Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

74 nítók és tanítónők lehetnének, akik az elemi iskolákban már megismerték növendékeiket s az utolsó osztályokban már meg is szervezhetnék az iskolát elhagyó ifjúságot a bel missziói tevékenységre. Minden irányú belmissziói tevékenységet ki kell egészíteniük azoknak a derűs összejöveteleknek, amelyeknek az a céljuk, hogy az együttműködő ifjúságot minél szorosabb testvéri közösségbe vonják s őket nemesen szórakoztassák. Azért hozzátartozik ehhez a munkához, hogy az együttimádkozó, az Isten igazságait együtt kereső, a bibliát együtt olvasó ifjúság olykor-olykor a közös játékban szívből fakadó kacagásban felüdüljön. Ezért időnként tartani kell kedélyes összejöveteleket s alkalmas időben pedig kirándulásokat. A fentinél sokkal fontosabb kiegészítő része a belmissziói munkának az évenként legalább egyszer megismétlődő, nagyobb tömegeket is egybegyűjtő konferenciákon való megjelenés. Nagyon áldásosak ezek az összejövetelek akkor is, ha télen egy-egy nagyobb városban jöhet össze néhány napra az ifjúság, akkor is, ha nyáron, távol az emberektől, megfelelő helyen együtt táborozhatnak. Ha a konferenciákat lelkiismeretesen előkészítik, ha az előadókat (hála Istennek, már vannak megfelelő gyakorlattal rendelkező előadóink) jól kiválasztják s ha azoknak rendezése körültekintő, akkor igen nagy lelki meggazdagodással térnek onnan vissza a résztvevők. Fontos azonban e konferenciáknál, hogy lehetőleg távol legyenek a megszokott környezettől s az erre szánt néhány nap egészen a konferencia ügyének legyen szentelve. Ha költséghiány miatt nem lehet elutaztatni a gyermekeket, akkor legalább idegen, gyakorlott előadókat kell megbízni s legalább két napig mással nem kell foglalkoztatni a konferenciázó ifjúságot. (Vakációt e célra köteles adni az iskola.) Kétségkívül legnagyobb hatásúak, legkedvesebbek a nyáron, a várostól távol tartott összejövetelek. A konferenciák kérdése könnyen megoldható. A M. E. K. D. Sz.-nek tahi-i s a S. I). G.-nak balatonszárszói telepe rendelkezésre áll. Mind a kettő igen alkalmas. A téli konferenciákat pedig legalkalmasabban Budapesten lehet megrendezni, de valószínű, hogy vidéki városokban is teljes sikerüek lennének ezek. Az egész belmissziói munkára vonatkozóan rendkívül fontosnak tartom, hogy az mindig nemek szerint elkülönítve történjék Tapasztalás szerint így sokkal komolyabb, mélyebb munkát lehet kifejteni, mert maga az ifjúság is sokkal jobban szereti a lelki munkát elkülönítve végezni. Azután meg elkerülhetetlen, hogy a belmissziói összejöveteleken ne legyen szó egészen speciális, a nemeket csak önmagukban érdeklő kérdésekről. Annál kedvesebb azután az, ha a kedélyes, de mindvégig nemes színvonalon tartott szórakozási délutánokra kölcsönösen meghívják egymást az egyformán evangéliumból táplálkozó fiúk és leányok. A szülök bekapcsolása a munkába. Egészen bizonyos, hogy minden szülő örömmel látja, ha gyermekei belmissziói munkában vesznek részt, mégis szükségesnek tartom, hogy a szülőket közvetlenül is belekapcsoljuk az ifjúság lelki életének munkájába. A szülőknek látniok kell az egész munkát, ott kell lenniök az ő szeretetükkel, érdeklődésükkel, áldásukkal. Legjobban úgy vélem ezt megoldhatónak, ha minden kis ifjúsági belmissziói egyesület köré patrónuso kat és patrónákat csoportosítunk, természetesen csak azok közül a szülők közül, akik ezt a szép feladatot szívesen vállalják. El sem tudom képzelni, hogy ne akadna mindenütt egy-két édesapa, különösképen pedig néhány melegszívű édesanya, aki ne volna kész a legnagyobb örömmel lélek szerint való segítésre. Az ő munkájuk alig lenne egyéb, mint szeretettel figyelni és az egész társadalommal szemben védeni és istápolni a fiatalság működését. Szükségesnek tartom azonban, hogy a szülőket is meghívjuk olykor-olykor a íiatalság összejöveteleire. A kedves, jó mamákkal rendeztetném évenként egyszer-kétszer a teadélutánokat és feltétlenül meghívnám a szülőket a karácsony ünnepre, amelyei szép vallásos ünneppé tennék, összekapcsolva azt a szegény gyermekek megajándékozásával; egyenesen az édesanyák számára rendezném meg minden esztendőben az anyák napjának egyre jobban terjedő, rendkívül poétikus és minden jó lelket mélyen megható ünnepét; a szülőknek és a gyermekeknek együttes, nagyon mély, lelkeket megfogó ünnepévé tenném a konfirmáció napját. Meg vagyok róla győződve, hogy, ha a szülők résztvennének ezeken a szívvel megrendezett szép ünnepeken, amelyek a gyermek és felnőtt lelkét egyaránt megfogják, mindannyian nagyon lelkes támogatói volnának az ifjúsági munkának. És erre nagy szükségünk van, mert az ő támogatásuk és áldásuk nélkül alig végezhető igazán eredményes munka.