Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

? segbevonhatatlan, hogy nagyvonalú kulturpolitikus volt, aki alkotásaival beleírta nevét a magyar 4. kultura történetébe. Több alkotása emléket állított neki egyházunkban is. Emlékét mi is áldjuk. A felekezetközi helyzet nem mutat változást, amennyiben nem lett rosszabb, mint volt. Közgyűlésünk tárgysorozatán szerepelnek olyan felmerült ügyek, amelyek egyházunk közjogi állásának és erkölcsi méltóságának sérelmét jelentik, de ilyenekben más esztendők talán még inkább bővelkedtek. Reméljük, hogy lassanlassan talán mégis kialakul egy egységes felekezeti közvélemény, amely kikényszeríti a békét és rádöbben az illetékesek lelkiismerete a végzetes veszedelemre, amelybe ;a világnézetek titáni küzdelmében az egyházak egymás elleni harca a keresztyénséget döntheti. Ebben az irányban az állam közbelépését is kérjük és várjuk. Istennek hála, a református testvérekkel a reformáció szent örökségének védelmében ez évben is hűséges szövetségben álltunk. Ennek a szövetségnek egyik lelkes vezéralakja volt a tiszáninneni református egyházkerület tisztes főgondnoka, az egyetemes konvent világi elnöke, Dókus Ernő, akinek e tisztségeitől való megválása alkalmat szolgáltatott egy közöttünk lefolyt bensőséges hangú iratváltásra. Az egyházkerület püspökének, Dr. Révész Imrének, elhunyta felett kifejezem egyházunk őszinte részvétét. Az egyetemes konvent új világi elnökét, Dr.Balogh Jenőt, a tiszáninneni egyházkerület új püspökét, Farkas Istvánt és új főgondnokát, farkasfalvi Farkas Gézát, áldó kivánatokkal köszöntöttem. Hálára kötelez, hogy D. Geduly Henrik, püspök, kedves elnöktársam és Dr. Zelenka Lajos, egyházkerületi felügyelő, szívesek voltak a N testvéregyház ezen gyász- és öröm-ünnepein egyetemes egyházunk képviseletét felkérésemre ellátni. Az Országos Református Lelkészegyesület 25 éves fennállásának ünnepén felkérésem alapján Paulik János, a MELE elnöke, tolmácsolta egyházunk üdvözletét. Az újonnan alakult budapesti, református egyházmegyét táviratban üdvözöltem. Ugyancsak köszöntöttem D. Dr. Ravasz László püspököt is 50. születésnapján. Ebben az összefüggésben tartom felemlítendőnek, hogy Kéler Ödön, tábornok, az 1932— 1934. évekre a protestáns katonai egyház főgondnokává neveztetett ki. A külföldi összeköttetések terén az elmúlt évben egy rendkívül figyelemre méltó és örvendetes eseménnyel gazdagodott egyházunk legújabbkori törtére e. Miu'.án a jugoszláviai német egyházzal, amelynek kebelébe tartoznak ottani magyar és vend testvéreink is, D. Popp Fülöp, püspök, beiktatása alkalmából már a múlt esztendő folyamán testvéri érintkezés létesült, ebben az évben a szlovenszkói testvérekkel is létrejött az első testvéri közeledés. Ennek úttörője két lelkes, szloveinszkói, magyar lelkész, Lie. Fizély Ödön és Endreffy János, az ottani Evangélikus Lap szerkesztői. Viszonyunk némasága, amely azután állott be, hogy az elszakadás után az itteni részről elhangzott szózatot elnyelte az akkori zavaros idők zaja, nyomasztólag nehezedett a lelkükre. Megszólaltak es lapjuk pünkösdi számában interjú sorozatban megszólaltatták egyházunk és az > utód egyházak« hivatalos képviselőit. Az egyetemes egyház nevében én is nyilatkoztam. Nyilatkozatom, amelynek részletezését mellőzhetőnek vélem, a propagált testvéri közeledést illetőleg a legteljesebb megértést cs készséget juttatta kifejezésre. Nem részletezem a többi nyilatkozatokat sem. Nem szavakon van itt a hangsúly, hanem azon, hogy a testvéri közeledés gondolatára felmelegedtek, vagy felmelegedőben vannak a lelkeki s a gondolat visszhangját sokszorosan visszaverte itt és odaát a sajtó. Mikor az Ungarisch—Protestantischer Pressedienst hasábjain megjelent a hír, Németország" legnagyobb országos egyházának püspöke köszönetet mondott a lappéldányért, amelyből a német evangélikus is tanulhat. Megkapó, hogy ugyanakkor, amikor odaát még csak a lelkekben ringatták ezt a gondolatot és senki sem tudott róla, ideát is megszületett egy rokonterv, amelynek megvalósítása a közeledést néhány nappal ezelőtt a cselekvések terére vitte, A Gyámintézet Gusztáv Adolf halálának 300. és a Gusztáv Adolf Egylet megalapításának 100.. évfordulóján rendezett, ünnepi istentiszteletére és közgyűlésére meghívást kaptak és azon megjelentek a tőlünk területileg elszakadt testvérek képviselői is. A Gyámintézet ünnepe, amelyen nem mulasztottam el az egyetemes egyház érzelmeit tolmácsolni, a testvériesülés ünnepévé magasztosult. Már mindezeket megelőzően a figyelemnek egy kedves jelét vettük Fajnor Dusán, szloveszkói egyetemes püspök, részéről, aki megküldötte a szlovenszkói egyház kebelében lévő azon templomok emlékalbumát, amelyek létüket 11. József türelmi rendeletének köszönik. Én pedig a püspök díszdoktori kitüntetéséhez küldtem szívbeli áldáskivánatokat és meg szándékozom küldeni neki az egyházunk részéről a Gusztáv Adolf Egyletnek jubileumi ajándékul átadott grafikai mű fényképét. örömömre szolgál az a bejelentés, hogy D. Popp Fülöp, jugoszláviai püspök és elnöktársa, Róth Vilmos, felügyelő, látogatást tettek nálam. Itt említem meg, hogy Jánossy Lajos révkomáromi esperes-lelkészt lelkészi szolgálatának 40. évfordulóján üdvözlettel kerestem fel, a romániai zsinatpresbiteri egyháznak pedig' részvétünket fejeztem ki felügyelője, Báró Ambrózy Andor, halála felett.