Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1933. november 10

12 4. ugyancsak megfelelő példányszám rendelkezésre bocsátása mellett felkéri a református testvéregyházat, tegye az egységes dallamot és szöveget a maga kebelében is kötelezővé. Végül kötelezze az egyetemes közgyűlés mindazokat, akik hitoktatást végeznek, hogy az egységes dallamot és a szövegnek mind a négy versszakát összes tanítványaikkal taníttassák be s azt a tanulósereggel minden vizsga alkalmából könyv nélkül énekeltessék el. Hogy a gondolat a megvalósuláshoz minél közelebb jusson, a bizottságra nézve is javaslatot teszek. Álljon az a következőkből : D. Geduly Henrik püspök elnöklete alatt, Magócs Károly, I). Kovács Sándor, D. Pavr Sándor, Paulik .János, Kuthy Dezső és Zalánfy Aladár. Mielőtt jelentésemnek a református testvéregyházhoz való viszonyunk kérdésével foglalkozó részét lezárnám, szükségesnek tartom, hogy még egy kérdésre kitérjek. Egyes egyházi lapokban cikkek láttak napvilágot, amelyek a szórványmunkával kapcsolatban felmerült egyes eseteket a nyilvánosság elé tárnak, aminek nyomán a közvéleményben az a meggyőződés verhet gyökeret, hogy a református testvérekkel való együttműködés csak mondvacsinált valami s ha megvan, inkább a magasabb fokozatokon, a vezetőség körében van meg, de a gyülekezeti gyakorlati élet területén hiányzik. Nem vizsgálom, hogy az említett cikkekben foglalt közlések mennyiben fedik az objektív tényeket, vagv mennyiben alapulnak jóhiszemű túlzáson. Kétségtelennek látom azonban, hogy ezen a téren bizonyára mindkét részen vannak bajok és akad korrigálni való. Eggyel mindkét oldalon tisztában kell lennünk. Külön hitvallási alapon álló s külön szervezetben élő két külön egyház vagyunk. Két hatalmas tölgy, amelynek gyökérzete és koronája egybeborul. Egymás területét nem szabad missziói területnek néznünk, nem szabad sehol és semmi körülmények között egymás beolvasztására törekednünk. Támogassuk egymást fenntartás nélküli testvéries készséggel. Az önérdek kikapcsolásával csak egy önérdeknek a jogosultságát ismerve el, hogy a másik erősítésével a magunk erejét is fokozzuk. Ha valahol egyikünk kicsiny, fogadja a másik szárnyai alá, védje és gondozza, úgy azonban, hogy tartsa meg az a maga egyéni karakterét. S lia már elég erőt érez az előbb még kicsiny és gyenge arra, hogy vagy magában, vagy más szétszórt, kicsiny testvérközösségekkel társulva, önállósuljon, az erősebb ezt a folyamatot ne akassza meg, hanem nyúljon a kicsinynek hóna alá, bátorítsa, támogassa és segítse talpra azt. Hasson át mindnyájunkat az a tudat, hogy „sokkal jobban vagyon dolga a kettőnek, hogynem az egynek . . . mert ha elesnek is, az egyik felemeli az ő társát''. Egyébként ezt a kérdést is a protestáns közös bizottság elé óhajtom vinni. A külföldi kapcsolatok kérdéskomplexumára térve át, elsősorban is bejelentem, hogy a mult évi egyetemes közgyűlés határozata alapján megkeresést intéztem az amerikai egyház vezetőségéhez, kérve, hogy az Egyesült Államokban és Kanadának nyugati részén is tegye lehetővé még szervezetlen, magyar, evangélikus közösségekben magyar lelkészek munkábaállítását. Többszöri iratváltásunk eredménye, sajnos, csak az a megállapítás, hogy ezt az Amerikában is súlyossá vált gazdasági helyzet lehetetlenné teszi. Meglévő lelkészi állások dotálása is teljesen bizonytalanná vált. Ez okból árván maradt az acroni és a buffalói lelkészi állás. Az északamerikai magyar, evangélikus lelkészek köreiből is elszomorító hírek érkeznek. Hazulról jövő segítségben reménykednének, ezt a segélynyújtást azonban a magunk gazdasági helyzete lehetetlenné teszi. Lelki összetartozásunk jeléül Papp János László, windsori lelkész kezeihez mégis eljuttattam 25 darab énekes könyvet. Legutóbb pedig a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság ajánlott fel régi kiadványaiból körülbelül egy mázsányi mennyiséget, de kérdéses, hogy tudjuk azt kiszállíttatni. A Lutheránus Világgyűlés Végrehajtó-Bizottságának elnökével, D. Morehead professzorral, ez évben is írásbeli összeköttetésben állottam. A délamerikai missziói terület gondozásbavételének vele írásban megtárgyalt terve az anyagi nehézségeken egyelőre, sajnos, hajótörést szenvedett. Ez azonban olyan kérdés, amelyet napirenden kell tartanunk és majd jobb viszonyok között megoldásra vinnünk. A charbini orosz menekültek Dél-Amerikába való átszállításának költségeihez a béfolyt offertóriumokból 195 dollárnyi összeggel járultunk hozzá. Ezenfelül a dunántúli egyházkerület a maga offertóriumának eredményét közvetlenül juttatta el rendeltetési helyére. A Luther-jubileum alkalmából a Martin Luther-Bund gyűjtést indított az ukrajnai egyház felsegélyezésére. Ukrajnában ugyanis tömegesen hódít a lutheranizmus. Erre a szent célra a püspökökkel egyetértésben általános offertórium rendeltetett el, amelynek eddigi eredménye 507*08 pengő. Ehhez jön még a dunántúli egyházkerület offertóriumának eddig ismeretlen összege. A német egyházzal és egyháztársadalmi szervezetekkel kapcsolataink változatlanul fennállanak. Ezeket illetőleg az az elvi álláspontom, hogy a németországi evangélikus egyház kebelében beállott változások azokat nem érinthetik és a változások a németországi evangélikus egyház belügye. Helyesnek vélném azért, ha azokat mindenki ebből a szemszögből nézné s amint már elnöki megnyitómban is kifejeztem, egyházi közületeink az ezen kérdéssel való foglalkozást annyival is inkább kikapcsolnák közgyűlési életükből, mert magunknak is van elég fontos problémája. Ezeknek előrebocsátását láttam szükségesnek.