Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1938. november 12

11 A másik a lelkészsegélyezési alap ügye. Miután az alap kamathozama távolról sem elegendő 5. ahhoz, hogy az alap feladatának megfelelhessen s a lelkészsegélyezésre úgyis az egyetemes közgyűlés biztosítja évről-évre a szükséges összeget, minek következtében az alap fenntartása céltalannak látszik, azt javasolja az értekezlet, hogy azt az egyetemes közgyűlés szüntesse meg s tőkéjét a költségvetésben használja fel. Ezzel szemben mondja ki, hogy mint eddig, a jövőben is igyekszik a lelkészsegélyezés céljaira az alap kamatait jóval meghaladó összeget rendelkezésre bocsátani és kötelezőleg kijelenti, hogy ez az összeg az alap 4%-os kamatának megfelelő összegnél kisebb nem lehet. A theológiai alapok tőkéje, ezek célja és rendeltetése is megszűnvén, az elnöki értekezlet álláspontja és javaslata szerint az előbbiekkel azonos eljárás alá vonandó. Az elnöki értekezlet sajnálattal állapította meg, hogy az állami beruházási hozzájárulás kérdése nehéz pénzügyi feladat elé állítja az egyházegyetemet. A kivetés felebbezés alatt áll, de a felebbezés sikere esetén is akkora összeggel kell számolnunk, amely et csak úgy tudunk biztosítani, ha a szemináriumi alapot , amely a Luther Otthonnak adott 4000 P átalakítási és karbantartási segéllyel ezidén csökkent, igénybe vesszük, költségvetésileg gondoskodva arról, hogy az alap kamatos kamataival együtt 30 év alatt egyenlő törlesztési részletekben refundáltassék. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy állami beruházási kötelezettségünknek az összes költségvetési tételek erős leszállítása nélkül meg tudjunk felelni. Örömmel vette tudomásul az értekezlet, hogy 5000 P hadikölcsönsegélv folyt be és utaltatott be az egyházegyetem pénztárába. Ez is a beruházási teher könnyítésére szolgál. Foglalkozott az elnöki értekezlet a Felvidék egy részének visszacsatolásával kapcsolatban egyházunk felsőházi képviseletének kérdésével is és felkérte az elnökséget, hogy egyházunk lélekszámának tekintélyes gyarapodására való tekintettel is szorgalmazza egyházunk azon képviseleti jogának a helyreállítását, amelyet a volt főrendiházban élveztünk. Természetesen az év folyamán külön elnöki intézkedések hosszú sora is szükségessé vált. Ezek közül megemlítem, hogy Egyházi Törvényeinkből egy különösen díszes kötésbe foglalt példányt azok megerősítése és jóváhagyása legfelsőbb tényéért érzett hódolatos hálánk jeléül felajánlottam Magyarország Kormányzójának, aki azt legkegyelmesebben elfogadni méltóztatott. Egy-egy bőrkötéses példányt pedig a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek és azoknak a kormánytényezőknek nyújtottam át, amelyek az Egyházi Törvények jóváhagyása és megerősítése körül különös jóindulatot és segítőkészséget tanúsítottak. Intézkedtem aziránt, amit egyébként a saját hatáskörükben az egyházkerületek püspökei is megtettek, hogy az egyházegyetem ügyvitelében egyházunk neve egyöntetűen az Egyházi Törvényekben megállapított rövidített alakban használtassék. A szokásos módon szétosztottam a biblia-, fogházmissziói- és sajtóoffertóriumot, arra érdemes ifjaknak kiadtam a Szigethy—Halász—Brósz ösztöndíjat és a Luther Márton-alapot a Luther-szobor alaphoz csatoltattam. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok annak a lelkészképzés ügyében elért vívmánynak, hogy a hittudományi karon a magyar protestáns egyháztörténeti és egyházjogi tanszék a folyó tanévvel betöltetett. Ennek, valamint a hittudományi kar épületének a még hiányzó helyiségekkel való kiegészítése érdekében küldöttséget vezettem a m. kir. vallás- és közoktatásügyi és a m. kir. pénzügyminiszter elé, akiknek átnyújtottam a tavalyi egyetemes közgyűlésen elhatározott felterjesztést. Dr. Sólyom Jenő került mint rk. egyetemi tanár erre a ma, az átértékelő történetírás és az Egyházi Törvények hatálybalépte idején kettős fontossággal bíró tanszékre. A hittudományi kar új dékánjával, Dr. Kiss Jenővel, valamint a lelépett D. Dr. Prőlile Károly dékánnal szívélyes iratváltást folytattam. Ehelyütt említem meg, hogy D. Dr. Prőhle Károly a mult évi angliai ökumenikus gyűléseken való részvételével kapcsolatos beszámolója keretében javaslatot tett abban az irányban, hogy theológiai ifjúságunk előtt állami ösztöndíjakban való részesítése útján nyittassék meg az angliai egyetemek kapuja. Azon is fáradozott, hogy theológusaink a hallei egyetemen olyan kedvezményekben részesüljenek, amelyek lehetővé teszik, hogy minél több theológusunk íratkozhassék be a hallei egyetemre és újból helyreálljanak azok a szoros kapcsolatok, amelyek egyházunk theológus ifjúsága és Luther egyeteme között a reformátor kora óta évszázadokon át fennállottak. Az ebben a kérdésben illetékes D. Dr. Schumann Friedrich Karl hallei egyetemi tanárral együtt tárgyaltunk erre vonatkozólag annak hazai útja alkalmából. A külföldi ösztöndíjak kérdésében felkérésemre Dr. Wíczián Dezső egyetemi tanár is szíves volt fáradozni és értékes adatok birtokába juttatni. A lelkészképzésnek egyik fontos feladata lévén, hogy német- és tótnyelvű egyházközségeinket ezeken a nyelveken tökéletesen beszélő lelkészekkel lássa el, különös súlyt helyezek a Theológusok Otthonával kapcsolatban működő német-tót nyelvtanfolyamokra, amelyek tudvalevőleg a soproni tanítóképzőintézet tanulói előtt is nyitva állnak. Sajnálatos, hogy Budaker Oszkár lelkész, aki a német nyelvmesteri tisztséget a tanfolyamok megnyitása óta ellátta, éttől a szolgálattól meg-