Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

75 A vezetők kérdése. Mint minden ifjúsági munkánál, itt is a legnehezebb a vezetőkkel való ellátásnak kérdése. Gyermekeink vannak, akiknek a lelke tiszta, nemes, kiválóan alkalmas az evangélium befogadására, de, ha valahol, úgy az ifjúsági munkában áll fenn az az igazság, hogy „sok az aratásravaló gabona, de kevés az arató". A legtermészetesebb vezetők a lelkészek és a tanítók lehetnének, de jól tudjuk, hogy ők csaknem mindannyian túl vannak halmozva munkával. Mégis azt mondom, hogy ezt a munkát még vállalniok kell, legalább is addig, amíg magából az if júságból nem nevelnek alkalmas belmissziói vezetőket. Tisztában vagyok azzal, hogy ehhez a munkához odaállítani minden sajátos képzettség nélkül csak nagyon kevés embert lehet, csak azokat, akiknek istenadta tehetségük van az ifjúsággal való foglalkozásra. A jelentékenyebb részt, minden theológiai és pedagógiai tudás feltételezése mellett is, még külön kiképzésben kell részesíteni. Ezért tartom életbevágóan fontosnak a rendszeres vezetőképzést. Nem kell a vezetőképzéshez túlságosan nagy apparátus. Elegendőnek tartom azt, hogyha a belmissziói munkára önként vállalkozók, akiknek tehát kedvük és hivatásérzésük van, csak egyszer is résztvesznek egy öt-hat napig tartó, nagyon komoly és gondosan előkészített vezetőképzőtanfolyamon. A vezetőképzőtanfolyamot csak azok számára tartanám télen és városban, akik nyáron munkájuk miatt semmiképen sem vehetnek ilyenen részt. Az igazi vezetőképzőtanfolyamot csak nyáron tudom elképzelni, amikor az e munkára jelentkezetteket öszszegyűjteném valahol a természetben (Tahi, Balatonszárszó), ahol néhány napig teljesen távol volnának a megszokott környezettől. Itt sokkal inkább sikerülne a lelkek teljes egybehangolása. Az egymásra utalt vezetők néhány nap alatt barátságot kötnének, minden problémát egymás között is megtárgyalnának és az egész idő alatt az ifjúsági vezető problémáinak gondolatkörében élnének. Mondanom sem kell, hogy e tanfolyamokra egyházunk legjobbjait kérném fel előadókul, akik az ifjúság belmissziói munkájának minden kérdéséről nemcsak előadásokat tartanának, hanem néhány órát együtt töltve az ifjúsági vezetőkkel, velük bizonyos lelki kapcsolatot is létesítenének, ezzel elmélyítve azt a hatást, amit előadásuk tett. Az ilyen mindentől és mindenkitől távoleső vezetőképzőtanfolyamok, — ha azoknak a rendezése gondos, — rendkívül mély nyomokat hagyná nak a lelkekben s e mellett felejthetetlenül kedves üdülést is jelentenének. Bizonyos, hogy ezeknek a megtartása költségbe kerül, de ezt a költséget, — amenynviben maguk a résztvevők nem bírják viselni — elő kell teremteni, mert vezetőképzés nélkül, illetőleg alkalmas és képzett vezetők nélkül belmissziói munka el sem képzelhető. Anyagi ügyek. x Meg kell emlékeznem röviden a munka anyagi részéről is, mert kétségtelen, hogy az bizonyos anyagi áldozatokat is igényel." Arra nem lehet gondolnunk, hogy a munka vezetőit legalább is egyelőre díjazzuk. Bár, ha ezt meg lehet tenni, semmiképen sem volnék ellene, fenntartván azonban azt a meggyőződésemet, hogy a belmissziói munka igazán mély csak akkor lehet, ha a vezető lelkesedésből és nem fizetésért teszi meg azt, ami tőle telik. A díjazást tehát mindig csak előre ki nem kötött jutalomként tudnám elképzelni. Hiszem azonban, hogy e díjazástól teljesen függetlenül is jól menne a munka. Vannak azonban az egyesületi életnek apróbb kiadásai, amelyekre fedezetet kell keresnünk. Ezt meg lehetne lelnünk talán valami egészen minimális (heti 2—4 fillér) önkéntes hozzájárulással, évenként egy-két szeretetvendégség, vagy vallásos ünnepség tartásával. Semmiképen sem szeretném ugyanis a belmissziói egyesületek fenntartási költségével az egyházakat terhelni, de azt nagyon szeretném, ha az erősebb egyesületek számára legalább is egy-egy szerény helyiséget tudna rendelkezésre bocsátani minden gyülekezet. Egy esetben venném igénybe az egyház támogatását, ha erre nincs költsége magának az egyesületnek, tudniillik a vezetőképzésre való kiküldés fedezésére. Ez a kevés áldozat busásan megtérülne, mert egészen bizonyos, hogy az intenzív belmissziói tevékenységben növekedett ifjúságból öntudatosabb, áldozatkészebb egyháztagok lennének. Mivel foglalkozzanak a belmissziói munkában? A belmissziói munkában feldolgozandó anyagra vonatkozóan csak ennyit: nagy általánosságban szabnám meg csupán a feldolgozandó anyagot, mert az egyesületek igénye, helyzete, az egyesületek tagjainak szellemi nívója, a vezető egyénisége stb. szerint egészen bizonyos, hogy más anyag volna helyesen feldolgozható. Azérl ezen a téren le-