Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1940. november 3
7 leszorítani igyekszik, ele egyben példakép és buzdítás is : világiak, szolgáljatok és pedig magatok 1 teljes odaszentelésével, így szolgáljatok az-egyházban az egyháznak ! Báró Prónay Dezső hozzánk intézett üzenetét erről a helyről elhangzott utolsó beszédéből veszem, amelyben a tulajdon jogintézményének, a családnak, a hazának és a vallásnak, mint a világrend tartó pilléreinek, veszélyeztetett voltáról szólott, mondván : „Nem érzik, hogy immár remeg a föld a lábaink alatt ?" Valóban remegett és lett is földindulás és van ma ismét. Ügy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy, miként akkor, úgy ma is csak az ezzel a négy eszmével, elvvel való helyes sáfárkodás állíthatja meg a földindulást és teremthet mindeneket boldogító, békés, nyugalmas helyzetet a világon : ha a tulajdon, a család és a haza megőrzi Isten rendelte hivatását és ha a vallás nem lesz jelszóvá, hanem összefogó erővé válik, aminek a hazatért keleti részeknek idegen elnyomás alatti történetében számos követendő példája áll előttünk. Báró Prónay Dezső lelke szól. Emelkedjünk fel helyünkről, pillanatnyi néma csendben halljuk meg szavát, idézzük példáját és áldozzunk kegyelettel áldott emlékének. (Az egyetemes gyűlés közönsége egy percre némán feláll.) Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! Minden emberi szónak, legyen az élők beszéde, vagy holtak izenete, csak annyiban van igazi súlya és jelentősége, amennyiben összhangban áll Isten kinyilatkoztatott igéjével. Áll ez mindarról is, ami ennek a megnyitóbeszédnek a keretében elhangzott. Megnyugtató, önbírálatra indító és felelősségérzetet keltő tudat, hogy azzal mérhetünk és azzal mérettetünk. S áldás, hogy ez az ige mindnyájunk által érthető hangon, magyar nyelven is szól hozzánk immár három és fél évszázada Károli Gáspár magyar bibliafordításában. Hála legyen Istennek, aki őt magyar tolmácsává méltatta és áldott legyen haló porában a bibliafordító, aki magát teljesen átadta Istennek engedelmes eszközül. Luther azt mondja, bár minden írása elvesznék, csak német Bibliája maradna meg. Minden nyereségben legfőbb nyereségünk, minden veszteségben megmaradt kincsünk, erőtlenségünkben erőnk, vészek között biztos fedezékünk, tanácstalanság és bizonytalanságok ú +vesztőjében útmutatónk, hitünk forrása, üdvünk útegyengetője : a Magyar Biblia — a miénk ! Azt szívünkre szorítva, vágjunk neki az új munkaévnek, további századoknak, nézzünk szemébe az apokaliptikus időknek Isten nevében. 1940. évi rendes egyetemes közgyűlésünket, annak igen tisztelt tagjait testvéri szeretettel üdvözölve, ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Az egyetemes közgyűlés az egyetemes felügyelő nagyszabású megnyitó beszédét köszönettel fogadja s jegyzőkönyvébe egész terjedelmében felvéteti. 2. (Sz.) Az egyetemes felügyelő — a jegyzői kar azon bejelentése után, hogy az egyházkerületek kiküldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére bizottság lévén kiküldendő, a közgyűlés az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon, az egyetemes ügyészen és főtitkáron kívül kiküldi D. D. Raffay Sándor, Dr. Pesthy Pál, Dr. Sztranyavszky Sándor és Kemény Lajos közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Az egyetemes világi főjegyző bejelenti, hogy az egyetemes közgyűlésről való távolmaradásukat kimentették : Dr. Berzsenyi Jenő, Csatáry Elek, Hanzély Ferenc, Mihalovics Samu, Osztroluczky Pál és Prónay József közgyűlési tagok. Tudomásul szolgál. 4. (Sz.) Az egyetemes felügyelő megnyitóbeszédének elhangzása után az egyetemes közgyűlés a következő ünnepi nyilatkozatot teszi : A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem közgyűlése újjongó öröm érzetével ünnepli a magyar nemzet életében beállt történelmi fordulatot, hogy Keletmagyarország és Erdély egy része, amelyet a trianoni békeparancs Magyarország tökéletes földrajzi egységet képező testéből annak többi, idegen országokba átcsatolt részeivel együtt kiszakított, a bécsi döntőbíróság ítelete alapján ismét visszatért az anyaország kebelébe. Hálaadással borul le a népek sorsát bölcsen igazgató szent és igaz Isten előtt, mert határt szabott a magyar nemzeten elkövetett súlyos igazságtalanságnak és ezeréves jogos tulajdonának egy újabb darabját visszaadta neki.
