Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12

12 5« vált. Az utód személyére vonatkozóan még nem történt döntés. A lelkészi állásba távozott Palkovics István tót lektor szolgálatát Dr. Báró Podmaniczky Pál egyetemi tanár vette át. Külön felkérést intéztem a hittudományi karhoz és a Theológusok Otthona felügyelő-tanárához, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel buzdítsák és kötelezzék a gondjaikra bízott ifjúságot a nyelvtanfolyamok látogatására és a nyelvtanulás ezen alkalmának egyházunk és a saját érdekükben álló eredményes kihasználására. Biztosra veszem, hogy a felkérés nyomán járó intézkedéseknek meglesz a kívánatos eredménye. A hittudományi karon folyó egyházi ének- és zenetanítás új lendületet vett. Ezt a munkát Dr. Gárdonyi Géza tanár végzi. Az eredmény biztosítása érdekében a hittudományi kar fontos intézkedést tett. Kötelezi hallgatóit bizonyos számú énekdallam elsajátítására, amiről félévenkint beszámolni tartoznak. A hallgatók a lelkészvizsgálóbizottság előtt bizonyítvánnyal kötelesek igazolni, hogy ezirányú kötelezettségüknek megfeleltek. Örvendetes jelenségnek tartom, hogy ismét eggyel szaporodott theológiai doktoraink száma. Ebben az évben Schulek Tibor honvédlelkész szerezte meg a theológiai doktorátust. A tanügy kérdésére térve át, kiemelem jogakadémiánknak azt a törekvését, amellyel az egyházjog tudományos müvelését az egyházi közigazgatásra való gyakorlati képzéssel eredményesen egészíti ki. Bejelentem, hogy a mult évi egyetemes közgyűlés által elhatározott tanügyi felterjesztések közül kettőnek : a 60. jegyzőkönyvi pont a) pontja és a 65. jegyzőkönyvi pont alattinak megtételétől alapos megfontolás után egyházi érdekből az elnökségek helyeslése mellett eltekintettem. Sajnos, az egyetemes közgyűlés elé gyakrabban érkeznek az egyházkerületekből olyan kérések, amelyek kormánytényezőkhöz, különösen a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézendő felterjesztést javasolnak, anélkül, hogy reális alapjuk volna és a kérést ténybeli adatokkal megfelelően alátámasztanák. Felkértem azért az egyházkerületek püspökeit, rendelkeznének aziránt, hogy mindig csak reális alappal bíró és ténybeli adatokkal kellően alátámasztott, megfelelően indokolt felterjesztések bocsáttassanak az egyetemes közgyűlés elé. Sajnálom, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter tanügyi felterjesztéseink közül ismételten többet válasz nélkül hagyott, ami néhánnyal mult évi közgyűlésünkből tett felterjesztéseink közül is megtörtént. így mindeddig válasz nélkül maradtak a következő tavalyi felterjesztések : az 57. jegyzőkönyvi pont alapján az istentiszteletek leventék által való látogatásának kérdésében, a 60. jegyzőkönyvi pont b) alpontjában a községi és római katholikus iskolákba járó evangélikus tanulók hitoktatása tárgyában, a 64. jegyzőkönyvi pont értelmében a csékúti iskola államsegélye ügyében és a 67. jegyzőkönyvi pont szerint a hitoktatók helyzetének rendezése és a hitoktatói díjak felemelése érdekében tett felterjesztés. Az 58. jegyzőkönyvi pont alapján a kántori és tanitói javadalom szétválasztását szorgalmazó felterjesztésünkre a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 73094/1938. VI. ü. o. szám alatt azt válaszolta, hogy arra nincs lehetőség. A 60. jegyzőkönyvi pont c) alpontja alatt, valamint a 61. jegyzőkönyvi pont értelmében ment felterjesztésre ideiglenes válasz érkezett. Elnöktársammal azt az eljárást óhajtjuk követni, hogy felterjesztések helyett a jövőben inkább személyes eljárás útján igyekszünk kéréseink sikerét biztosítani, illetve, amennyiben a felterjesztés szüksége is fennforog, azt lehetőleg személyes eljárással is egybekötjük. Ez az eljárási mód érvényesült elnöktársam részéről a tanítóképzés reformjával, valamint a tankönyvengedélyezések kérdésével kapcsolatban is. Az utóbbi kérdéskomplexumnak egy részét illetőleg elvi nézeteltérés forog fenn egyházunk és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium között. Míg ugyanis álláspontunk szerint egyházi iskoláinkban minden arra módot nyújtó alkalmat fel kell használnunk arra, hogy az evangélikus jelleget kidomborítsuk, addig a rn. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium álláspontja szerint az evangélikus öntudatra való nevelés a vallásoktatás körére szorítandó. Ennek az álláspontnak az érvényesülése mellett evangélikus egyházi iskolák fenntartása szinte céltalanná válnék. A fentiekben körvonalazott álláspontunk indított arra a válaszra is, amelyet a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter 108.731/1938. IX. számú, a különböző fokozatú iskolákra nézve kötelező egységes füzetek és tanszerek használatára vonatkozó és más füzetek és tanszerek használatát eltiltó rendeletére, valamint 54.285/1937. V. 2. számú leiratára adtam, amelyben olyértelmű intézkedés foglaltatik, hogy az 1927. évi XIV. t.-c. 14. §-a értelmében a nyilvánossági joggal felruházott iskolák tanulóifjúsága körében való gyűjtésre vonatkozó tilalom a vallásos iskolai egyesületekre is kiterjed. Az előbbi rendelettel kapcsolatban bejelentettem egyházunk arra irányuló jogfenntartását, hogy iskoláinkban az egyház nagyjainak és az egyháztörténelem eseményeinek képével és leírásával ellátott füzeteket használtathasson. Az utóbbi törvénymagyarázatot és rendelkezést illetőleg pedig azok mellőzését kértem, mert az egyház nem mondhat le arról a jogáról, hogy intézeteiben a tanulókat a vallásos célokat szolgáló adakozási kedv felkeltésével és fejlesztésével is áldozatos egyházszeretetre nevelje. A miniszter 43.508/1938. V/2, ü. o. számú válaszleiratában azt írja, hogy miután a törvény határozott formában rendelkezik és nem biztosítja számára kivétel alkalmazásának a