Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

17 helyzeteket illetőleg jelentésem más helyén kifejtettem. Hatvan, amely valami tévedés következtében 4L, egyik egyházkerületbe sincs szabálvrendeletileg" bekebelezve, arra való tekintettel, hogy régtől fogva Aszód terjesztette ki rá gondoskodását és ott újabban a bányai egyházkerület kezdett munkába, ha nem is jogilag, de ebből a szempontból a bányai egyházkerülethez tartozónak számít, míg Eger és Gyöngyös a tiszai egyházkerület testéhez tartozik. Felvetettem azt a gondolatot, hajlandó volna-e a két egyházkerület ezeket a pontokat az egyetemes egyház gondozásába átadni, hogy ilyen módon, a területi kérdés kikapcsolódván, az ügy könnyebben rendezhetővé váljék. A hovatartozás kérdése, amely a szervezésnek nem szabad, hogy akadálya legyen, később magától megoldódik. Az ügy a két egyházkerület idevonatkozó felterjesztése alapján közgyűlésünk asztalán fekszik. Öröm lenne számomra, ha az egyetemes egyház készíthetné elő esetleg egy hármas, életképes társegyházközség létrejövetelét. A budapesti egyetemi és főiskolai ifjúság lelki gondozására a lefolyt munkaévben én vettem kézbe a néhai Vidovszky Kálmán kezdeményezte akadémiai istentiszteletek rendezését. Ezeknek keretében eddig időrendben a következők végeztek szolgálatot : I). D. Raffay Sándor, püspök, Kemény Lajos, főesperes, D. Geduly Henrik, püspök, D. Kapi Béla, püspök, Rezessv Zoltán, hitoktató, a Luther-Otthon széniora, Dr. Gaudy László, vallástanítási igazgató, Szántó Róbert, lelkész, Kuthy Dezső, egyetemes főtitkár, Keken András, segédlelkész és Pass László, lelkész. Erről a helyről is köszönöm mindnyájuknak a szent ügy szolgálatában kifejtett buzgóságukat. Vajha sikerülne az összes budapesti egyetemi és főiskolai hallgatók bevonása s egy erőteljes, akadémiai gyülekezet megteremtése. Az Egyetemi Luther-Szövetségekben, a budapesti Luther-Otthonban és a szegedi Egyetemi Luther-Szövetség Otthonában folyó munkát igyekeztem, ahol arra mód és lehetőség nyílott, támogatni. Az ifjúsági munkának igen áldásos területe "volt ez év augusztusában Gödöllőn lejátszódott cserkész-világtáborozás. Erre a munkára Sólyom Jenő budapesti gimnáziumi vallástanár kapott megbízást. Irányítására D. 1). Raffay Sándor illetékes püspököt kértem fel. Minci a vezetővel, mind a munkással és annak összes, buzgó munkatársaival szemben hadd fejezzem ki erről a helyről is az egyetemes egyház hálás köszönetét. Különösen is Sólyom Jenő éjt nappallá tevő, buzgó munkájának köszönhető, hogy a világtábor magyar és idegen nyelvű evangélikus cserkészei olyan lelki gondozásban részesültek, hogy lelkiekben is meggazdagodva térhettek haza a táborból. Az idegen cserkészeknek az a kis füzet, amelyet az egyetemes egyház nekik a maguk nyelvén átnyújtott, bizonnyal kedves emléke marad. Hálával említem meg, hogy a Johannita-rend magyar csoportja diakonissza célokra ez évben is 200 pengő segélyt juttatott el kezeimhez, amelyet három diakonisszaházunk között osztottam meg. Ugyancsak hálával jelentem, hogy Ebner Ferencné, Dr. Eperjessy Istvánné és Boross Vilma, híveink, a fogházmisszió céljaira egy szabaduló foglyok számára létesítendő otthonra, vagy belátásom szerint való felhasználásra 185 pengő adományt juttattak el hozzám. Ebből az összegből 170 pengőt további intézkedésemig külön alapként kezeltetek. A 482-48 pengőt kitett fogházmissziói offertóriumot a jelzett célra való felhasználásra fogházgondozó lelkészek között osztottam szét. Ide iktatom, hogy a 355-30 pengő sajtóoffertóriumot megfelelően szétosztottam és a bibliavasárnapi offertórium teljes összegét, 774-57 pengőt, átutaltam a Brit és Külföldi Bibliatársulatnak. A missziói kérdéskomplexumba tartozik annak őszinte örömmel való megállapítása is, hogy a külmisszió iránti érzék egyházunkban növekedőben van és hogy ez főkép a Misszióegyesület lelkes elnökségének köszönhető, amelynek vezetése mellett az egyesület ebben az évben is látogatott és áldásos összejöveteleket rendezett. A nyíregyházi konferencián D. Geduly Henrik püspök, elnöktársam, képviselte az egyetemes egyházat, Székesfehérvárra pedig, ahol a Misszióegyesületnek fiókja alakult, üdvözlő táviratot küldtem. Az irodalom és sajtó kérdésének is szentelek néhány szót. D. Kapi Béla püspök belmissziói munkaprogrammja ismét irányt mutat és tartalmat ad egész közegyházunk belmissziói tevékenységének. D. D. Raffay Sándor püspöknek a liturgiáról .megjelent tanulmánya a liturgiái mozgalomnak szolgáltat igen értékes anyagot. Ugyancsak ő munkálatai során elkészítette a boroszlói kézirat másolatát, amelyet felajánlott az •egyetemes levéltárnak. D. Szeberényi Lajos Zsigmond »Marxtól Leninig« című műve értékes útmutató jelenünk világnézeti útvesztőjében, D. báró Podmaniczky Pál professzornak »A parasztpróféta« című fordítása a vallási ébredésnek erőteljes lökést ad. Itt kíván megemlítést, hogy a Luther Társaságnak a német kisebbségi tankönyvek kiadásával kapcsolatban az Egyetemi Nyomdával pere támadt, amelybe jogalap nélkül az egyetemes egyház is bevonatott. .Természetesen megtettem a szükséges intézkedéseket. És itt jelentem be azt is, hogy a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak forráspublikációkra 250 pengő segélyt utalványoztam. A lefolyt évnek van a sajtó terén egy olyan eseménye, amely mellett nem mehetek el szó nélkül. Az »Evangélikusok Lapjá«-nak szerkesztését Németh Károly, főesperes letette és a szerkesztést Szántó Róbert, lelkész, kezébe adta át. Hálával kell megállapítanom, hogy Németh Károly