Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

9 az illetékes tényezőket igazunk belátása révén az ügy reánk nézve jogos és méltányos 8. revíziójára bírják. Az egyházközségi adók behajtása tárgyában kiadott, általunk joggal sérelmezett pénzügyminiszteri rendelet ellen benyújtott felterjesztésünkre válasz ugyan nem érke zett, de eddig nem jutott tudomásomra, hogy a rendelet végrehajtatott és ezáltal egyházunkra nézve hátrány származott volna. Ugyancsak válasz és érdemi elintézés nélkül maradt az államsegély felemelése érdekében beadott felterjesztésünk. Ezzel szemben viszont meg kell állapítanunk a következőket. Tervbe vétetett, hogy az államsegélynek a püspöki igény javadalmi földbirtok-testek kiutalása útján történt rendezése formájában való kielégítése révén felszabadult összeggel csökkentik az államsegélyt. Ez a terv azonban nem vitetett keresztül, hanem a szóbanforgó összeg protestáns egyházaink javára Íratott, és a megosztás után annak egy része kifejezetten az adóalap céljaira számunkra meghagyatott. Mindamellett, figyelembe véve pénzügyi helyzetünk súlyos voltát, nem tudjuk elég nyomatékkal sürgetni az állami hozzájárulásnak a tényleges szükségletnek megfelelő összegre való felemelését. Ugyanígy kényszerülünk szorgalmazni a congrua-engedélyezéshez megkívánt lélekszám tetemes leszállítását és a segédlelkészi congrua felemelését. Szórvány egyház vagyunk, amelynél 800 lélek, amennyihez a miniszter a congrua engedélyezésének a lehetőségét köti, már a népesebb egyházközségek kategóriájába számít. Szétszórt híveink megtartásának az érdeke nem engedi, hogy ebbe a miniszteri rendelkezésbe belenyugodjunk. Az állam érdeke a szétszórt, ezer veszélynek kitett lelkek intenzív gondozásbavételét csak úgy megkívánja, mint egyházunk Saját érdeke, reméljük tehát, hogy itt is megjön az összhangot munkáló megoldás, amely a segédlelkészi congrua korszerű felemelését illetőleg sem várathat soká magára. E részben a miniszter válaszában foglalt azon adatok valódiságát, amelyekkel bizonyítja, hogy egyházunk nagyobb összeget kap, mint amekkora a megcsonkítás arányában megilletné, hálásan elismerjük, de viszont épp az ország feldarabolása által előállt helyzetben az annak követeléseivel való számvetést ebben a vonatkozásban is bizalommal kérjük. Az eddig elmondottakból még csak azt láttuk, hogy mik az állam ez évi egyházunk körében nyugtalanságot kiváltó, jogainkat érintő, jogos, vagy méltányos kéréseinket figyelmen kívül hagyó rendelkezései. Hadd mutassak rá ezekkel szemben legalább nagy vonásokban arra, hogy az állam részéről jóindulatot, megértésre irányuló készséget bizonyító rendelkezéseknek sem vagyunk híjával. A fentiekben említett, egyházunkra hátrányos rendeletek végre nem hajtásán kívül hivatkozom részben foganatba tett, részben befejezett építkezésekre, amelyek az állam megértő segítsége nélkül keresztiilvihetetlenek lettek volna. A soproni Theológusok Otthona, a miskolci tanítóképző épülete és a nyíregyházai Rothermere internátus csakúgy hirdetik jelennek és jövendőknek az állam megbecsülését és támogatását alkotniakarásunkkal szemben, mint az aszódi reálgimnázium és a soproni theológiai fakultás épülő falai. Igazságtalan dolog lenne ezeken a beszédes tényeken egyszerűen átsiklanunk, amikor egyház és állam viszonyáról beszélünk. Meggyőződésem, hogy a magunk legsúlyosabb helyzetében is megbizonyított belátása és önmérséklése, párosulva az állam helyzetünk egész komplexumát egységes vizsgálat tárgyává tévő elbírálni készségével, meghozná és előbb-utóbb meg is hozza minden függő kérdés harmonikus megoldását. Ami a felekezetközi helyzetet illeti, a keresztyénség egyetemes érdeke, nemzeti egységünk számunkra létérdeket jelentő fontossága és az egyházak békés, belső, építő munkája lehetőségének a szempontjából egyaránt örömmel tölt el az a békés hang, amelyet az ezidei katholikus nagygyűlés bizonyára attól a vágytól vezéreltetve ütött meg, hogy a felekezetközi viszonynak az utóbbi időben kiélesedett diszharmóniája harmóniába olvadjon. Jóleső érzéssel tapasztalhatta mindenki, hogy a mi egyházi közületeink közgyűlésein elhangzott beszédek mindenikében kifejezésre jutott a békés összhangra irányuló vágy és készség. Ha keresztiilvihetőnek bizonyulna az a dr. Zelenka Lajos, tiszai egyházkerületi felügyelő által kifejtett és nagy nyomatékkal képviselt gondolat, hogy a reverzális-törvény megszüntetésével az 1868. évi LIII. törvénycikk hatálya állíttassák vissza csorbítatlanul, az én nézetem szerint is kiküszöbölődnének a legfőbb akadályai annak, hogy teljes mértékben helyreálljon határainkon belül a protestantizmusnak és a római katholicizmusnak az a békés viszonya, amely minden. Krisztusát, egyházát és hazáját féltve szerető léleknek hő vágya keli hogy legyen. A református egyházhoz való kapcsolatunk változatlan szívélvességéről adhatok % számot. Szép megnyilatkozása volt annak a speyeri birodalmi gyűlés négyszázados jubileumának testvéries összhangban való megünneplése. A két egyetemes egyház közös