Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12
13 jogát, kénytelen eredeti álláspontjához ragaszkodni. Ezzel szemben nem szolgálhat megnyugtatásul a 5. miniszternek az a megállapítása, hogy az iskolai egyesületek jóváhagyott alapszabályaiban engedélyezett tagdíjak szedése nem esik a tilalmazott gyűjtés fogalma alá. Újabb felterjesztéssel éltem azért a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a szóbanforgó, egyházunk érdekeit súlyosan érintő törvényes rendelkezés esetleg novelláris úton való megváltoztatása érdekében tegye meg a szükséges lépéseket. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 49. 703/1937. V/2, ü. o. számú leiratában közölte a vallásos iskolai egyesületekben való közreműködés jogának szabályozására irányuló szándékát. A válaszfelterjesztés útján igyekeztünk egyházunk érdekeit ebben a vonatkozásban is biztosítani. Am. kir. vallás- és közoktatásügjá minisztériummal folytatott előzetes tárgyalás után elnöktársammal felterjesztést intéztünk a miniszterhez az 1935. évi VI. t.-c.-nek és Végrehajtási Utasításának az evangélikus egyház autonómiájához való viszonya tárgyában. Bejelentem még, hogy az illetékes püspök javaslata alapján Dr. Láng Margit budapesti leánygimnáziumi és Tótfalusi Aladár szarvasi gimnáziumi tanárt igazgatói címmel ruháztam fel. A lelki munkáról igen tisztelt elnöktársam ad részletes beszámolót, én csak röviden utalok egyes tényekre. Az eucharisztikus kongresszussal és az István király emlékévvel kapcsolatban az egyházegyetem kiadásában „Belmissziói Előadások" címen füzet jelent meg s a közelmúlt napokban napvilágot látott ugyancsak az egyházegyetem kiadásában a Belmissziói Munkaprogram első füzete. Ez a mű mintegy folytatása, természetesen az egyetemes szempontokra való tekintettel bővebb kiadásban, a dunántúli egyházkerület belmissziói munkaprogram füzetsorozatának s megadja egyházunk belmissziói munkájának az egységes irányt és anyagot. Korszakos jelentőségű kezdeményezés ez, amelynek eredményei elé reményteljes várakozással tekinthetünk. Nem az egyházegyetem kiadásában jelent ugyan meg, de ugyancsak egyetemes jelentőségű Scholz László segédlelkész „A hálaadás kelyhe" című füzete, amely egyházunk úrvacsorai tanítását kimerítően ismerteti s így az eucharisztikus évben lelkészeknek és híveknek egyaránt jó szolgálatokat tett. Kiemelem a D. Kapi Béla püspök vezetése mellett lefolyt országos jellegű sajtókonferenciát és azt az örvendetes tényt, hogy „Wehr und Waffe" címen a dunántúli Luther Szövetség szerkesztésében németnyelvű vallásos néplap indult meg, amelynek első számába én is ajánló sorokat írtam. Nem hagyhatom említetlenül, hogy „Harangszó" című néplapunk nyomdát vásárolt s az új lapot is ez a nyomda állítja elő. Ebben a keretben kíván megemlítést az Országos Luther Szövetségnek az az evangélikus öntudat erősítését célzó intézkedése, hogy Luther-serleget alapított és ezzel összefüggésben minden évben Luther-serleg vacsorát rendez. A budapesti egyetemi és főiskolai hallgatók lelkigondozását ez idén is Dr. Szuchovszkv Lajos vallástanár látta el. Az egyetemi istentiszteleteket a szokásos módon szintén megtartottuk. Kedvező jelenség, hogy egyes egyetemek és főiskolák vezetőségének az érdeklődése is felébredt egyetemi istentiszteleteink iránt. Hangsúlyozottan kiemelem a Képzőművészeti Főiskola rektorának azt a kérését, hogy főiskolájának ifjúsága számára annak falai közt rendezzünk a böjtben csendes napokat, ami természetesen meg is történt. Az egyetemi és főiskolai ifjúság körében megindult szervezkedési mozgalom az Országos Luther Szövetség keretében nyer lebonyolítást, az egyetemi lelkészi állás megszervezése érdekében pedig megtörténtek a kormánynál a kezdeményező lépések, amelyek remélhetőleg mielőbb eredményt hoznak. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek kebelében létesíteni szándékolt kongruás lelkészi állás szervezése szintén tárgyalás alatt áll. Az ifjúsági mozgalom köréből örömmel emlékezem meg a Tessedik Sámuel ifjúsági missziói intézet megalakulásáról. Jelentésem nem volna teljes, ha meg nem emlékezném az ország és az egyház életében előfordult, jórészt személyes vonatkozású, olyan eseményekről, amelyeket örömmel vagy fájdalommal kell regisztrálnunk és amelyek alkalmából nem mulasztottam el ezen érzelmeknek az egyház és a magam nevében való kifejezését. Üdvözlések. Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója, ebben az évben érte meg életének 70. esztendejét. A Deák-téri templomban ünnepi istentiszteleten adtunk hálát érte az Istennek és könyörögtük le reá legjobb áldásait. Hódoló köszöntésünket táviratban terjesztettem Őfőméltósága elé. A kormányváltozás alkalmából a távozó Dr. Darányi Kálmán m. kir. miniszterelnököt és Dr. Hóman Bálint m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert köszönő irattal kerestem fel és Dr. Imrédy Béla m. kir. miniszterelnököt, gróf Teleki Pál m, kir. vallás- és közoktatásügyi minisztert
