Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1935. november 15
16 O. velem is érintkezést keresett. Különösen kiemeltem, hogy az ügy érdekében nem volna szabad i Í j a ink közül csak azokat támogatniok, illetve azokat feltétlenül előnyben részesíteniük, akik német anyanyelvűek, vagy a német nyelvet társaiknál jobban beszélik, mert egyrészt sok esetben talán nem éppen ezek a legalkalmasabbak és a legméltóbbak arra, hogy számukra tanulmányaiknak Németországban való folytatása lehetővé tétessék, másrészt igen sokszor áldásosabbnak bizonyult az ottani továbbtanulás lehetőségének éppen olyan ifjak számára való biztosítása, akik a theológiai tudományokban való továbbképzésükkel Luther nyelvének elsajátítását is összekötötték. Örömmel értesültem arról, hogy D. Dr. Pröhle Károly, a theológiai fakultás tudós professzora, a fakultás hallgatóinak ifjúsági körével missziói utat tett. Igen jó hatással van az ifjúságra, ha látja, hogy tanárai a gyakorlati egyházi munkában is előljárnak. Ugyancsak örvendetes jelenségnek tartom, hogy theológusaink és ifjabb lelkészeink kezdenek a cserkészmozgalomba intenzívebben bekapcsolódni. Ettől is áldást várok, miért is őket törekvésükben némi segéllyel támogattam. Bejelentem, hogy a Theológusok Otthona részéről a soproni egyházközségnek nyújtott 13.000 P kölcsönt az egyházközség visszafizette. Ez a körülmény is nagyban elősegítette Dr. Deák János otthonfelügyelő tanár azon elgondolásának keresztülvitelét, hogy az otthon gyenesdiási lelkészüdülőjét kiépítse. A szép terv kiviteléhez a közelmúlt napokban adtam meg a magam részéről a hozzájárulást. Ide tartozik annak megemlítése is, hogy az egyetemes lelkészképesítő bizottság egyházkerületi osztályai közül csak a dunántúlinak üléséről kaptam jelentést, amely Szalay Kálmán lelkészi oklevelét nosztrifikálta. A lelkészvizsgálati szabályzatban előírt lelkészi törzskönyv felfektetése iránt az intézkedéseket megtettem. Ehelyütt is kérem az egyházkerületek püspökeit, hogy a szükséges adatok rendelkezésre bocsátásával a törzskönyv pontos vezetését lehetővé tenni szíveskedjenek. A tanügyről szóló beszámolóm keretében elsősorban egy olyan kiemelkedő tényre óhajtok rámutatni, amely az ország pedagógiai köreinek figyelmét egyik jeles tanintézetünkre és annak kiváló igazgatójára irányította. Arató István igazgató kezdeményezésére ugyanis a kőszegi leányliceum, mint első az országban, bevezette a szakteremrendszert. Az állami tanterv elfogadásával bizonyos mértékig uniformizálódtak az iskolák és intézeteink részben elvesztették sajátos karakterüket, amely egyes intézeteinket az ország legjobb iskoláinak sorába emelte. Most az általános keretekbe a kőszegi leányliceum olyan sajátos tartalmat öntött, hogy a többi tanintézetek sorából kiemelkedő, különleges típus vált belőle és máris beváltnak tekinthető pedagógiai és didaktikai reformjával a középiskolai oktatás terén új fejlődési korszak alapjait rakta le. Rendszere míg egyrészt a tanítást szemléletessé teszi, másrészt a gyermeklélekre maradandó benyomást gyakorol és mintegy átvarázsolja azt annak a tudománynak a világába, amelynek tanítása egy-egy szakterem falai között végbemegy. A kőszegi leányliceumnak ez a kezdeményezése bizonyság amellett, hogy evangélikus tanintézeteinknek nemcsak többszázados tisztes múltja, de Ígéretes jövendője is van. Két más örvendetes eseményről is módomban áll jelentést tenni. A bonyhádi reálgimnázium új diákotthonát, a nyíregyházi leánygimnázium pedig új épületét röviddel ezelőtt adta át rendeltetésének. Mindkét intézetet elismerés illeti azért, hogy a nehéz viszonyok között birtokállományának nemcsak megtartását, de gyarapítását is biztosítani tudta. Tanügyünket érzékeny veszteség is érte. Blatniczky Pál esperes, az egyetemes tanügyi bizottság tagja és a vallástanítási albizottság elnöke, egyházunknak egyik legértékesebb tanügyi munkása, hosszas betegség után elhunyt. Egyházmegyéje, egyházközsége és családja gyászában az egyetemes egyház őszintén résztvesz, aminek a gyászolókkal szemben kifejezést adtam. Emléke legyen áldott. A vallástanítási albizottság elnöki teendőinek ideiglenes ellátásával a tanügyi bizottság elnökével egyetértésben Dr. Gaudy László vallástanítási igazgatót bíztam meg. Mikola Sándor, a budapesti gimnázium igazgatója, szolgálati idejének leteltével nyugalomba vonult. A kiváló tudóst, aki értékes munkásságával az evangélikus tanári karnak és egyházunknak a tudományos világban is becsületet szerzett, meleghangú búcsúirattal köszöntöttem. A tanügyi kormánnyal való érintkezéseink köréből a következőket óhajtom bejelenteni. A mult évi egyetemes közgyűlés 27. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozata alapján megejtett tájékozódásom meggyőzött arról, hogy a tanítói nyugdíjjárulékok után előállt hátralék tőkésítésére és a tőke és kamatai hosszabb időn át való törlesztésének engedélyezésére irányuló kérelem ezidőszerint teljesen kilátástalan. A mult évi egyetemes közgyűlés 62. jegyzőkönyvi pontja alapján az osztályfőnöki óráknak a leányközépiskolákba való bevezetése érdekében tett felterjesztésre a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztertől 293/1935. ein. szám alatt érkezett válasz szerint a miniszter az 1934. évi XI. törvénycikk végrehajtásaként megjelenő új középiskolai óra- és tantervben az osztályfőnöki óra intézményét mind a fiúk, mind a leányok számára rendszeresíti.
