész, theol. magántanár, aki mint vendég van jelen, szólal fel, bizonyságot tesz a most boldogan hazatérteknek a hosszú elnyomatás alatti, soha meg nem ingott hűségéről, hangot ad afeletti fájdalmuknak, hogy vannak olyanok, akiknek számára még nem ütött a szabadulás órája, köszönetet mond a meleg fogadtatásért és a testvéri szeretetben való boldog egyesülésre Isten áldását kéri. Báró Prónay György közgyűlési tag a közgyűlés összes tagjainak helyeslése mellett Járosi Andor felszólalásának a jegyzőkönyvben egész terjedelemben való megörökítését javasolja. (Járosi Andor utólag felszólalása szövegének rendelkezésre bocsátása alól való felmentését kérte, mert rögtönzött beszédét nem tudja újra visszaadni). Ezekután a közgyűlés tagjai felemelkednek helyükről és eléneklik a Himnuszt, majd az egyetemes felügyelő a közgyűlést öt percre felfüggeszti. 5. (Sz.) Az egyetemes felügyelő, a közgyűlést újból megnyitva, a következőkben terjeszti be évi jelentését : Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! Mint már megnyitó beszédemben megállapítottam, egyházegyetemünk Isten kegyelméből a hazánk határain túl dúló háború és az annak nyomán határainkon belül is természetszerűleg jelentkező idegfeszültség és nyugtalanság ellenére is békés építőmunkát végezhetett a lefolyt munkaévben. Erről szóló, lehetőleg rövidre fogott jelentésemet a következőkben van szerencsém a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés elé terjeszteni. Az eddigi szokáshoz híven elsősorban az állammal való kapcsolatokról számolok be. Amikor ezt teszem, mindjárt előrebocsátom, hogy az állammal való jóvíszony és harmonikus együttműködés ápolása, mint egyházpolitikai programmom sarkalatos pontja, változatlanul egyik főtörekvésem volt s az az állam minden tényezője részéről, amellyel csak érintkeztem, teljes mérvű viszonzásra talált. Meggyőződésem, hogy alig volt még idő, amely az állam és egyház közötti teljes megértést mindkettő érdekében parancsolóbban követelte volna, mint a mostani, amikor mindkettő olyan súlyos kérdések halmazával áll szemben, amelyeknek megoldása egymás kölcsönös támogatása nélkül mindkét fél számára szinte lehetetlen. Megnyugtató a kormányzat élén ilyen időkben olyan hívő lelkű és puritán jellemű férfiút tudnunk, mint gróf Teleki Pál miniszterelnök, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszteri székben pedig olyan egyházához hű és mások hitbeli meggyőződését tiszteletben tartó férfiút látnunk, mint Dr. Hóman Bálint, akinek munkatársai is Fáy István államtitkárral és Dr. Bernáth Géza miniszteri osztályfőnökkel élükön az egyház minden jogos kívánságával és méltányos kérésével szemben a legteljesebb megértést és segítnikészséget tanúsítják. Egyébként is jóleső érzéssel jelenthetem ki, hogy egyetemes felügyelői működésem több mint másfél évtizede alatt nem volt egyetlenegy olyan egyházi vonatkozású kérdés sem, amelyben a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter és minisztériuma részéről közönnyel, vagy megnemértéssel találkoztam