Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

8 4-8. 4. (Sz.) Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezik dr. Rásó Lajos, egyetemes ügyész és üdvözli az Erzsébet-tudományegyetem theológiai fakultása által tiszteletbeli doktorokká avatott egyházi kitűnőségeket és pedig D. báró Prónav Dezsőt, D. báró Radvánszky Albertet, D. Geduly Henriket, D. Kapi Bélát, DD. Raflay Sándort, D. dr. Schneller Istvánt, D. dr. Ravasz Lászlót és D Kiss Ferencet. Az egyetemes közgyűlés, őszinte örömének adván kifejezést, a maga részéről is melegen üdvözli az új tiszteletbeli doktorokat. 5. (Sz.) Ugyancsak napirend előtti felszólalásban Jánossy Gábor, országgyűlési képviselő, javaslatot terjeszt be Gyóni Géza, háborús költőnk, hamvainak hazaszállítása és Sántha Károly, költő-pap. síremlékének felállítása érdekében. Az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy ezen javaslatokat a Sántha Károly síremlékére vonatkozólag felérkezett felterjesztés kapcsán tárgyalja. 6. (Sz.) Az egyetemes felügyelő bejelenti, hogy dr. lándori Kéler Zoltán, egyházkerületi felügyelő, és Kruttschnitt Antal főesperes, egyet, törvényszéki bíró, betegségük folytán, báró Feilitzsch Berthold gyámintézeti elnök pedig főispáni hivatalos elfoglaltsága miatt a mai közgyűlésről való elmaradásukat kimentették. Tudomásul szolgál. 7. (Sz.) Ezután Okolicsányi Gyula, egyházmegyei felügyelő, a tárgyalás sorrendjéhez kér szót és figyelemmel arra, hogy az egyházkerületeket nagyon érdekli a jövő évi költségvetésre vonatkozó 39. napirendi pont, kéri annak soronkívüli tárgyalását. D. Geduly Henrik, egyházi elnök kijelenti, hogy ezen pont a maga helyén, a tárgysorozat keretében fog tárgyaltatni, miután az elnöki jelentés meghallgatása előtt soronkívüli letárgyalásnak helye nincs. Tudomásul szolgál. 8. (Sz.J Az egyetemes felügyelő beterjeszti és felolvastatja következő hivatalos évi jelentését: Az elnöki megnyitómban minden viszonylatban hangoztatott harmóniára-törekvés részemről nemcsak jövőt illető program m, de az vezérelt a ma lezáródó egyház-közigazgatási esztendő egész folyamán is, amelynek munkájáról egyetemes felügyelői évi jelentésem keretében beszámolni feladatom. Nem akarva sem ismétlésekbe bocsátkozni, seni pedig a közgyűlés tárgyalásainak elébe vágni, utalással egyrészt az elnöki megnyitómban foglaltakra, másrészt pedig a közgyűlés tárgysorozatára, az államhoz való viszonnyal és a felekezetközi helyzettel csak röviden foglalkozom. Az államhoz való viszonyunkat ma is hasonlóan ítélem meg, mint 1928. évi jelentésemben, bár tagadhatatlan, hogy volt, ami ebben a vonatkozásban nyugtalanságot kelthetett sorainkban. Főkép arra a miniszteri rendeletre gondolok, amely az úgynevezett törpe-iskolák lelett meghúzta a lélekharangot. Megvallom, hogy én ebből az általános rendeletből és az azon alapuló speciális rendelkezésekből — legalább is azokból, amelyekbe betekintést nyertem — nem tudok kiolvasni más egyház úgynevezett törpe-iskoláival szemben nagyobb kíméletet, mint amilyen a mi iskoláinknak jut osztályrészül. De viszont az is kétségtelen, hogy a rendelet végrehajtása esetén a mi egyházunk járna szórványegyház jellegénél fogva a legrosszabbul. Nem tudok róla, hogy a rendelet valamely iskolánkkal szemben tényleg végrehajtatott volna. Bízunk benne és várjuk, hogy ez a kérdés az egyház tanügyi téren századok óta teljesített, felbecsülhetetlen szolgálatainak és a felekezeti iskolára ma is váró különös elhivatásnak ügyelembevételével olyan megoldást nyer, amely általános megnyugvást hoz és a helyett, hogy megzavarná, erősíti az egyház és az állani között a harmóniát. Felterjesztéssel éltem a szegedi egyetem világnézeti tanszékeinek ügyében, amelyre azonban még nem érkezett válasz. A közigazgatási reformmal kapcsolatban mind a törvényre, mind pedig a törvénynyel összefüggő rendelet-tervezetre kikérte a kormány véleményünket. Sajnálom, hogy az nem vétetett figyelembe, és így egyházunk nem jutott a törvényhatóságokban olyan mérvű képviselethez, aminő kulturális súlyánál fogva megilletné, és nyert képviseletének a mikéntje sem számol egyházunk alkotmányának a szellemével. Reméljük azonban, hogy a gyakorlat tanulságai a kérdés részünkről leendő ismételt szőnyegre-hozása idején