Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

6 Elsősorban az állammal való viszonyunkról óhajtanám általánosságban teljes tárgyilagossággal megállapítani, hogy az kielégítő volt. Azoknak a pénzügyi intézkedéseknek, amelyek egyházi közületeinket és intézményeinket, lelkészi, tanári és ta­nítói karunkat súlyosan érintik, nincsen ellenünk irányuló éle. Az állam válságos pénzügyi hely­zete által kikényszerítheti olyan intézkedések ezek, amelyeknek csak az idők valamelyes javulásáig terjedően átmeneti a jellege. Természetesen magunkkal szemben tartozó kötelességünk marad azért az államot kérni, hogy a mezőgazdasági válságra és a hívek egyházi adójzóképességének tetemes csökkenésére való tekintettel mentesítsen minket a saját pénzügyi nehézségeiből reánk hárított következmények alól és igyekezzék olyan megoldást keresni, amely a redukciót más téren al­kalmazza. A pénzügyek terén felmerült nehézségekkel függ össze a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 5271/1932/11. sz. leirata, amelyben a pénzügyminiszter hozzá intézett átirata alapján kérte a 30 o/o-nál magasabb adót szedő egyházköz ségek részletes költségvetési kimutatását az ilyen adót kivető egyházközségek adója a felekezeti adók együttes kezelésbe leendő bevonására adott en­gedélye felülvizsgálat alá vételének céljaira. Válaszfelterjesztésemben ez ellen óvást emeltem és kél­tem, hogy a nevezett miniszterek álljanak el kíván ságuktól, mert a mai nehéz gazdasági viszonyok között sem forog fenn semmiféle ok arra, hogy az állam egyházunk önkormányzatilag intézett adóz­tatási jogába beleavatkozzék. Válaszom viszonválasz nélkül maradt, amiből joggal következtetek ar­ra, hogy a tervbevett, fentiértelmű rendelkezéstől az illetékes kormánytényezők elálltak. Egyéb minket ki nem elégítő miniszteri leiratok a közgyűlés anyagához tartoznak, miért is azokra nem térek ki. Megemlítendőnek tartom azonban a következőket. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 250—7456—1931. sz. leiratban véleményt kért a vallásváltoztatások állami anyakönyvi bejegyzése tárgyában kiadni szándékolt rendelet-ter­vezetre. Válaszfelterjesztésemben a rendeletbe olyan rendelkezés felvételét kértem, hogy, ha külföldi honossá vált, volt magyar állampolgár vallásváltoztatását bejelenti, az új állampolgársága szerint illetékes igazságügyminiszter bizonyítványával legyen köteles igazolni, hogy vallásváltoztatása az illető ország törvényei szerint történt. Javaslattal éltem egyben az ilyen vallásváltoztatás időpont­jának meghatározására vonatkozó eljárást illetőleg is. A 3000/1932. sz. miniszterelnöki rendelet 15. §. 3. pontja szerint csialádi pótlék lelkész (segédlelkész, theol. tanár) részére csak akkor engedélyezhető, ha a feleség állami, vagy nyug­ellátás szempontjából az állammal viszonosságban álló hátóságnál, hivatalnál, intézménynél tény­leges szolgálatban nem áll, azok valamelyikétől nyugellátásban nem részesül. A m. kir. belügyminiszter felterjesztésem alapján a Brit- és Külföldi Bibliatársulat meg­szűkített időtartamra engedélyezett kolportage-jogát újból kiterjesztette. Felírtam a m. kir. belügyminiszterhez egy korcsmákban használt ízléstelen és a mi egyházun­kat különösen sértő plakát elkobzása és újabb visszaélés esetén annak megtorlása érdekében. Ebből az alkalomból, erről a helyről erélyesen visszautasítok minden egyházunkon kí­vül és sajnos belül is szokásos élcelődést, amelyben a kétszínűség, vagy a íkertelgetés vádja rejlik az evangélikus karakterrel szemben. Luther a szilárd meggyőződés, a nyíltság és a bátor színvallás embere volt. Hazug az, aki ezt kétségbevonja, s őt és egyházát bármiféle módon is ferde megvilá­gításba helyezi és egyházgyalázó, aki ezt sorainkból akár tréfás formában is megcselekszi. Szent dolgok nem tréfa tárgyai. A im. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterrel szemben a kiutalással kapcsolatban eset' ről-esetre megállapított, későbbi terminus helyett újabban évenként eszközölt államsegélyelszámolá­sokat ezidén is megejtettem. A segédlelkészi congrua kezelésének ügyét a folyó évtől kezdve D. Kapi Béla, püspök, vette át, a miniszterrel szemben való elszámolás azonban természetesen az én feladatom. E tárgyi bejelentések után a személyiekre térek. József királyi hercegnek 60. születésnapjára hódoló távirati üdvözlést küldtem. Báró Wlas­sics Gyula felsőházi elnököt is felkerestem üdvözletünkkel 80. születésnapjának alkalmából. Göm­bös Gyula miniszterelnököt, Dr. Hórnan Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert, à kormány mindazon tagjait, akikkel egyházunknak érintkezése van, valamint Budapest székesfőváros új f<> polgármesterét kinevezésük alkalmából üdvözöltem. Ugyancsak köszöntöttem Dr. Darányi Kál­mán miniszterelnökségi államtitkárt, egyházunk megértő barátját, magas kitüntetése és Dr. Petri Pál vallás- és közoktatásügyi államtitkárt 10 éves államtitkári jubileuma alkalmából. Dr. Karafiáth Jenő v. vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, aki rövid minisztersége alatt megértést tanúsított egyházunkkal szemben, távozásakor meleghangú iratváltással búcsúztunk. Dr. Bartos Róbert, miniszteri tanácsos, a II. ügyosztályon az evangélikus ügyek revizora, nyugalomba vonult. Hálával emlékezem meg a szíves előzékenységről és megértő szellemről, amellyel ügyeinket kezelte, azért köszönetet mondok, örömmel látom egyházi életünkbe való in tenzív bekapcsolódását és arra Isten áldását kérem. Mély fájdalom hangján szentelek néhány kegyeletes szót a röviddel ezelőtt tragikus hirte­lenséggel elhunyt gróf Klebelsbérg Kunó, v. vallás- és közoktatásügyi miniszter emlékének. Két-

Next

/
Thumbnails
Contents