Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

47 ügyelője 53 díszkötéses, értékes jogi müvet ajándékozott ifjúságunk könyvtárának. Dr. Mágócsy-Dietz Sándor folyóiratokat ajándékozott társalgónknak. Legnagyobb és egyben egészen új korszakot jelentő tevékenysége az Evangélikus Tanárok Országos Egyesületének az, hogy az egyes iskolákból hozzá befizetendő járulékokat már a most tanuló tanárgyermekek segélyezésére is felhasználja, amennyiben azonkívül, hogy a Tanárok Házára tekintélyes összeget tőkésít minden esztendőben, a Luther-Otthonban is megkönnyíti négy tanárgyermek életéi. Ugyanis minden esztendő ben ezentúl fizetni fog egyenként évi 500 P-t négy olyan tanárgyermekért, aki tanulmányait pontosan végzi és a Luther-Otthon tagja. Ezzel az összeggel lesz olcsóbb az illetőknek az ellátása. Ez a Luther-Otthon első nagyobb kedvezményt nyújtó segélye. Tekintettel arra, hogy éppen a legszegényebb evang. ifjak nem nyerhetnek a Luther-Otthonban elhelyezést, mert a szülők nem bírják fizetni az ellátási díjat, a mult évben akciót indítottunk kedvezményes helyek biztosítására. Megkerestük az összes egyházakat, kérve, hogy egy évenkénti csekély megajánlással tegyék lehetővé néhány, elsősorban lelkészfiúnak olcsó ellátását a Luther-Otthonban. Kérő szavunk nem hangzott el hiába, mert, bár igen sok egyház nem is válaszolt levelünkre, mégis volt egész csomó gyülekezet (aránylag legtöbb szegény, kis gyülekezet), amelyik elküldte a maga 5—10 pengőjét és ezt a következő esztendőkre is felajánlotta. így az év végéig 1264 P gyűlt öszsze, amelynek oroszlánrészét azonban a szarvasi gimnáziumnak mintegy 600 P-s alapítványa teszi ki. Az adakozás még egyre folyik. A begyült összeget egyelőre alapítványként kezeljük, mert az évenkinti kiosztás csak akkor volna helyénvaló, ha a többi, eddig még hallgatag egyházak sem zárkóznának el e csekély adományok évenkinti befizetésétől. Megvan a reménységünk arra, hogy minden egyház vezetősége belátja a mi kérésünknek fontosságát és így az egyházak jóindulatából mégis csak sikerülni fog olyan évenkint megismétlődő összeget kapnunk, amely biztosítja egy-két szegény evangélikus ifjúnak a Luther-Otthonban való nyugodt készülését az életre és az egyházi munkára, amelytől bizonyosan nem fog elzárkózni senki sem, aki az egyházak szeretetéből szerezhetett diplomát. Éppen ezért e helyről is bizalommal kérjük egyházainkat, tehetős evangélikus lestvéreinket, ajánljanak meg bármily csekély évi hozzájárulást, hogy így ez a megkezdett munka méltó legyen ahhoz a tradícióhoz, amely az iskolákat fenntartó evangélikus egyházat és evangélikus népet mindig jellemezte. Az otthon gazdasági élete a mult esztendőben is kielégítő volt. A drágaság, amely különösen az iskolai év elején jelentkezett ijesztően, hozott ugyan új gondokat, de gondos takarékossággal mégis el lehetett érni azt. hogy ennek az évnek gazdasági mér legét is jól zártuk. Mindössze 450 P-nyi hiányt mutatott évi mérlegünk s ezen összeg is azért mutatkozott, mert már nem odázhattunk el néhány égetően fontos beszerzést. Otthonunk ugyanis mindenképen érzi az elmúlt 19 esztendőnek súlyát s a bútoraiban, berendezésében egyre több a javítani, pótolnivaló. Az egyetemes egyház jóvoltából az épületet évről évre javítgatják, de a belső berendezés felújítása a magunk kötelessége. S ez bizony súlyos terheket ró minden esztendőben az otthon háztartására. Mindazonáltal az ellátási díjakat nem emeltük. Az elmúlt évben is havi 60 P-t kellett íizetni ellátásért, havi 12—28 P-t lakásért, 3 P-t felvételi díjként, könyvtári és hírlapdíjként pedig évi 9 P-t. A zongora használati díja ez évben is havi 1 P 50 fill. volt. Ezt az összeget azonban teljes egészében zongoraalapunk gyarapítására fordítottuk. Ennél az összegnél csak valamivel fizettek többet azok az ev. középiskolai tanárok, akik a nyár folyamán, mint a továbbképző tanfolyam hallgatói, a kisbizottság engedélyével a L.-O.-ban laktak. A következő esztendőknek is fontos feladata, hogy az otthon berendezését egyre javítsuk, hogy így otthonunk a maga kicsiségében lehetőleg kényelmes, nyugalmas és mindenekfelett egészséges legyen. Végezetül hadd álljon itt egynehány statisztikai adat az otthon életére vonatkozóan. Az elmúlt esztendőben is megtelt minden hely. Most is sok folyamodót kellett elutasítanunk, mert az igény általában 80—100 hely, mi pedig csak ötvenkettővel rendelkezünk. Ez 52 helyre a püspök urak ajánlása szerint vettük fel az arra méltó egyetemi hallgatókat. Az otthon lakói között volt: 2 bölcsész, 17 jogász, 16 orvostanhallgató, 13 műegyetemi hallgató, 3 közgazdasági egyetemi hallgató és egy gyógyszerész egyetemi hallgató. Vallás szerint volt 51 evangélikus és 1 református. A Bányakerületből való volt 21, a Dunántúliból 19, a Tiszaiból 7, Felsőmagyarországról volt 2, Erdélyből 1, a Délvidékről 1 otthonlakó. Az egyetemes gyűlés a Luther-Otthon kisbizottságát továbbra is megbízta az evangélikus hospic létesítésével. Sajnálattal kell jelentenünk, hogy a hospic még mindig nem volt megvalósítható, mert még mindig nem áll rendelkezésre megfelelő helyiség. Február 1-től azonban már üres lesz egy lakás az egyetemes egyház Üllői-úti házában, amely felhasználható hospicnak, vagy akár a szintén nagyon szükséges leányotthonnak. A Luther-Otthon kibővítésének ügyével is foglalkoztunk, Sándy Gyula műegyetemi tanár úr, a kisbizottság tagja, el is készítette az idevonatkozó tervezetet, megállapí-