Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

11 mény alapján, bár több ily irányú kérés érkezett hozzám, per megindítása iránt nem intézkedtem. 1. Elegendőnek tartom, hogy a rágalmat erről a helyről a legerélyesebben visszautasítom. A reformáció emléknapja s annak sajtószűnnappá s az állami iskolákban is szünetté nyilvánítása ellen elhangzott megjegyzésekre is felesleges bővebben kitérnem. Ez az ünnep olyan tény, amellyel számolni kell és annak lényegén mit sem változtat az a helytelen beállítás, mintha ez az ünnep a mások ellen való demonstrálás és nem a magunk igazságáról való hitvallás ünnepi alkalma volna. Mi haladjunk tovább az eddigi szellemben a magunk útján, mint akik hitükben erősek, magukat eltántorítani nem hagyják, de nem a harcot, hanem a békét keresik, mert tudják, hogy a felekezetközi visszavonás a keresztyénség és a nemzet ellen elkövetett bűn. A református testvérekhez fűződő viszonyunkban nem hozott a mult év változást. Ugyanolyan meleg és testvéries az, mint eddig volt. Ennek a testvériességnek a szellemében üdvözöltem a tiszántúli egyházkerület új logo 11 cinokát, báró Vay Lászlót, megválasztása alkalmából. Az őt beiktató ünnepélyes közgyűlésen D. Geduly Henrik, püspök, elnöktársam és Dr. Zelenka Lajos, egyházkerületi felügyelő, volt szíves felkérésemre az egyetemes egyház képviseletét ellátni. A református testvéregyház vezetőségével igyekszünk minden közös érdekű kérdésben egyetértően eljárni, ami mindkét testvéregyházra nézve áldásosnak bizonyul. A protestáns közös bizottság elnökségében az elmúlt év folyamán Dókus Ernő, világi elnök, lemondása következtében, amely D. Geduly Henrik, püspök, egyházi elnök, lemondását is maga után vonta, változás állt be. A bizottság az egyházi elnöki tisztet D. Dr. Baltazár Dezső püspökre, a világi elnöki tisztet pedig reám ruházta. A május hó 23-án elnökletünk alatt megtartott protestáns közös bizottsági ülés több közös érdekű kérdésben foglalt állást. Napirendjén szerepelt a szentjobb per, a naptárreform, a vegyesházasságok, az 1868. évi LIII. t.-c. 13. §-ának és az 1894. évi XXXII. t.-c. 3—5. §-ainak szellemével és betűjével ellentétben álló gyakorlat, az egyházi költségvetések összeállítása után bekövetkező, meglepetésszerű s az egyház számításait felborító állami, pénzügyi intézkedések, a zászlóavatásokkal és egyéb ünnepségekkel kapcsolatos sérelmek, végül az evangélikus és református egyház kölcsönös iskolamentő akciójának a kérdése. Mint a protestáns közös bizottság világi elnöke, elnöktársammal egyetértésben szeretném . megvalósítani azt az általam már régebben felvetett és azóta a bizottság köréből mások részéről is hangoztatott gondolatot, hogy a bizottság elevenebb szervvé építtessék ki s mint ilyen, irányító befolyást gyakoroljon a protestáns egyházpolitika vonalvezetésére. A református testvéregyházzal közös hivatalos munnkák másik fontos terrénuma a honvédség protestáns egyházi szervezete. Ennek élén a főgondnok személyében változás állt be. A nyugalombavonulás következtében a főgondnoki székből távozó Kéler Ödön, tábornok, helyét Marschalko Kornél, vezértanácsnok vette át. A szervezet kérdésében a kormány és egyházaink megbizottaiból alakított közös bizottság ez évben ülést tartott. Társadalmi téren való együttműködésünknek egyik kiemelkedő ténye ez évben is a Pesti Vigadó nagytermében végbement közös reformációi emlékünnepély volt. Ennek megnyitó beszédét felkérésre én tartottam. Nekem jutott osztályrészül az öröm és megtiszteltetés, hogy üdvözölhettem a Kormányzó Űr Őfőméltóságát, aki az ünnepélyen megjelenni méltóztatott. Külön említést kíván ez a tény azért is, mert ez volt a legelső alkalom, hogy a magyar állam feje a reformációi emlékünnepélyen résztvett. Ezen az ünnepélyen, amely egyébként minden részletében az alkalomhoz méltó emelkedettséggel folyt le, valósággal kirívó volt annak szomorú s ilyen közös ünnepélyek alkalmából minden esetben pironkodva tapasztalt következménye, hogy az „Erős vár a mi Istenünk"-nek nincsen egységes szövege és dallama. A korálirodalom e remekének, egyházunk diadalénekének az eléneklése ezen és hasonló alkalmakkor következetesen kudarccal végződik. Elképzelhetetlen az, hogy egy nemzet ne tudja a himnuszát dallamának és szövegének sokfélesége miatt felemelően elénekelni. S ha áll ez a nemzeti himnuszokról, amelyek nagyrészt újabb keletűek, mennyivel inkább kellene, hogy álljon a reformáció énekéről, amely több, mint 400 esztendővel ezelőtt hangzott el először. Egyetemes közgyűlésünk már többízben foglalkozott és határozatokat is hozott ebben a kérdésben. Az ezidei jubileumi esztendőnek egyik ténye részünkről az legyen, hogy küldjön ki az egyetemes közgyűlés egy, az énekügyi és a liturgiái bizottság tagjaiból kiválasztott héttagú bizottságot azzal a megbízással, hogy az »Erős vár a mi Istenünk« egységes szövegére és dallamára vonatkozólag terjesszen végleges javaslatot a jövő évi egyetemes közgyűlés elé. Mondja ki továbbá az egyetemes közgyűlés már most, hogy a megállapítandó egységes szöveg és dallam iskolában és templomban való kötelező használatát szigorúan elrendeli, az egységes szöveget és dallamot az egyetemes egyház költségén olyan formában és ahhoz elegendő példányszámban kinyomatja, hogy az az összes iskolai és templomi énekes könyvekbe beragasztható legyen és kötelezi a lelkészeket, hogy püspökeik útján a jövő évi egyetemes közgyűlésig jelentsék be, mekkora egyházközségüknek és iskolájuknak ezirányú szükséglete, mert az egyetemes egyház az új dallamot és szöveget ingyen bocsátja minden énekeskönyvbe való beragasztás céljából rendelkezésre. Mondja ki egyben az egyetemes közgyűlés, hogy