Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

Nagyméltóságú Báró, Egyetemes Felügyelő Ur ! Mélyen tisztelt Egyetemes Közgyűlés ! Azt az ünnepi közörömöt, amelyet magyarhoni evang. egyetemes egyházunk a nagy reformátor születésének 450 éves fordulóján érez, s amely Nagyméltóságod hű evangélikus szívét is megdobogtatja, ezt az ünnepi közörömöt, mondom, fokozza az egyetemes közgyűlés minden egyes tagjának a szívében annak az érzése, hogy ez a inni nap mindannyiunk számára egyébként is ünnepi jelentőséggel bír. Nyolc hónappal ezelőtt, pontosan március 22-én mult ugyanis 10 éve annak, hogy egyetemes egyházunk osztatlan bizalma Nagyméltóságodat a maga kormányzatának az élére állította és az öröm és reményteljes várakozás megannyi megindító ünnepi megnyilatkozása során dicsőült nagy elődeinek a székébe ültette. Tíz év ! Mily könnyű kimondani e szót s mily nehéz, mily példa nélkül állóan nehéz volt e tíz év alatt az egyetemes felügyelő felelősségteljes, díszes, magas tisztével járó feladatokat megoldani. Amikor a szem nem látott egyebet, mint jóformán csak pusztulást, romlást és bomlást ; a fül nem hallott egyebet, mint jóformán csak panaszt, bajt, jajveszékelést és a teljes romlástól, teljes pusztulástól rettegő aggodalmaskodásokat ! És amikor a legjobb szándék, a legelhatározottabb akarat ereje is ott, ahonnan támaszt, segítségnyújtást lehetett volna várni, megtört s valljuk meg, hazánk meggyötört állapotában meg is kellett törnie a balsors közösségére való hivatkozások hullámain. És mégis, e 10 esztendő keserves egyházi, nemzeti és társadalmi megpróbáltatásai — bízvást el merem mondani, az egyház utolsó másfélévszázada »tristissima íaciese« során Nagy mélt óságodnak sikerült nemcsak megóvnia, háboríttatlanul megőriznie a magyarhoni evang. egyházegyetem szellemi, erkölcsi és anyagi birtokállományát, de mindezeket szinte a csodával határosan még tetemesen növelnie és gazdagítania is —, egyrészt az egyetemes nyugdíjintézet új alapokon való újjászervezése, a theológiai fakultás létesítése, a Theológusok Otthonának életrehívása, számos missziói pont életerős egyházközséggé fejlesztése, másrészt pedig azáltal, hogy az egyetemes felügyelői ügykezelést új és célravezető gyakorlatias szempontok szem előtt tartásával méltóztatott berendezni s ezzel egyetemes egyházunk életében valósággal új korszakot bevezetni, azt valósággal életteljes, folyton működésben álló szervezetté lendíteni. És emellett Nagyméltóságod bevezette magának az egyetemes felügyelői tisztnek is új értelmezését, valósággal új típusát is, amely a legelőkelőbb egyházi tisztnek különös fényt, tekintélyt és nagyrabecsülést kölcsönöz a szó evangéliumi értelmében vett legodaadóbb szolgálat páratlan készsége, jóindulata és mindenki előtt nyitva álló támogató hajlandósága által. Csoda-e, ha ma nemcsak ebben a teremben, de odakünn is, a magyarországi evang. egyházegyetem kicsinye-nagyja, amikor erre az évfordulóra gondol, szemében öröm- és hálakönnyekkel áldja a Gondviselés Urát, hogy a legválságosabb időkben éppen Nagyméltóságodat állította oda az egyházi mentő- és építőmunka legfőbb vezéri polcára. Kegyelmes Uram ! Úgyis, mint Excellenciád nagyrabecsülő, hálára kötelezett elnöktársa, úgyis, mint az egyetemes tisztviselői kar és közgyűlés tagja, úgy érzem, mindnyájunk, sőt az egész egyetemes egyház százezreinek a mélyen átérzett meggyőződését tolmácsolom, amidőn Nagyméltóságodat e számunkra ünneppé magasztosuló alkalommal mély tisztelettel, ragaszkodó érzéssel és hálás érzülettel üdvözlöm és bensőséges szívvel könyörgök az Űrhöz, hogy sikerekben és áldásosságban gazdag eddigi esztendeihez adjon még számos áldott és boldog évet, hogy egykor majd az elszakított hittestvérek többi százezrei is egy szívvel-lélekkel kiálthassák : báró Radvánszky Albertet, a magyarhoni újonnan egésszé vált egyetemes egyház kiváló felügyelőjét, a jóságos Isten a haza, az egyház és a társadalom javára sokáig éltesse ! Úgy legyen. A beszéd elhangzása után Dr. Fabinvi Tihamér kereskedelemügyi miniszter, a kormány nevében üdvözli az egyetemes felügyelőt, csatlakozva a püspök üdvözlő szavaihoz és kiemeli, hogy az egyetemes felügyelő működésével a legszebb példát nyújtja, hogyan kell ma a keresztyén embernek és jó hazafinak munkálkodnia. Majd Dr. Petri Pál államtitkár, a vallás- és közoktatásügyi miniszter üdvözletét tolmácsolja és kifejti, hogy a Trianon által legtöbbet vesztett evangélikus egyházban az egyetemes felügyelő a legtöbbet cselekedte, hogy az egyház megerősödhessék és tovább élhesse áldásos életét. Időközben sürgöny érkezik vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója Őfőméltóságától, amelyben így köszönti az egyetemes felügyelőt : »Az evangélikus egyház vezetésében önzetlen odaadással kifejtett s a nemzet egyetemes érdekeit mindenkor híven szolgáló működésének tíz éves fordulója alkalmából meleg szerencsekívánataimat fejezem ki.«