Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1932. november 18

b) Jegyzőkönyvi kivonattal: 1 Dr! Zsedényi Béla, Dr. Szopkó Dezső, Dr. * Pass László, Viszkok Lajos, Moravcsik SánHorvay Róbert, Barcs Béla, Schulz György, Ke- dor, Máczay Lajos, meny Péter, Záhony Dezső, Elefánty Sándor. [ i. (Sz.) Az egyetemes közgyűlést bevezető istentisztelet a Deák-téri templomban a közgyűlést megelőző napon, este 6 órakor tartatott meg és azon Dr. Báró Podmaniczky Pál, a theológiai fakultás prodékánja, végezte a szent szolgálatot. A közgyűlés napján, a közgyűlés tagjai a Deák-téri leánykollégium dísztermében összegyűlvén, D. Geduly Henrik, .püspök, a közgyűlés egyházi elnöke, a következőképen imádkozott: Leborulunk a Te mindenüttjelenvaló szent színed előtt, jóságos Istenünk és Atyánk I Érezzük, hogy nem lehet tökéletes a mi munkánk, nem nyugszik meg a Te igazi áldásod rajtunk, ha szívünkből fakadó alázattal/ hittel és imádsággal nem szenteljük meg igyekezetünket. Imádunk azért,-Isteiv seregek Ura és Istene! Hálaadással telik meg a szivünk, hogy megőriztél az éjszaka kisértő árnyai iés veszedelmei között. Hozsánnát zeng ajkunk Neked, a Kegyelem Urának-Istenének, hogy nem tekintettél bűneinkre és gyarlóságainkra, : nem sújtottál ránk igazságod megérdemelt büntető pallosával, de a Krisztusban utat mutatva megtérésre és üdvözülésre, Magadhoz -akarsz emelni s ekként boldogítani. Oh vigy-vigy minket egyre magasabbra, egyre közelebb Tehozzád a tökéletesedés útján. Engedd, hogy küzdő anyaszentegyházad, melynek javáért, Benned való me gszent elődé Síéért és a viszontagságos földi vándorösvényeken való-haladásáért e mai napon munkálni egybegyűltünk, vezetőben és tagokban, ifjakban és vénekben, nyelv-állás-származás különbsége nélkül a Benned vetett győzedelmes hit és egymásiránti odaadó cselekvő szeretet szellemében haladjon egyre közelebb az örökkévaló eszmény, a Krisztus országának szent tisztasága felé! Atyánk ! A meglátogatások, a megpróbáltatások és hányattatások sötétlő szirtjei között is rendületlen ^gyermeki bizalommal kérünk, ne engedj csüggednünk, ne engedd kihamvadni szívünkben a jobb jövendőbe vetett élő hitnek a szent lángjait. Ezek világítsanak át szenvedő drága hazánk gyötrelmének az éjszakáján s emeljenek fel. a porból azzal a vigasztaló reménnyel, hogy az igazság, a Tte igazságod, ezeréves szép hazánk évezredes igazsága, a testvéri összefogásban, a tiszta erkölcsben és a Te törvényeidben élő nép erejével győzni fog, mert győznie kell/ hogy lehessen még ünnep e világon, a Te örök igazságod ünnepe. Amen. Az ima elhangzása után D. Báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, megtartotta következő megnyitó beszédét. Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! 1 i ' Három esztendővel ezelőtt Svédországban jártam. Stockholm egyik múzeumában láttam Gusztáv Adolf lovát, átlőtt páncélját és a svéd nemzet legnagyobbjainak földi maradványait őrző, ódon templom boltívei alatt megálltam Gusztáv Adolf sírján. Ugyanakkor a szomszédos Dánia fővárosában ülésezett a második Lutheránus Világgyűlés, amelyen a földkerekség összes országos evangélikus egyházainak kiküldöttei egy akarattal együtt voltak és arról tanácskoztak, miképen lehetne a világ evangélikusait szorosabb egységbe foglalni. De ugyanekkor a Református Világszövetség is ülésezett Amerikának egyik metropolisában és a két gyűlés résztvevői testvéri lélek sugallta távíratváltással köszöntötték egymást. Láthatatlanul átnyúltak a kezek a mérhetetlen messzeségeken testvéri szorításra és lélekben megszületett a protestáns világszövetség, amely 'Gusztáv Adolfnak álma volt. Ugy álltam ott, mély megilletődéssel a nagy király sírján, mint aki élő tanúja lehettem álma megvalósulásának. Amikor az 1932. évi egyetemes közgyűlés megnyitásának ünnepi alkalmából szólok, legelső kötelességemhez híven a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyház egyeteme nevében hálás kegyelettel áldozom Gusztáv Adolf áldott emlékének halála háromszázadik évfordulóján. S ekkor a megületődésnek ugyanaz az érzése fog el, amely Gusztáv Adolf sírján eltöltött és az a forió kívánság kél a szivemben, vajha teljesednék be rajtunk is Gusztáv Adolf álmja s ragadna magával minket is példája, hogy ébrednénk mi is az egész ikeresztyénséget s így az evangélium egyházát is fenyegető veszély tudatára és szállnánk' egy akarattal síkra annak megmentéséért. Mert, Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés, legyünk tisztában azzal, hogy a veszély ugyanolyan nagy, mint Gusztáv Adolf idejében volt. Ennél a megállapításnál nemcsak Oroszországra gondolok, ahol a Tilly csapatai által megszállt Magdeburg szenvedéseinek szörnyűségei ismétlődnek meg, de nem is csupán az istentelenség Moszkvából irányított, hit és egyház ellen irányuló, nyilt és titkos támadásai-