Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

46 104. köszönthetni, mint kedves vendégeinket, egyházunk egy-egy kiválóságát. Ezek az előadások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ifjúságunk — közvetlenül is megismerkedvén egyházunk vezetőivel — nemcsak tudását gyarapította, hanem már itt, a személyes megismerés révén, mintegy belekapcsolódott az evangélikus egyház életébe. Az otthonban uralkodó szellemről szólva, jóleső érzéssel jelenthetjük, hogy ifjúságunk körében testvéries, baráti szellem uralkodik. Az otthon tagjai szeretik, becsülik egymást és ragaszkodnak az intézethez, amelyet valóban második otthonuknak tekintenek. Az intézet vezetőségét tisztelik. Általában a családiasság jellemzi az otthon tagjainak egymáshoz való viszonyát. Az igazgató is inkább atyai barátja, mint szigorú parancsnoka az ifjúságnak. Hozzájárult a családias, jó szellemnek megteremtéséhez az is. hogy az otthon tagjai olykor-olykor együttes kirándulást is rendeztek, részben gyűjtemények, képtárak stb. tanulmányozása, részben pedig egyszerűen a Budapest környéki szép vidék meglátogatása céljából. Az ifjúság jó szellemére talán jellemző az is, hogv az Egyetemi Luther-Szövetség tisztikara csaknem teljesen a Luther-Otthon tagjai sorából került ki. I)e nemcsak a jelenlegi tagok, hanem az otthon régi lakói is tanújelét adták az intézethez való ragaszkodásuknak, amikor a mult év májusában baráti összejövetelt tartottak a Luther-Otthonban. Mintegy húszan jöttek össze az ezelőtt öt évvel itt lakott (50) lutherotthonisták közül. E szám már maga is ékesen beszél arról a szeretetről, amely a volt otthonistákat intézetünkhöz fűzi. Nagyon kedves, emlékezésben gazdag napot töltöttek falaink között. Az ő összejövetelük adta meg a ,,Luther-Otthon vén diákjai" szervezete megalapításának gondolatát. Jellemző, hogy az első felhívásra már mintegy negyvenen csatlakoztak ehhez a szervezethez, amely egyre bővül és hisszük, hogy tekintélyes támogató gárdája lesz annak az intézetnek, amelyre a volt otthonlakók mindig a legnagyobb szeretettel gondolnak. Az „öreg diákok" némi összeget is ajánlottak fel, amelyet évenkint fognak befizetni a Luther-Otthon szegénysorsú diákjainak segélyezésére. A Luther-Otthon tagjainak ezévi munkája kielégítő volt. Sokan végezték tanulmányaikat kitűnő eredménnyel. A kórbonctani intézet versenyét ez évben is (immár másodszor) a Luther-Otthon tagja nyerte meg. x\ltalában sikerültek az évvégi vizsgák. Csak néhány (főként jogász) ifjúnak kellett pótvizsgát tennie, s egy-két technikusnak maradt szeptemberre utóvizsgája, de az új szemeszter megkezdéséig ezeket a hátralékos vizsgákat letették, mindössze két hallgató nem vizsgázott a kívánt eredménnyel. Ezek egyike az otthont el is hagyta. Az ifjúság magaviseletét már fentebb vázoltuk. Általában az otthon szelleméhez mérten viselkednek. Az otthon tagjai közt nincs senki, aki fegyelmi szempontból kifogás alá esnék. Mindössze egy ifjú volt, aki nem tudott teljes mértékben beleilleszkedni az otthon szellemébe s mivel főként az ifjúsággal való kívánatos harmóniája zavarodott meg, maga vált ki az otthon kötelékéből. Az egészségi állapotok ez esztendőben is kielégítőek voltak. Csak a január-február havi nagy influenza-járvány látogatott meg bennünket. Ezt a betegséget sokan átszenvedték az otthon lakói közül, sőt két ifjúnak olyan makacs volt a betegsége, hogy a klinikára kellett őket szállítani. Ettől eltekintve, az ifjúság a legjobb egészségben töltötte az évet. Az egészségi állapotokról szólva jelentésünk kapcsán lehetetlen meg nem emlékeznünk a legőszintébb hálával dr. Zsigmondy Zoltán főorvos úrról, intézetünk orvosáról, aki az ő közismert, óriási elfoglaltsága mellett is tudott szakítani időt arra, hogy az influenza-járvány idején naponként ellátogasson hozzánk s lelkiismeretes, önzetlen segítő munkájával megakadályozza a járvány elterjedését és elhárítson minden komolyabb veszélyt. Intézetünk őszinte hálával gondol az ő rendkívüli szíves egyéniségére, lelkiismeretes munkájára. Kedves kötelességünk megemlékeznünk azokról, akik ez esztendőben is mellénk állottak szeretetükkel és segítő készségükkel. Elsősorban az egyetemes egyháznak kö szönjük azt a kétezer pengőt, amelyet, mint minden esztendőben, ezúttal is rendelkezésünkre bocsájtott az intézeti évi javítások költségeire. Ugyancsak az egyetemes egyház jóvoltából oszthattunk ki 900 P-t ösztöndíjként az év végén legjobb diákjaink között. Ez ösztöndíjból a következők részesültek: Kovács Béla 100 P, Róth István, Tóth Béla, Harnrák Zoltán (mind a négy lelkésznek a fia) és Rohonyi Vilmos 80—80 P, Ferjencsik Béla, Schréder Elemér, Varga István, Szepesi János. Káply Elemér, Frank Kálmán, Wjerk István. Szukits Ede 50—50 P, Félix László és Molnár János 40—40 P. Nagyon kedvesen nyilatkozott meg az evangélikus papnéknak érdeklődése és szeretete otthonunk iránt, akik az egyetemes gyűlés alkalmával tartott konferenciájuk után emlékezetes, bensőséges szeretetvendégséget rendeztek az otthon tagjainak. A kedves, szép ünnep feledhetetlen emlékeket hagyott mindenki szívében. Mint a mult esztendőben, úgy az idén is 500 P adományt kaptunk a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületétől. Sztehló Kornél ismét megajándékozta intézetünket néhány magafestette képpel. Lándori dr. Kéler Zoltán, a dunáninneni egyházkerület fel-