Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

A közgyűlés tagjai, helyükről felállva, lelkes éljenzéssel fogadják a legmagasabb hely meg- 1«B. nyilatkozását. Ugyancsak távirati úton is kifejezik jó kívánataikat Gömbös Gyula miniszterelnök és Dr. Hóman Bálint vallás-és közoktatásügyi miniszter, valamint Dr. Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkár is. A táviratokat Dr. Lehotzky Antal tb. egyetemes főjegyző terjeszti elő. D. báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, hódoló tisztelettel veszi Magyarország Kormányzójának legmagasabb, elismerő megemlékezését és megfogadja, hogy működését ezután is az eddigi szellemben fejti ki, mindenkor figyelemmel az egyetemes nemzeti érdekekre is. Az elhangzott üdvözlésekre az egyetemes felügyelő így válaszol : Az elismerés és bizalom megnyilatkozásaitól elhalmozva, elfogódott lélekkel állok itt, a főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés színe előtt. Elfogódott lélekkel nemcsak azért, mert az évfordulók szinte ösztönszerűleg a mulandóság borongó érzését váltják ki az ember lelkéből, hanem azért is, mert úgy érzem, hogy ez az évforduló legszigorúbb bírám, önlelkiismeretem, ítélőszéke elé állít, amely számonkéri tőlem mindazt, amit a lefolyt tíz év alatt tettem, vagy talán még inkább azt, amit emberi gyarlóságból tenni elmulasztottam. Egyetemes felügyelői szolgálatom 10. évfordulóját, őszintén bevallva, legszívesebben ilyen gondolatokba elmerülve, csendes magányban szerettem volna eltölteni, ahol távol az élet zajától, magamba szállva, adhattam volna hálát a Mindenhatónak nagy kegyelméért, amellyel erőt és kitartást adott nekem, hogy egyházamat, bár sok emberi fogyatkozással, de mindenesetre a legjobb szándékkal szolgálhattam 10 éven át azon a helyen, ahova hittestvéreim megtisztelő bizalma állított. A közakarat azonban máskép döntött. Egyházi közületeink jórésze és funkcionáriusaink közül is igen sokan elhalmoztak már eddig is jókívánságaikkal, most pedig az a felette nagy megtiszteltetés jut osztályrészemül, hogy a magas kormány képviseletében Fabinyi Tihamér miniszter úr. Őnagyméltósága és a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr Őnagyméltósága nevében Dr. Petri Pál, államtitkár úr Őnagyméltósága, a főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés pedig igen tisztelt Elnöktársam Őméltóságának ékes szavain keresztül rólam megemlékezni méltóztatik. Úgy vélem, nem szerénytelenség tőlem, ha Őnagyméltóságáéknak és a Püspök úr Őméltóságának szavait, valamint a Közgyűlésnek azokat kísérő helyeslését a személyemmel és munkámmal szemben való bizalom meg nem érdemelt megnyilatkozásának veszem és azokat, mint ilyeneket, hálás szívvel fogadom és köszönöm. Köszönet illeti azonban Őnagyméltóságáékat nemcsak részemről, de a közgyűlés részéről is azért, hogy megjelenésükkel minket megtisztelni méltóztattak. A bizalom a multat illetőleg megnyugtat aziránt, hogy jó úton haladtam, a jövőt illetőleg pedig bátorít, hogy nem állok magamra hagyatva azokkafa feladatokkal szemben, amelyeknek teljesítése még reám vár és amelyekkel a Kormány és az Egyetemes Közgyűlés támogatása nélkül, jól tudom, semmiképpen sem tudnék megküzdeni. Köszönöm a multat illető megnyugtatást és az abban kifejezésre jutó, meg nem érdemelt elismerést, de köszönöm a jövőt illető bátorítást is. ígérem, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is úgy igyekszem szolgálni egyházamat, mint olyan szerény képviselője az egyetemes papságnak, aki elsősorban önmagára nézve ismeri kötelezőnek azokat a kötelességeket, amelyeket Luther az egyetemes papság minden egyes tagjával szemben egyaránt kötelezőnek állapít meg. Ehhez a munkához kérem az Isten további, megsegítő áldását, a magas Kormány bizalmát, munkatársaimnak és ezek között elsősorban igen tisztelt Elnöktársamnak segítségét és a főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés támogatását. 2. (Sz.) Az egyetemes felügyelő utalva arra, hogy az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére a bizottság — az ülés elején lévén — kiküldendő, a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség elnöklete mellett a jegyzői karon és az egyet, ügyészen kívül kiküldi D. D. Raffay Sándor, Dr. Zelenka Lajos, Zsigmondy Dezső és Broschkó G. Adolf közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Az egyetemes felügyelő a tanácskozást a következő beszéddel vezeti be : Két és fél esztendővel ezelőtt Németországban jártam, hogy viszonozzam a Német Evangélikus Egyházi Bizottság akkori elnökének nálunk tett, emlékezetes látogatását. Űgv éreztem, hogy nem szabad Németországot Wittenberg meglátogatása nélkül elhagynom. Megható ünnepély keretében elfogódott lélekkel helyeztem el ott egyházunk koszorúját Dr. Luther Márton sírjára.