Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

14 8. miatt, amelyek a püspöki kar egyik tagját hivatalból külföldre szólították, másrészt a többi püspökök hivatalos akadályoztatása következtében nem ülhetett össze a püspöki kar tanácskozásra a kerületi közgyűlések elölt, a püspöki kar elnökének kérésére módot kívántam adni arra, hogy a kar a kérdéssel később foglalkozhassék. Ez nemcsak azért szükséges, mert a püspökök anyagilag érdekelve vannak a kérdésben, de mert ők azok, akik esztendők során át gyakorlatilag is foglalkoztak vele, miért is szerzett tapasztalataik a kérdés megoldásánál nemcsak, hogy haszonnal értékesíthetők, de egyszersmind az ügy sérelme nélkül figyelmen kívül semmikép sem hagyhatók. Magamévá téve tehát a püspöki kar elnökének óhaját és indokait, megfelelően intézkedtem, minek következtében a szabályrendelet-tervezet ügye csak a jövő esztendőre kerül alkotmányos tárgyalás céljából a kerületek és majd ismét az egyetemes közgyűlés elé. .4 lelkészképzés kérdéséhez érkezve, elsősorban egy elhatározott ügy kivitelének az elhalasztásáról kell ismét számot adnom: a lelkészképzőszeminárium megnyitásának az elhalasztásáról. Bár a tárgysorozat vonatkozó pontjánál bővebb tárgyalás anyagává tétetik ez a kérdés, úgy érzem, hogy itt sem hagyhatom említetlenül. .4 szemináriumi bizottság, amelyet egyesek behívásával arra az alkalomra kiegészítettem, elhatározta az 1929/30. tanév elejére a szemináriumnak D. D. Rafíay Sándor püspök és Kemény Lajos, igazgató-lelkész, közlése szerinti idevonatkozó felajánlás alapján Budapesten a fasori főgimnázium Damjanieh-utcai internátusában leendő megnyitását. A költségfedezet erre az évre biztosítottnak mutatkozott. A szeminárium vezetését az 1929/30. tanévre D. D. Raffay Sándor, püspök, vállalta. A bizottság úgy intézkedett, hogy a tanulmányi rend a theológiai fakultás tanári karának a bevonásával szeptember hó végéig lesz végleg megállapítandó. A szükséges intézkedések megtételére D. D. RafTav Sándor püspököt, mint a szeminárium dezignált vezetőjét, kértem fel. A bizottság részéről az is határozatba ment, hogy valamennyi tanulmányait a határozat meghozatalát követő időpontban végző theológus köteleztetik a szeminárium látogatására, azok azonban, akik a fakultás tanári karának javaslata alapján az egyetemes egyház elnökségétől engedélyt kapnak tanulmányaik külföldön való folytatására, a szeminárium látogatása alól felmentetnek, valamint átmenetképen azok is, akiket a püspökök az egyetemes egyház elnökségétől a fakultás karának meghallgatása mellett segédlelkészekül kikérnek. A szeminárium hallgatóinak a fasori főgimnázium internátusában való elhelyezése az internátus gimnáziumi tanulókkal való teljes benépesítése következtében időközben keresztiilvihetetlenné vált. Viszont az egyetemes székház e célra felmondott bérlakása nem, amint reméltük, novemberre, hanem csak februárra ürül meg. Az elhelyezés ily módon leküzdhetetlen akadályokba ütközvén, miután a theológusok közül néhány külföldre ment és a nagy segédlelkész-szükséglet mellett a fennmaradt létszámmal sem volt az igény teljesen kielégíthető, nem maradt más hátra, mint a rendelkezésre álló létszámot segédlelkészi szolgálatra felmenteni és a szeminárium megnyitását egy esztendővel elhalasztani. Ez az idő nemcsak arra lesz felhasználható, hogy a hely kérdése megoldódjék, de a tanulmányi rend is alapos munkálatként készülhet el, és keresztülvihetővé válik reményem szerint a hivatkoztam szemináriumi bizottsági ülésnek az a határozata is, amely kívánatosnak mondja ki, hogy a theológiai tanulmányi rend mielőbb a maga egészében, tehát a fakultásra és a szemináriumra vonatkozólag egyaránt átdolgoztassék és ezzel kapcsolatban a szeminárium szervezete is revizió alá kerüljön. Mindenesetre sokkal helyesebb is, ha egy intézmény végleges formát öltött szervezettel indítja meg működését. -^frírEzt a határozatot a theológiai -fakultás dékánjának a bizottságban tett az a bejelentése tette szükségessé, hogy a fakultás a maga tanulmányi rendjének a revíziójával foglalkozik. Jelentésenmek a theológiai fakultásra vonatkozó része ezúttal több bejelentést tartalmaz. Az első, amit Isten iránti hálával és az államnak tartozó köszönet kifejezésével jelentek, hogy a theológiai fakultás építkezése megindult, sőt az épület még a tél beköszöntése előtt tető alá is kerül. Ebben az új épületben, amely Sopron város legszebb terén, a város adományozta telken egyházunk jeles fia, Sándy Gyula, műegyetemi tanár, tervei szerint a régi Sopron stílusának a hangulatában épül, hosszú évek ínséglakása után az ügyhöz méltó helyre kerül az evangélikus lelkészképzés. Még egy olyan kettős esemény játszódott le a fakultás életében, amelyről szólanom kell. Ennél a pontnál az egyetemes egyház hálájának a szavába az én egyéni hálám hangja is belevegyül. A hittudományi kar ugyanis, amint már említettem, ennek az évnek a tavaszán tiszteletbeli doktorrá választotta az evangélikus egyház négy külföldi kiválóságát: dr. Ihniels Gyula szászországi püspököt, a Lutheránus Világgyűlés alelnökét, dr. Morehead János new-yorki professzort, a Lutheránus Világgyűlés elnökét, dr. RendtorlT Ferenc leipzigi professzort, a Gusztáv Adolf-Egylet elnökét és dr. Söderblom Náthán upsalai érseket, majd meg ennek az esztendőnek az őszén dr. báró Prónay Dezső, tb. egye-