Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15

1. (P.) Az egyetemes közgyűlést bevezető istentisztelet, amely egyben a Gusztáv Adolf 1. Gyámintézet 75 éves jubiláris hálaadó istentisztelete is volt, a Deák-téri templomban a közgyűlést megelőző napon, este 6 órakor tartatott meg. Szent szolgálatát Németh Károly esperes, egyetemes törvényszéki bíró, a misszióegyesület egyházi elnöke végezte. A közgyűlés napján a közgyűlés tagjai a leánygimnázium dísztermében összegyűlvén, D. Geduly Henrik püspök, egyházi elnök a következőképen imádkozott : Leborulva szent színed előtt, hálát zeng ajkunk, jóságos mennyei Atyánk, hogy angyalaid tábort járó seregével minket az elmúlt éjjelen is megoltalmaztál minden gonosztól, .minden testi és lelki veszedelemtől s megérnünk engedted e mai napot. Ám az új nappal újból kegyelmed ajtaján zörgetünk. Alázattal kérünk, áraszd ki szent segedelmedet ennek a munkájára is, amidőn egybegyűltünk, hogy lelkünknek Általad belénk oltott ajándékai szerint munkáljuk anyaszentegyházunk javát és szolgáljuk a Te szent országodat. Érezzük, Atyánk, hogy mi magunkban semmit sem tehetünk, mert gyengék és gyarlók vagyunk. Azért esdekelve kérünk : tisztítsd meg szíveinket a hit által a test és a világ bűnös kívánságainak a szolgálatától, éleszd fel és gyújtsd lángra szívünkben a Te szent igazságaid követésének a vágyát s mint nagy feladatok teljesítése előtt apáinkkal tevéd, úgy lobogtasd ma a mi szíveinkben is az egyházszeretet áldozati tüzét és az egymást megértő és támogató hittestvéri szeretet lángjait, hogy a mi tanácskozásainkban mindig ezeknek a szent tüzeknek a tiszta fényéhez igazodhassunk és egyházépítő munkásságunk során megláthassuk, megismerjük, megízleljük és megszeressük a Te szent fiaddal való közösség boldogító áldásait. Legyen a Te oltalmadba ajánlva magyarhoni evangelikus Sionunk minden nemes igyekezete és a tökéletesedés felé való minden törekvése. Nyugodjanak szent áldásaid megpróbáltatott, szenvedő hazánkon. Oh oszlasd el könyörületed napjának vigasztaló fénysugaraival a kétségek, a nemzeti bánat és csüggedés oly soká sötétlő felhőit. Éleszd hitünket, tápláld és tedd törhetetlenné reménységünket. Hosszú megpróbáltatás után támassz immár reánk boldogabb jövendőt, amelyért hálaimádság szálljon a Te szent zsámolyod felé .... Mi Atyánk .... Ámen. Az ima elhangzása után D. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő tartotta meg a következő megnyitó beszédet,: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! Amíg mi itt az egyház építését és ilymódon a nemzet és az emberiség javát és előmenetelét is szolgáló, békés munkára gyűltünk egybe, egy távoli világrészen véres háború pusztít és népek millióinak szíve abban a kívánságban dobban össze, vajha ne fulladnának sikertelenségig a népek sorsát irányító hatalmaknak arra irányuló erőfeszítései, hogy megakadályozzák a világ felett lebegő Damokles-kard alázuhanását, amely végkép szétvágná a világ békéjének laza kötelékeit és egy minden eddiginél rettenetesebb háborút zúdítana a világra. Mi is sokszor aggódva tekintünk a világ felett kóválygó komor felhőkre s figyeljük ennek a kardnak vésztjósló villanását, arra kérve az Istent, mentse meg népünket és az egész embervilágot attól a katasztrófától, amelyet a modern technika félelmetes fegyverzetével megvívott újabb világháború az egész embernemzet számára jelentene. Nem a mi feladatunk, hogy a világhelyzet felett szemlét tartva, kutassuk, megvizsgáljuk és alkalmazzuk mindazokat a módokat és eszközöket, amelyek a fenyegető világkatasztrófának elejét vehetnék, megoldanák és végkép kiküszöbölnék azokat a problémákat, amelyek ilyen veszedelmek hordozói. Ez azoknak az államférfiaknak tiszte, akiket népük bizalma sorsuk irányítására elhívott és akik Isten, népük, önlelkiismeretük és a történelem előtt felelnek azért, amit tettek, vagy tenni elmulasztottak. De mi tudjuk és hirdetjük is, hogy a helyzet megoldásának egy az alfája és az ómegája. Az, hogy minden lobogón, amely alatt népek és nemzetek a maguk és mások boldogulásáért küzdenek, ugyanaz a jelszó ragyogjon, amelyet II. Rákóczi Ferenc, akiről halálának kétszázadik évfordulója alkalmából kegyelettel emlékezünk, az emberi jogokért, a nemzeti, és vallásszabadságért kibontott zászlajára írt : »Gum Deo« — az Istennel. Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben csupán ilyen zászlók lengenének és amelyben ez a jelszó nem üres beszéd volna, hanem minden munka és törekvés elindítója, lendítő ereje és céltüzése. Ebben a világban a nemzetközi problémák bizonyára simán megoldódnának a kölcsönös szeretet jegyében. Elnyomás helyett felemelné az erős a gyengét. Gyanakvás helyett kölcsönös bizalom hatná át a népeket. Gyűlölet helyett a szeretet diadalmaskodnék. Háborúk kísértő réme helyett a béke szórná áldásait. Egy ilyen világban eltűnnének a hazánk testét szétdaraboló, mesterséges országhatárok is és újból eggyé lenne az, amit a természet is egynek alkotott.