Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

50 113. így is szólított dr. Mágócsy-Dietz Sándor, a kisbizottság pedig jegyzőkönyvi kivonatban adta értésére háláját. Az Otthon vezetőségében változás történt az elmúlt évben, amennyiben Rátz László igazgató mind a Luther-Otthon szeminárumi bizottsági, mind a kisbizottsági tag­ságáról lemondott. A szemináriumi bizottságba helyére dr. Szigethv Lajost, a kisbizott­ságba pedig dr. Scholtz Oszkárt választotta meg az egyetemes közgyűlés. A személyi ügyeknél említendő meg, hogy Vidovszky Kálmán igazgatónak végle­gesítési ügye még mindig nem intéződött el, de a minisztériumban megvan a megértés és jóakarat, úgyhogy remélhetőleg egészen rövid idő alatt végleges, és úgy a békéscsabai Rudolf-reálgimnáziumra, mint a Luther-Otthonra és magára az igazgatóra is megnyug­tató módon nyer elrendezést ez a nagyfontosságú kérdés. Ezek után hadd következzék néhány statisztikai adat, amely Otthonunk életére vonatkozik. Az elmúlt esztendőben is megtelt minden hely. Most is sok folyamodót kel­lett visszautasítanunk, mert csak 52 helyünk van, holott az igény legalább 100 volna. Az 52 helyre a püspökök ajánlása szerint vettük fel az arra méltó egyetemi hallgatókat. Az Otthon lakói között volt: 3 bölcsész, 15 orvostanhallgató, 14 műegyetemi hall­gató, 13 joghallgató, 4 közgazd. egyet, hallgató, 1 gyógyszerész, 1 keresk. ak. hallgató, 1 állatorvosi főisk. hallgató. A bányakerületből volt 21, a dunántúliból 17, a tiszaiból 7, az elszakított Felső­Magyarországról 3, Erdélyből 3. 51 hallgató volt evangélikus, egy református. Fizettek az Otthon lakói: ellátásért havi 60 P-t, lakásért a szobák minősége sze­rint havi 10—28 P-t, felvételi díjként 3 P-t, könyvtárdíjként 4 P-t, azok, akik zongoráz­tak, havi 1 -50 P-t. Az egyetemes egyház tatarozási segélyén kívül a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületétől 500 P-t kaptunk segély címén. Egyébként a beszedett díjakból kellett fizetnünk minden kiadásunkat. itt említjük meg, hogy Luther Mária, somorjai lakos, 1000 cs.-koronát hagyomá­nyozott Otthonunkra végrendeletében. Ez összeg azonban csak a ma még élő haszonélve­zők halála után lehet az Otthoné. Kedves ajándékként adományozott Otthonunknak az elmúlt évben 5 darab saját festésű, Luther életéből vett egyes jeleneteket, valamint egyéb, a reformáció korát ábrá­zoló olajfestményt, Sztehló Kornél. Könyvadományával gazdagította könyvtárunkat dr. Mágócsy-Dietz Sándor. A Luther-Otthon kiválóbb tagjai számára 900 P ösztöndíjadományt szavazott meg a legutóbbi egyetemes közgyűlés is. Ez összeg a következőképen nyert felosztást: Ko­vács Béla 100 P; Ferjencsik Béla, Freitag János, Kardos László, Schreder Elemér és Varga József 80—80 P; Félix László, Habán Mihály, Neumann Ferenc, Pásztorv Gyula, Raskó Sándor, Szepesi János, Szokol Zoltán és Tóth Béla 50—50 P. Nagyon hálásak vagyunk ezekért az adományokért, de mindez rendkívül kevés a rengeteg szükséglet kielégítésére. Égetően szükség volna arra, hogy alapítványok léte­sítése tegye lehetővé az egészen szegény evang. egyetemi hallgatóknak a felvételét is, akik ezidőszerint éppen alapítványok hiánya miatt nem részesülhetnek az Otthon áldásaiban. Különösen fájó, hogy éppen a lelkészek gyermekei sem jöhetnek az Otthonba, mert a kis gyülekezetek szegény papjai nem fizethetnek havi 70—80 P-t gyermekeikért. Üdvös lenne, ha az egyházak minél előbb létesítenének alapítványokat. Az Otthon gazdasági életének nevezetesebb jelenteni valói a következők: a Luther­Otthon csak nagyon körültekintő, gondos számvetéssel tudja elintézni azt, hogy gazda­sági évét hiány nélkül zárja. Pedig nagy szükség volna feleslegre, hogy a már 18 éve szol­gáló, de alapos tatarozáson még át nem esett helyiségeket és bútorokat megújíthassuk. Hiszen a záraktól kezdve a szobák padozatáig minden rozoga, javításra vár. Az elmúlt évben is sokat javítottunk már, de mindez kevés. Üdvös volna, ha né­hány esztendőn keresztül minden évben tudnánk nagyobb összeget fordítani a felújító munkára. Végezetül még két dologról kell megemlékeznünk. Egyik az Otthon fejlesztésének ügye. Nagyon fontos volna, ha egyházunk kitűnő és nagy befolyású vezetőférfiai hatha­tósan kezükbe vennék a Luther-Otthon kibővítésének, fejlesztésének kérdését. A mostani idő, — amikor mindenfelé hatalmas, modern internátusokat építenek, — alkalmas is erre. Talán sohasem voltak nagyobb megértéssel a főiskolai internátusok iránt, mint ép­pen manapság. Meg kellene most minden erőnket feszítenünk, hogy egyházunk jövője érdekében is megnagyobbítsuk a jövő intelligenciát nevelő Luther-Otthont, amely kibő­vítve talán a továbbképző szemináriumnak is hajléka lehetne. A másik ügy az evang. hoszpic ügye. A mult egyetemes közgyűlés megbízta a Luther-Otthon vezetőségét az evang. hoszpic előkészítésével, esetleg felállításával. A ter­vezgetések és a számítások meg is történtek, de mégis holtpontra jutott ez a nagyon életrevaló eszme azért, mert az egyet, egyház Üllői-úti házának két lakója, akiknek fel-

Next

/
Thumbnails
Contents