Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

4. 4. (Sz.) Az egyetemes felügyelő beterjeszti és felolvastatja következő hivatalos évi jelentését: Elnöki megnyitómban az abban tárgyalt kérdés horderejének kidomborítása és a gondolat egységének megóvása érdekében megállapítottam, hogy abban mással, mint egyházunk szociális feladataival, nem foglalkozom. Ennek következtében egyetemes felügyelői jelentésem keretében tartom kötelességemnek egyéb aktuális közegyházi kérdésekről szólani. Megjegyzem, távol áll tőlem a szándék, hogy ezekben a kérdésekben táplált egyéni felfogásomat kritikán felül állónak tekintsem. Mint egész közegyházi és különösen is egyetemes felügyelői működésemben, úgy ez alkalommal is az a tudat vezérel, hogy az egyetemes papság hitelvi alapján álló evangélikus egyház népképviseleti fundamentumon nyugvó kormányzatában senki sem jogosult egyéni nézetének és egyéni akarata nak keresztülerőszakolására, hanem mindenki a köznek elbírálása alá köteles bocsátani gondolatait, szándékait és tényeit, azokat csak tégláknak tekintve, amelyek az egyházépítés munkájában vagy felhasználtatnak, vagy nem használtatnak fel, és senki sem jogosult az általa az egyházépítéshez hordott téglák valamelyikének későbbi időre való elraktározásából, avagy fel nem használásából presztízskérdést csinálni. Az államhoz való viszonyt téve elsősorban vizsgálat tárgyává, megállapítom, hogy ezt a viszonyt általánosságban nem látom kedvezőtlennek. Kétségkívül van sok kívánságunk, amelynek teljesülését a törvény és a méltányosság alapján kérjük és várjuk. Tagadhatatlan, hogy ezek között sok van olyan, amelynek teljesítése érdekében való eddigi eredménytelen zörgetésünk az állam kapuján ok az elégedetlenségre, okkal fogyasztja sokak türelmét és vált ki itt-ott elkeseredést. De én ezen kérdések legnagyobb része kívánságunk szerinti megoldásának akadályát hajlandó vagyok nem a kormány megértésének és arra irányuló akaratának a hiányában, hanem inkább olyan fennálló nehézségekben keresni, amelyek a kormány részéről tanúsított jóindulatú készség ellenére sem voltak eddig elháríthatok Azon nem várt esetben, hogy ezen feltevésem ellenkezőjéről kellene meggyőződést szereznem, meg lehet győződve a mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy magam hívnám fel a figyelmet a szükségessé váló intézkedésekre. Egyébként is az a nézetem, hogy részletjelenségekből nem célirányos általánosítani, és hogy mindég inkább hoz eredményt, lia a felmerülő kérdéseket kölcsönös megértéssel igyekszünk tisztázni, rendezni, mint a sérelmi politika. Egyházunk közjogi helyzetét illetőleg — természetesen nem szólva arról, hogy a volt főrendiház keretében élvezett jogunk a felsőház szervezetében nem érvényesült csorbítatlanul, amivel szemben a statusquo ante visszaállítását nem szűnünk, mert nem is szűnhetünk meg szorgalmazni — úgy látom, hogy a dolgok menete, habár nem is olyan ütemben és az államhatalom részéről egyes konkrét esetekben megnyilvánuló tendenciákkal összefüggésben nem is oly eréllyel, mint kívánatos lenne, mégis nagyban és egészben az 1848. évi XX. törvénycikkben lefektetett egyenlőség és viszonosság gyakorlati megvalósítása jegyében halad. Nem lehet feladatom a részletezésekbe bocsátkozás, csak utalok egyes olyan évtizedes követeléseinkre, mint például a protestáns tábori püspökség megszervezése, a theológiai fakultás felállítása, a püspöki javadalmi földek kiutalása, közjogi aktusoknál és hazafias ünnepélyeken egyházunk fokozottabb szerephez juttatása, annak spontán felajánlott kormánysegítséggel való lehetővététele, hogy elértéktelenedett vagyonú nyugdíjintézetünk a régi jogon igényt szerzett tagjait kielégíthesse, — az a legújabb kormányzati intézkedés, amely október 31-ike jelentőségét a köztudatba a sajtó munkájának szüneteltetésével is belevinni igyekszik és azt a reményt engedi táplálni, hogy úgy e nap, mint a nagypéntek államilag elismert ünneppé válik, a sportünnepélyekkel kapcsolatos egyházi funkciók ügyében kiadott teljesen megnyugtató rendelet és más hasonlók, amelyeknek teljesülését a közelmúlt évek hozták meg. Bizonyos, hogy a haladás nem elég gyors. Nyolcvan esztendős írott törvény szakadatlanul sürgetett gyakorlati végrehajtását nehéz kivárni. Egyházunk multévi egyetemes közgyűlésében csatlakozott ,,a római katholikus püspöki kar azon állásfoglalásához, mely szerint a püspöki kar, szintén az 1848. évi XX. törvénycikk alapján állva, annak immár tökéletes végrehajtását követeli". Az ugyanazon egyetemes közgyűlés által e tárgyban elhatározott felterjesztést illetőleg célirányosabbnak mutatkozott bevárni, amíg a közös protestáns bizottságnak az egyetemes közgyűlést követőleg meghozott azonos határozata alapján e tárgyban kiküldött albizottsága munkálataival elkészül, és közös felterjesztés megy a kormányhoz. A két protestáns egyház egyöntetű fellépése ugyanis ebben a közösen érdeklő ügyben nagyobb súlyt jelent és biztosabb eredményt ígér. Ugyanitt jelentem be, hogy a hivatkoztam egyetemes közgyűlés által e tárgyban kiküldött bizottságot ugyanezen okból elnöki hatáskörben az egyetemes közgyűlés jóváhagyását előfeltételezve, figyelemmel a református testvéregyház által érvényesített szempontokra, olykép redukáltam, hogy belőle csak nyolc tagot jelentettem be a protestáns közös bizottság alakította albizottságba, miután a református egyház is csak nyolc tagot delegált abba. Ezek: báró Radvánszky Albert, Geduly Henrik,