Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

10 8. rendezésében április hó 21-én magasztos ünnepély játszódott le az új városházán, amelynek közgyűlési termét a székesfőváros lekötelező készséggel bocsátotta rendelkezésre. A külön-külön hivatalos jubileumi istentiszteleteken egyházaink kölcsönösen képviseltették magukat. Az egyetemes konventi elnökséggel létrejött megállapodás szerint az ünnepségekről emlékkönyvet adunk ki. A két egyetemes egyház egyértelmű rendelkezése szerint a gyülekezetekben is ugyanazon a napon megrendezett jubileumi ünnepségeken is kifejezésre jutott a lelki összetartozás és a jubileumi ünnep örömében való összeforrottság. Ugyanerről tett bizonyságot a Speyerben megtartott jubileumi ünnepségeken történt együttes részvételünk, amelv a német protestáns sajtó részéről is elismerő megemlítésben részesült. Egyetemes egyházunk képviseletét Speyerbe I). Geduly Henrik, püspök, vezette, aki az ünnepségek keretében üdvözlő-beszédet mondott. Kívüle megjelentek még Speyerben: Ziermann Lajos, Paulik János, dr. Kiss Jenő és Duszik Lajos. Az egyetértés megnyugtató kifejezésre jutott a protestáns közös bizottság két ülésén is, amelyek több közös érdekű ügyben hoztak határozatot és éltek felterjesztéssel. Ezeknek a bizottsági üléseknek az anyagából kiemelem a hazai protestáns egyházi tér kép kiadásának egyházunk kezdeményezte kérdését. Az ügy térképészet-technikai okokból csak úgy mutatkozik megoldhatónak, hogy a két egyház helyzetét feltüntető anyag külön térképlapra kerül, mivel közigazgatási határaink nem fedik egymást. Az anyaggyűjtést azonban együtt folytatjuk, a megbízást együtt adjuk meg, egyszóval az egész ügyet közösen bonyolítjuk le, ami nemcsak erkölcsi jelentőséggel bír, de, sok lévén a közös anyag és annak feldolgozása is együtt eszközöltetvén, anyagi megtakarítás is áll elő. A tárgyalások folyamatban vannak. Ha minden iskola és egyházközség köteleztetnék egy-egy példány beszerzésére, a térkép egységára előreláthatólag mintegy tíz pengőt lenne ki. A két egyház összefogásának értékes vívmánya az Ungarisch-Protestantischer Pressedienst, amely ebben az évben is eredményes munkát végzett. A külföldi protestáns sajtó mindinkább fokozódó érdeklődéssel fordul a magyar protestantizmus felé és lépten-nyomon találkozunk annak hasábjain a Pressedienst közlései nyomán hazai hírekkel. Még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak azonban ennek a munkánknak külföldi barátaink a tudományos feldolgozásra szolgáló anyaggyűjtés szempontjából. .4 hazai sajtó közös tudósítása ebben az évben is a Magyar Országos Tudósító útján végeztetett el Farkas Sándor, hírlapíró, sajtómegbízott szolgálatainak igénybevételével. Az eddig egy-egy évre megkötött szerződés legutóbbi lejártakor az eddigi évek tapasztalatainak figyelembevételével új formát öltött, és érvénye most már meg nem határozott időre szól. Természetesen a mérvadó tényezőknek a tárgyalásokba való bevonása útján gondoskodás történt arról, hogy a szerződésben egyházunk érdekei minden irányban megóvassanak. Itt említem meg a Baldácsy-alapítváriyi igazgatóság elnöki tisztére történt megválasztatásomat. Ezt a tisztséget azzal vettem át, hogy felkerestem és megkoszorúztam a nemeslelkű alapítónak a csehek által elszakított felvidéken lévő sírját, majd megtekintettem az összes alapítványi birtokokat. Azért iktatom ezt a kérdést ide, mert az alapítvány a protestantizmus jelentőségének elismerése, testvériségének honorálása, életképességének elősegítője és együttműködése kifejtésének egyik legalkalmasabb tere. Egyháztársadalmi vonatkozásban szintén kedvező jelenségekről adhatok számot. Elég talán arra rámutatnom, milyen megkapó módon ünnepelte együtt ezidén is a kél egyház társadalma különösen a fővárosban a reformáció évfordulóját. Hogy pedig ez az örvendetes összetartás nemcsak hazai, de világjelenség is, annak a két egyház és egyháztársadalom nagy közös-protestáns és általános keresztyén világ mozgalmakban való testvéries együttmunkálkodásán kívül különösen meggyőző és megindító bizonysága volt az a meleghangú táviratváltás, amely a kálvinista világszövetség bostoni gyűlése és a kopenhágai Lutheránus Világgyűlés között folyt le. Hasonlóképen csak a legmelegebbnek mondhatom azt a viszonyt, amely külföldi hit testvéreinkhez fűz és amely azon világmozgalmak mindenikével szemben fennáll, amelyekkel egyházunk kapcsolatot tart fenn. A mult évi egyetemes közgyűlés határozatával D. D. Raffay Sándor, püspök visz szavonhatatlannak bizonyult lemondása következtében a külföldi összeköttetések terén reám rótt kötelességhez híven, igyekeztem ezen a téren is felvenni a munka fonalát és erőim mértéke szerint szolgálni. Munkámat nagyban megkönnyítette, hogy D. D. Raffay Sándor, püspök, a világmozgalmakban bírt személyi tagságát és pozícióit megtartván, szíves készséggel állt mellettem és vette ki a munkából az ebben a vonatkozásban rá eső részt. Annál fájdalmasabb számomra és az ügyre is, hogy dr. báró Kaas Albert, az Országos Luther-Szövetség elnöke, aki nagy buzgósággal és elismerésre méltó eredményekkel szolgálta külföldi összeköttetéseinket, ettől a munkától teljesen visszavonult. Az ő lelkesedéssel párosult szaktudásán kívül nagy nyelvismerete és megszerzett személyi kapcsolatai is nagy előnyére voltak ennek a munkánknak, miért is kikapcsolódása nehezen pó-