Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

50 113. így is szólított dr. Mágócsy-Dietz Sándor, a kisbizottság pedig jegyzőkönyvi kivonatban adta értésére háláját. Az Otthon vezetőségében változás történt az elmúlt évben, amennyiben Rátz László igazgató mind a Luther-Otthon szeminárumi bizottsági, mind a kisbizottsági tagságáról lemondott. A szemináriumi bizottságba helyére dr. Szigethv Lajost, a kisbizottságba pedig dr. Scholtz Oszkárt választotta meg az egyetemes közgyűlés. A személyi ügyeknél említendő meg, hogy Vidovszky Kálmán igazgatónak véglegesítési ügye még mindig nem intéződött el, de a minisztériumban megvan a megértés és jóakarat, úgyhogy remélhetőleg egészen rövid idő alatt végleges, és úgy a békéscsabai Rudolf-reálgimnáziumra, mint a Luther-Otthonra és magára az igazgatóra is megnyugtató módon nyer elrendezést ez a nagyfontosságú kérdés. Ezek után hadd következzék néhány statisztikai adat, amely Otthonunk életére vonatkozik. Az elmúlt esztendőben is megtelt minden hely. Most is sok folyamodót kellett visszautasítanunk, mert csak 52 helyünk van, holott az igény legalább 100 volna. Az 52 helyre a püspökök ajánlása szerint vettük fel az arra méltó egyetemi hallgatókat. Az Otthon lakói között volt: 3 bölcsész, 15 orvostanhallgató, 14 műegyetemi hallgató, 13 joghallgató, 4 közgazd. egyet, hallgató, 1 gyógyszerész, 1 keresk. ak. hallgató, 1 állatorvosi főisk. hallgató. A bányakerületből volt 21, a dunántúliból 17, a tiszaiból 7, az elszakított FelsőMagyarországról 3, Erdélyből 3. 51 hallgató volt evangélikus, egy református. Fizettek az Otthon lakói: ellátásért havi 60 P-t, lakásért a szobák minősége szerint havi 10—28 P-t, felvételi díjként 3 P-t, könyvtárdíjként 4 P-t, azok, akik zongoráztak, havi 1 -50 P-t. Az egyetemes egyház tatarozási segélyén kívül a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületétől 500 P-t kaptunk segély címén. Egyébként a beszedett díjakból kellett fizetnünk minden kiadásunkat. itt említjük meg, hogy Luther Mária, somorjai lakos, 1000 cs.-koronát hagyományozott Otthonunkra végrendeletében. Ez összeg azonban csak a ma még élő haszonélvezők halála után lehet az Otthoné. Kedves ajándékként adományozott Otthonunknak az elmúlt évben 5 darab saját festésű, Luther életéből vett egyes jeleneteket, valamint egyéb, a reformáció korát ábrázoló olajfestményt, Sztehló Kornél. Könyvadományával gazdagította könyvtárunkat dr. Mágócsy-Dietz Sándor. A Luther-Otthon kiválóbb tagjai számára 900 P ösztöndíjadományt szavazott meg a legutóbbi egyetemes közgyűlés is. Ez összeg a következőképen nyert felosztást: Kovács Béla 100 P; Ferjencsik Béla, Freitag János, Kardos László, Schreder Elemér és Varga József 80—80 P; Félix László, Habán Mihály, Neumann Ferenc, Pásztorv Gyula, Raskó Sándor, Szepesi János, Szokol Zoltán és Tóth Béla 50—50 P. Nagyon hálásak vagyunk ezekért az adományokért, de mindez rendkívül kevés a rengeteg szükséglet kielégítésére. Égetően szükség volna arra, hogy alapítványok létesítése tegye lehetővé az egészen szegény evang. egyetemi hallgatóknak a felvételét is, akik ezidőszerint éppen alapítványok hiánya miatt nem részesülhetnek az Otthon áldásaiban. Különösen fájó, hogy éppen a lelkészek gyermekei sem jöhetnek az Otthonba, mert a kis gyülekezetek szegény papjai nem fizethetnek havi 70—80 P-t gyermekeikért. Üdvös lenne, ha az egyházak minél előbb létesítenének alapítványokat. Az Otthon gazdasági életének nevezetesebb jelenteni valói a következők: a LutherOtthon csak nagyon körültekintő, gondos számvetéssel tudja elintézni azt, hogy gazdasági évét hiány nélkül zárja. Pedig nagy szükség volna feleslegre, hogy a már 18 éve szolgáló, de alapos tatarozáson még át nem esett helyiségeket és bútorokat megújíthassuk. Hiszen a záraktól kezdve a szobák padozatáig minden rozoga, javításra vár. Az elmúlt évben is sokat javítottunk már, de mindez kevés. Üdvös volna, ha néhány esztendőn keresztül minden évben tudnánk nagyobb összeget fordítani a felújító munkára. Végezetül még két dologról kell megemlékeznünk. Egyik az Otthon fejlesztésének ügye. Nagyon fontos volna, ha egyházunk kitűnő és nagy befolyású vezetőférfiai hathatósan kezükbe vennék a Luther-Otthon kibővítésének, fejlesztésének kérdését. A mostani idő, — amikor mindenfelé hatalmas, modern internátusokat építenek, — alkalmas is erre. Talán sohasem voltak nagyobb megértéssel a főiskolai internátusok iránt, mint éppen manapság. Meg kellene most minden erőnket feszítenünk, hogy egyházunk jövője érdekében is megnagyobbítsuk a jövő intelligenciát nevelő Luther-Otthont, amely kibővítve talán a továbbképző szemináriumnak is hajléka lehetne. A másik ügy az evang. hoszpic ügye. A mult egyetemes közgyűlés megbízta a Luther-Otthon vezetőségét az evang. hoszpic előkészítésével, esetleg felállításával. A tervezgetések és a számítások meg is történtek, de mégis holtpontra jutott ez a nagyon életrevaló eszme azért, mert az egyet, egyház Üllői-úti házának két lakója, akiknek fel-