Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15
45 102. (Sz.) A nyugdíjintézeti ügyvivő bemutatja a bányai egyházkerület f elterjesz- 102-104. tését, amelyben a járulékok befizetésére minden év november 1. napjában megállapított határidőnek a következő év január havának végéig való meghosszabbítását kéri és az ara (t—békési egyházmegye felterjesztését a szabályrendelet revíziója tárgyában. Az egyetemes közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a járulékbefizetésnek szabályrendeletben megállapított határidejét nem változtatja meg, de az 1929. évi nyugdíjintézeti járulékok befizetésére a szabályrendeletben előírt kamattérítési kötelezettség érvénybentartásával, 1930. évi január hó 31-éig haladékot engedélyez. " Sárkány Béla indítványára utasítja a bizottságot, hogy a matematikus bevonásával tegye megfontolás tárgyává, nem lehetne-e a terheken azzal könnyíteni, hogy az alapítási járulék 10 esztendő helyett 25 esztendőre osztassék el. 103. (Sz.) A nyugdíjintézeti ügyek kapcsán az egyetemes főjegyző beterjeszti abbeli indítványát, hogy a régi nyugdíjasok, özvegyek és árvák segélyezésére adott államsegély felhasználására és szétosztására nézve bizottság küldessék ki. Az egyetemes közgyűlés a javaslatot magáévá téve és az eddigi utalványozásokat jóváhagyólag tudomásul véve ezen államsegély felhasználása és szétosztására állandó bizottságot küld ki. A bizottságba az egyet, felügyelő elnöklete mellett a négy püspököt, az egyet, főjegyzőt és az egyet, főtitkárt küldi ki, ugyanerre a bizottságra bízza egyben a régi nyugdíjintézettel kapcsolatos ügyeket is. 104. (Sz.) Beterjesztetik a Luther-Otthon-szemináriumi bizottság jelentése a Luther Otthon főiskolai internátus 1928/29. évi működéséről. Evangélikus egyházunknak főiskolai fiúinternátusa, a Luther-Otthon, a mult iskolai évben fejezte be működésének 19-dik esztendejét. A jó Isten kegyelme ennek az esztendőnek is megáldotta munkáját, úgyhogy megelégedéssel jelenthetjük: az elmúlt évben is betöltötte intézetünk nemes hivatását. Otthona volt 52 egyetemi hallgatónak, akiket segített abban, hogy egyetemi tanulmányaikat nyugodtan folytathassák és olyan komolysággal készülhessenek életpályájukra, amilyent elvár a mai magyar élet minden öntudatos, evangélikus magyar ifjútól. Az otthon vezetését ez esztendőben is Vidovszky Kálmán végezte, akinek megértő támogatói voltak minden munkájában a Luther-Otthon kisbizottságának tagjai. Közös igyekezettel voltunk mindannyian azon, hogy a Luther-Otthon célkitűzésében maradjon az, aminek alapítódott: legyen az evangéliumi szellemnek, az evangélikus testvériségnek s a munkálkodni és szolgálni vágyó hazafiasságnak bensőséges, meghitt tanyája. Ezzel a vággyal nyitottuk meg ünnepélyesen az évet 1928 októberében, amikor is D. Raffay Sándor, püspök, úr hirdette az Isten igéjét és osztotta ki az Úr szent vacsoráját az Otthon minden tagjának. Az istentisztelet után dr. Mágőcsy-Dietz Sándor, a kisbizotlság elnöke szólott az ifjúsághoz. Ugyanaznap, az ú. n. ismerkedési vacsora után, kedves, derűs, családias ünnepség keretében történt meg az otthon új tagjainak „felvétele", a kedélyes „gólyaavatás". Megnyitó ünnepünknek úgy a komoly, vallásos és hivatalos részén, mint a jókedvű, derűs, fehér asztalnál lejátszódó „avatáson" több Luther Otthonszemináriumi bizottsági tagunk megjelent. Az így is testvérekül fogadott új lakók a régiekkel együtt indultak el az év munkájára. A Luther-Otthon vallásos nevelésben óhajtja részesíteni tagjait. Ezt szolgálták az elmúlt évben is a naponként tartott estvéli áhítatok, amelyeken maguk a fiúk olvasták lel a Bibliának egy-egy részét s az ahhoz fűződő, ifjúságnak szóló magyarázatot. Ezeken az áhítatokon egy-egy otthonista harmóniunijátéka mellett minden alkalommal énekelünk. Volt egy meghitt bibliakörünk is, amelyen mintegy tíz tizenketten vettek részt. E bibliaköri megbeszéléseken a diákságnak égető problémáit igyekeztünk a Biblia megvilágításában megvitatni. Sokszor igen áldott volt egy-egy ilyen, a késő esti órákig húzódó megbeszélésünk. Az otthon tagjai minden alkalommal testületileg vettek részt az evang. akadémiai istentiszteleteken, egyéb vasárnapokon pedig a különböző ev. istentiszteletekre mentek el. Az esztendőt régi szokás szerint ezidén is istentisztelettel zártuk, amely alkalommal Gaudy László dr. prédikált. Az evangélikus öntudatra való nevelést és az általános ismeret bővítését szolgálták azok az előadások, amelyeket egyházunk kiváló egyéniségei tartottak ez esztendőben is az otthon ifjúságának. Előadóink voltak (a szereplés sorrendjében) a következők: vitéz dr. Kendeh-Kirchknopf Gusztáv, dr. Szigethy Lajos, Wolf Lajos, D. Kovács Sándor (két ízben), Turóczy Zoltán, dr. Böhm Dezső, D. Kapi Béla, vitéz dr. Bajcsy-Zsilinszky Endre, dr. Mikola Sándor és az igazgató. Ezeket az előadásokat mindig vacsora után. meghitt, bizalmas formában tartottuk s minden alkalommal szerencsénk volt körünkben
