Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

16 A tanügyre 4-. térve, elsősorban is két örvendetes tényről Leszek jelentést. Az első az, hogy a soproni tanítóképző-intézet ebben az évben töltötte be működésének 75-ik esztendejét. Az egyetemes egyháznak e jeles intézetünkkel szemben táplált nagyra értékelését és háláját oly módon juttattam kifejezésre, hogy a jubileumi ünnepségeken személyesen résztvettem. A másik tény, amelyet ebben az összefüggésben megemlíteni kívánok, az, hogy Dr. Szigethy Lajos, igazgató, a jeles paptanár, aki különböző helyeken már több hasonló célú alapítványt létesített, most az egyetemes egyháznak ajánlott fel annak szoros érdekkörébe tartozó tanügyi célra »Szigethy Dániel és felesége, Halász Jozefa, Szigethy Lajos és felesége, Brósz Erzsébet alapítvány« címen 300 pengő befizetésével egy alapítványt, amelyet fokozatosan kiegészít. Időközben már le is tett az alapítvány gyarapítására 15 darab jelenleg mintegy 1200 pengő árfolyamértéket képviselő részvényt. Ez az ügy mai tárgysorozatunkon szerepel. Itt csak azt kívánom bejelenteni, hogy az alapítványt az egyetemes egyház nevében elfogadtam, megállapítva, hogy az alapítónak ez a ténye újabb megnyilatkozása annak, hogy, mint Luther szíve szerint való pedagógus, szívének egész szeretetét és Istentől vett minden talentumát egyházának szenteli. A mult évi egyetemes közgyűlés által elhatározott tanügyi felterjesztéseket megtettem, azonban, sajnos, a legtöbbre nem érkezett válasz. így a szarvasi tanítónőképző és a budapesti leánykollégium új tanári állásainak államsegélye ügyében, a felekezeti tanítók helyi javadalmának iskolafenntartási pótadó útján való biztosítása érdekében, a gyorsírásnak, mint rendes tárgynak, középiskolai tanítása ellen, a felekezeti iskolafenntartók ama kötelezése ellen, hogy költségvetésüket és zárszámadásukat a politikai községeknek mutassák be és a leventéknek gyakorlatozás céljából istentiszteletektől való elvonása ellen tett felterjesztéseink válasz nélkül hangzottak el. Elutasító válasz jött a középiskolai és tanítóképző-intézeti államsegélyek kevesbbítése elleni tiltakozásra és az evangélikus tanárok és igazgatók címhasználata ügyében. Arra a felterjesztésre, mely a felekezeti tanítók és óvónők várakozási idejének meghosszabbítása ellen szólt, az a válasz, hogy ez minden köztisztviselőre vonatkozott, tehát egyesek nem nehezményezhetik. Nem érkezett ugyan válasz a felekezeti tanítók elmaradt illetményeinek kiutalására vonatkozó kérésre sem, azonban olyan intézkedés történt, hogy ezek 80%-ig biztosíttassanak az internátusi alapból. Végül vonatkozó felterjesztéseinkre a miniszter válaszában azt az ígéretet adja, hogy a nyugdíjjárulékoknak a politikai községekre való áthárítása érdekében konkrét esetekben közbenjár a belügy- és pénzügyminiszternél. Bizony nem sok biztatást nyert egyházunk ezekből a válaszokból. Ezért pl. a pesti magyar egyház saját erejéből szervezett leánygimnáziumában négy új tanári állást, hogy fejlődő iskoláját kiépítse. A tanítóképzőintézeti tanárképzés kérdésében a miniszter értekezletet tartott, amelyen egyházunk képviseletét felkérésemre Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, egyetemes tanügyi bizottsági elnök, látta el. Iskoláink élete ebben az évben nyugodtabb mederben folyt, mint az előző években. A középiskolák szervezetében nagyfontosságú változást készít elő a miniszter tervezett reformja. Ennek munkálataiban egyházunk véleményével résztvettünk, megvalósulása eddig elmaradt. Már most átalakult azonban a budapesti leánykollégium leánygimnáziummá s így ez az iskolafaj a magyar közoktatásügy szervezetéből, sajnos, eltűnt. A nevezett intézet, amely kollégiummá alakulása előtt polgári leányiskola volt, ez évben töltötte be működésének 50. esztendejét. Az elemi iskolák életében a terményfizetés helytelen értékelése s a nyugdíjterhek még mindég nagyon ránehezednek a tanítókra, illetve iskolafenntartókra. Ebben az ügyben újabb felterjesztést kell tennünk. Épp így minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy tanítóinknak az előlépésnél az államiakkal egyenlő elbánást biztosítsunk. Ez évben az illetékes püspökökkel egyetértésben iskolalátogatókat küldettem a következő helyekre : az aszódi leánynevelőhöz és reálgimnáziumba, a kőszegi líceumba, az aszódi, balfi, bonyhádi, budapesti Deák-téri, továbbá a barkai elemi iskolákba. A kép, melyet e jelentésekből kaptunk, igen megnyugtató s ékes bizonysága annak, hogy anyagi nehézségek ellenére is teljes mértékben elvégzik iskoláink és tanembereink a rájuk bízott, fontos munkát. Külön elismerés illesse az iskolalátogatókat, hogy önzetlenül csak a vasúti költségek felszámításával látogató útjukat lehetővé tették. A missziói munkáról szóló beszámolóm keretében az egyetemes egyház gondozta szolnoki missziói egyház pezsgő hitélete kíván említést. Sajnos, ezt a lelkes csapatot súlyos veszteség érte Jeszenszky József főispáni titkárnak, a szolnoki missziói munka egyik pionírjának, élete delén bekövetkezett, tragikus halálával, amely felett kifejeztem a missziói egyházzal szemben mélyen átérzett részvétünket. A szolnoki buzgóság tüze átcsapott Jászberénybe is, ahol híveink fiókegyházzá tömörültek és nagy lelkesedéssel munkálkodnak annak kiépítésén. Az illetékes püspökökkel érintkezésben állottam az eger—gyöngyös—hatvani misszió intenzív lelki gondozásba vétele tárgyában. Ezeken a helyeken ugyanis érik a helyzet az önállósulásra, aminek természetesen nincs a református egyház ellen irányuló éle. Ide is vonatkozik az, amit ilyen