Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15

15 Jelen voltam D. Báró Prónay Dezső tb. egyetemes felügyelő hitvestársának végtisztességén G. és kifejezést adtam őszinte részvétünknek. Fájdalmában való mélységes együttérzésünkről biztosítottam D. Kapi Béla püspököt testvérhúgának elvesztése alkalmából. Pálmai Lajosnak, a jeles költőpap és belmisszionáriusnak és Liptai Lajos volt egyetemes törvényszéki bírónak, az első egyházközségi felügyelőségem révén szívemhez nőtt Galgagyörk lelkészének és egyházunk sok más, itt egyenkint fel nem sorolható, érdemes munkásának halála felett érzett fájdalmunknak a gyászoló egyházi közületekhez és intézményekhez, illetve a gyászoló családokhoz intézett részvétirataimban hangot adtam. Dr. Polner Ödön egyetemi tanárt, az egyetemes törvényszék volt bíráját, a kiváló egyházjogászt 70. születésnapján üdvözöltem. A szegedi egyházközség, a Budapesti Iparosképző Protestáns Egylet és a soproni árvaház fennállásának 75 éves, valamint a győri diakonissza anyaház fennállásának 25 éves jubileumi ünnepére, a vecsési misszió harang- és a kelenföldi egyházközség orgonaavatására, a péceli, óbuda-újlaki és a budafoki templom felavatására üdvözlő iratot küldtem. A szarvasi evangélikus napokat és a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek debreceni konferenciáját írásban köszöntöttem, az utóbbin az egyetemes egyház képviseletében felkérésem alapján Pass László esperes, debreceni lelkész vett részt. A Misszióegyesület mezőberényi konferenciáján és közgyűlésén D. D. Raffay Sándor püspök volt szíves az egyetemes egyházat képviselni, aki képviseletünket a Dávid Ferenc Egylet néhai Ferencz József püspök centennáriuma alkalmából rendezendő emlékünnepélyén is vállalta. A Kisfaludy Társaság Győry Vilmos emlékére tartott előadásán D. Kovács Sándor püspök, mint a Luther Társaság főtitkára látta el képviseletünket. A Luther Társaság által rendezett Győry Vilmos és Herman Ottó emlékünnepen az egyetemes egyházat személyesen képviseltem. Jelentésem ennek a részének végére hagytam egy olyan elnöki eljárásomnak a bejelentését, amely a lelkészképzésnek egy nagyfontosságú kérdését segítette közelebb a kedvező megoldáshoz. A mult évi egyetemes közgyűlés 49. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozata alapján az egyetemes egyháztörténeti tanszék betöltésére irányuló felterjesztésre a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől 18.311/1935. IV. szám alatt érkezett válasz szerint a miniszter a kérdést állandóan napirenden tartja, de az államháztartás nehéz helyzetében nem lát lehetőséget fennforogni arra, hogy az állás dotációját az 1935/36. évi költségvetésbe beállítsa. Elnöki hatáskörömben tett felterjesztésem és személyes eljárásaim eredményeképen azonban ez a rég vajúdó kérdés a m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter és a pénzügyminiszter megértő jóindulatából ideiglenes formában megoldást nyert. Az egyetemes egyháztörténeti tanszéket ellátó Dr. Wiczián Dezső egyetemi előadó kineveztetett a középiskolai tanári státusba és szolgálattételre a theológiai fakultáshoz kapott beosztást. Ily módon a fakultás számára Dr. Wiczián Dezső értékes munkaereje s az egyetemes egyháztörténeti tanszék teendőinek zavartalan ellátása biztosítva van. A theológiai fakultás lelépő dékánjával, Dr. Deák János egyetemi tanárral és Dr. Báró Podmaniczky Pál új dékánnal meleghangú iratváltásom volt. A theológiai fakultás vizsgálatain az egyetemes egyház képviseletét az egész tanéven át D. Kapi Béla, egy-egy alkalommal pedig D. Geduly Henrik és D. D. Raffay Sándor püspök volt szíves ellátni. A lelkészképzés szempontjából fontosnak tartom, hogy Dr. Kiss Jenő egyetemi tanár kiadta újszövetségi görög-magyar szótárát, amiért neki köszönetet mondtam. Az 1934/35. tanév I. szemeszterére, mint már annakidején jelentettem, 131, II. szemeszterére 116 hallgató iratkozott be a theológiai fakultásra. A most folyó szemeszterre beiratkozottak száma 122, akik közül 26 az I. éves. Az újonnan beiratkozottak száma az utóbbi évekkel szemben csökkenést mutat. A tanulmányaikat külföldi egyetemeken folytató ifjak között a tanulmányi segélyt a theológiai fakultás tanári karának meghallgatása után osztottam szét. Egyes rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben az egyetemes egyház nyújtotta külföldi tanulmányi segélynek, illetve külföldi forrásból eredő ilyen segélyeknek felhasználásánál tanulmányaikat külföldön folytatni szándékozó lelkészek kérését is figyelemben részesítettem. A hallei magyar ösztöndíjakra a prezentálást ugyancsak a fakultás tanári karának meghallgatásával végeztem. A Gusztáv Adolf Egylet által nyújtott ösztöndíjakra való ajánlásoknál pedig a gyámintézet egyházi elnökének véleményére is figyelemmel voltam. Ezeknek az ösztöndíjaknak a száma az utóbbi időben, sajnos, erősen megcsappant. Kötelességemnek tartottam, hogy erre a Gusztáv Adolf Egylet illetékes tényezőjének figyelmét felhívjam, arra kérve, hogy a mi ifjaink ösztöndíj-kérésének különös figyelmet szentelni szíveskedjék, ezáltal lehetővé téve, hogy egyházunknak a németországi theológiai fakultásokkal évszázadok óta fennálló, de az ottani magyar ösztöndíjak elértéktelenedése, egyházunk nehéz anyagi helyzete és ifjaink vagyontalansága miatt lazulóban lévő kötelékei újból megerősödjenek és a jövendő számára is biztosíttassanak. Ugyanilyen értelemben kerestem meg a német evangélikus egyház külügyi hivatalának vezető püspökét, aki a stipendium-ügy egységes rendezésére vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatban