Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15
21 12. (Ky.) A jogügyi bizottság bemutatja a m. kir. belügyminiszternek a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszterhez intézett és utóbbitól véleményezés végett az egyetemes felügyelőnek kiadott azt az átiratát, amelyben a belügyminiszter közli, hogy eltekint attól az indítványától, miszerint az 1674/1935. Y. K. ein. számú rendelet 7. §-a, amelynek módosítását egyetemes egyházunk is ellenezte, újabb rendelettel módosíttassék. De ezzel egyidejűleg felveti a kérdést, hogy Szabolcs és Ung vármegyék közigazgatási bizottságának a javaslata szerint nem volna-e kívánatos az 1894. évi XXXII. t.-c, 5. §-ának megfelelő kiegészítésével lehetővé tenni, hogy a házasságon kívül született 7—18 éves gyermekek anyjuk vallásváltoztatása esetén a gyámhatóság beleegyezésével szintén áttérhessenek az anya új vallására, s hogy a 7—18 éves gyermekeknek a szülők közös vallására való áttérése lehetővé tétessék akkor is, ha az ugyanazon bevett, vagy törvényesen elismert valláshoz tartozó szülők más közös bevett, vagy törvényesen elismert vallásra tértek át. Az egyetemes közgyűlés az 1894. évi XXXII. t.-c. bármely rendelkezésének megváltoztatása esetén, tehát mihelyt e törvény bármely rendelkezéséhez hozzányúl a törvényhozás, feltétlenül szükségesnek tartja, hogy azzal kapcsolatban mindenekelőtt ennek a törvénynek az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-át hatályon kívül helyező rendelkezései változtattassanak meg és illetve újból visszaállíttassák az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ának a hatálya. Ennek megtörténtéig az egyetemes közgyűlés határozottan ellenzi, hogy az 1894. évi XXXII. t.-c.-nek bármely rendelkezése módosíttassék. 13. (Ky.) A bányai egyházkerület felterjeszti 1935. évi közgyűlésének 21. pontja értelmében a javadalmas egyházi tisztviselők házasságáról szóló szabályrendelet kiegészítése tárgyában hozott határozatát. Az egyetemes közgyűlés — annak hangsúlyozásával, hogy a bányai egyházkerület határozata az 1930. évi egyetemes közgyűlési jegyzőkönyv 12. pontja szerint megalkotott egyetemes szabályrendelet határozmányait nem érinti és nem is érintheti — a bányai egyházkerületnek kizárólag ezen egyházkerületre nézve hozott s így az egyetemes szabályrendeletet csupán a bányai egyházkerületet kötelezően kiegészítő határozatát az E. A. 16. §-ára való utalással jóváhagyja. 14. (Ky.) Tárgyaltatik a dunántúli egyházkerület felterjesztése az önálló hitoktatók nyugdíj intézeti járulékainak az egyetemes egyházra hárítása és az egyházközségek terhére fennálló ilyen természetű hátralékoknak az egyházközségekkel szemben leendő törlése iránt. Minthogy a kérelem egyrészről beleütközik a Nyugdíjintézetről szóló szabályrendelet 33. §-ának a rendelkezéseibe, s minthogy másrészről az egyetemes egyház az indítvány szerint reá áthárítani javasolt terhek viselésére fedezettel egyébként sem rendelkezik, az egyetemes közgyűlés az indítványt, mint ezidőszerint meg nem valósíthatót elutasítja. Egyben azonban a felterjesztést átteszi a zsinathoz azzal, hogy az abban foglalt kérdést a szórványkérdésre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban megoldásra juttatni szíveskedjék. 15. (Ky.) Bemutattatik a bányai egyházkerület közgyűlése 1935. évi jegyzőkönyvének 25. pontja alatt hozott és ide felterjesztett az a határozata, amellyel a püspöki javadalom céljára szolgáló egyházkerületi földbirtok mindenkori haszonélvezője által az egyházkerületi pénztárba a tisztajövedelemből beszolgáltatandó hányad helyett meghatározott összegnek (1000 pengő) beszolgáltatását állapította meg. A bejelentés tudomásul szolgál. 16. (Ky.) Tárgyaltatik a jogügyi bizottságnak az a javaslata, hogy az egyetemes közgyűlés a Johannita lovagrend magyar csoportjának az egyetemes egyház pénztárába már befizetett, összesen 9000 pengővel létesített kórházi ágyalapítványát fogadja el, az arra vonatkozó alapítólevelet hagyja jóvá és lássa el jóváhagyó záradékkal, s ezzel kapcsolatban — tekintettel arra, hogy a Johannita lovagrend magyar csoportja ennek az alapítványnak 6000 pengőriyi részével egyúttal véglegesen kiegyenlíteni kívánta az egyetemes egyháznak azt az igényét, amely a néhai Dessewffy Géza volt tolcsvai lakos hagyatékával kapcsolatban az ő végrendeletének idevonatkozó rendelkezése alapján esetleg támasztható lenne — tekintse kielégítettnek az egyetemes egyház ezt az esetleges igényét is. Ennek az igénynek az érvényesíthetése különben is igen csekély valószínűséggel bír azért, mert az csak arra az esetre érvényesülhetne, ha í a) a már jelenleg is jelentékeny tartozásokkal terhelt hagyatékból, amelynek az állaga felett egyébként az örökhagyó özvegye teljesen szabadon rendelkezhetik, az özvegy elhalálozása után még valami háramolnék a Johannita lovagrend magyar csoportjára és b) a magyar csoport megszűnnék; c) végül, mert jogilag nem tekinthető tisztázottnak az á kérdés sem, hogy egyetemes egyházunk ily esetleges öröklési igényével szemben nem hordozhat-e
