Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1929. november 15

13 adott szavazata érvénytelenítésére irányuló keresetére vonatkozó bíróküldési kérelme tár- 8. gyában hozott végzéssel a vasi közép-egyházmegyei törvényszéket delegálta, — Lelbach Oszkár panaszosnak a bányai egyházkerületi felügyelőválasztás érvénytelenítése iránt beadott keresetét pedig végzéssel elutasította. Megemlítendő, hogy dr. Oravecz Pál és Majba Károly keresetüket a bányai egyházkerületi felügyelő beiktatása után visszavonták. 1929 május 15-iki ülésében id. Zatykó Mihály fegyelmi ügyében meghozott ítéletével a II. fokú ítéletet megváltoztatta és az I. fokú ítéletet helybenhagyta, — az id. Urbán János és ifj. Beluscsák István panaszosok által a hernádvécsei lelkészválasztás ügyében indított perben pedig a II. fokú ítéletet helybenhagyta. — 1929 november 13-iki ülésében Imrék Sámuel fegyelmi ügyében az I. fokú törvényszék ítéletét hagyta helyben, Russ Zoltán gádorosi lelkésznek kártalanítási igény megállapítása iránt benyújtott keresetét, valamint Nagy Lajos gyúrói lekésznek a fejérkomáromi egyházmegyei elnökség ellen benyújtott panaszát elutasította. Itt jelentem be, hogy az egyetemes törvényszék által megállapított költségek és pénzbüntetések igen gyéren folynak be. A be nem folyt összegekről kimutatást bocsátottam a kerületek püspökeinek rendelkezésére, kérve, hogy a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjenek. Megemlítendőnek tartom, hogy tőkéik, teljes elértéktelenítése következtében egyes alapok és alapítványok törlését, összevonását, illetve kiegészítését illetőleg intézkedtem, kezelésük tárgyában a pénztárost megfelelően utasítva. Sajnálatos tényként kell regisztrálnom, hogy az egyetemes névtár ügye még mindig megoldatlan. A D. Kovács Sándor és dr. Kilényi Lóránt-féle vállalkozás egyesítése és a mult évi egyetemes közgyűlés határozata után a kérdés mielőbbi megoldását vártam. Előttem ismeretlen okból az ügy sürgetésem ellenére sem jutott még annyira, hogy a szerződés megköttetett, és az adatgyüjtőívek kibocsáttattak volna. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a névtár tovább nem nélkülözhető. Kérem az egyetemes közgyűlés oly értelmű határozatát, amely az ügy sürgős megoldását rendeli el. Az egyetemes levéltár működéséről külön jelentés ad számot, itt csak annyit említek, hogy abban rendszeresen tartatnak hivatalos órák, és a levéltári könyvtár állománya újabb beszerzésekkel némileg gyarapszik is. Rosenauer Lajos a selmeci lyceum elvesztésével kapcsolatban történelmi becsű adománnyal gyarapította levéltárunkat. Ennél a pontnál egy korszakos jelentőségű ügyről tartozom jelentéssel a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlésnek. Azután, hogy annyi erkölcsi és anyagi veszteség érte egyházunkat, boldogság számomra, hogy egy nagy erkölcsi és anyagi értéket képviselő, fejedelmi adománnyal való gazdagodásunkról adhatok számot. Gróf Degenfeld-Schomberg Pál a boldogult nagynénjéről, báró Podmaniczky Gézáné, szül. gróf Degenfeld-Schomberg Bertáról, örökségképen reászállt, mintegy 25— 30,000 kötetet tartalmazó, néhai báró Podmaniczky Lajos és néhai báró Prónay Sándor, egyetemes felügyelő, gyűjteményét is magában foglaló, hatalmas könyvtárat az egyetemes egyháznak adományozta azzal a kikötéssel, hogy az, mint ,,Báró Podmaniczky Géza és hitvese, született gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtára" külön kezeltessék. Egyházunk szétdarabolása óta sokszor tétetett fájdalmas panasz tárgyává, hogy legértékesebb könyvtáraink odavesztek, szinte teljesen könyvtár nélkül maradtunk. A Gondviselés ihlette a fenköltlelkű adományozót arra az elhatározásra, amellyel egyházunkat ebből a súlyos helyzetből kimentette. Elhatározásában, amint az alapítólevélben mondja, az a körülmény vezette, hogy a könyvtár az ősi evangélikus báró Podmaniczky és báró Prónay családtól származik, amelynek az alapítólevélben említett tagjai az evangélikus egyház hívei voltak és annak életében élénk részt vettek. Megható a családi tradíciók ilyen tisztelete a mi napjainkban, amelyeknek nemzedéke annyira hajlamos minden hagyományos, öröklött érték eltékozlására. Ennek a gazdag könyvtáralapítványnak az ügyével természetesen külön is foglalkozik jelen közgyűlésünk, de lehetetlen arról már itt a legmélyebb hála őszinte érzésével nem szólanom. A felajánlott adományt a kikötött feltétellel az egyetemes közgyűlés hozzájárulásának előfeltételezésével természetesen elfogadtam és azért a nemeslelkű adományozónak személyesen és meleghangú iratban is köszönetet mondtam. A könyvtárnak az egyetemes egyház székházába való átszállítása, amellyel dr. Scholtz Oszkár egyetemes levéltárost bíztam meg, már folyamatban van. Reményem szerint, sikerül a könyvtár számára —- amelynek díszes szekrényeit és polcait is megkaptuk — az egyetemes székházban némi átalakítással és átcsoportosítással megfelelő elhelyezést biztosítanom. Kérem ehhez az egyetemes közgyűlés meghatalmazását. Ezután az örvendetes bejelentés után sajnálattal említem meg, hogy a püspöki javadalmi földekre vonatkozó szabályrendelet ügye egy évi halasztást szenved. Az egyházkerületi közgyűlések előtt ugyanis olyan gondolatok merültek fel azzal kapcsolatban, amelyeknek előzetes megvitatása az ügy alkotmányos tárgy altatása előtt az ügy érdekében állónak mutatkozott. Mivel azonban részben közbejött külföldi konferenciák 3*