Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

23 Szintén júniusra esett a Nemzetközi Keresztyén Leányszövetség budapesti nagy- (>. gyűlése, amelyen egyházunk nevében résztvettem. Ezzel kapcsolatosan megtettük a lépéseket arra vonatkozólag, hogy a magyar evang. egyház leányegyesületeit a nemzetközi szervezet kötelékeibe bekapcsoljuk. Június 11—15-ig folyt le az egyházak anyagi dolgairól tartott világkonferencia Glasgowban, ahová kérésemre báró Kaas Albert dr. volt szíves kiutazni. Itt szó volt egyházunk adózási rendszeréről is és miután a cseh-szlovákiai egyház képviselője szőnyegre hozta, szó volt egyetemes nyugdíjintézetünkről is. E kérdéssel kapcsolatosan képviselőnk egy igen életrevaló és jelentőségében ma még ki sem számítható javaslatot terjesztett elő, amelyet egyhangúlag elfogadtak, hogy tudniillik létesítsenek egy nemzetközi lelkészi nyugdíjintézetet, amely egy nemzetközi egyházi pénzintézetbe életbiztosítás formájában kapcsolódnék bele. Nagy hálával tartozunk képviselőnknek, Kaas Albert bárónak, azért, hogy ez alkalommal egyházunk és hazánk megcsonkítását is érintve, alkalmat adott Macdonald Websternek, hogy igazaink mellett felszólaljon. Július folyamán megkeresett bennünket is a Nemzetközi Aranyszabály elnöksége, hogy december 2-án mi is vegyünk részt abban a nemzetközi adakozásban, amely azért tartatik, hogy elhagyott gyermekeket mentsen meg az Isten dicsőségének és a társadalom javára. Ugyancsak július folyamán hagyta jóvá a belügyminiszter a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetsége magyar osztályának alapszabályait, amit e világszövetség központi tanácsa nagy örömmel vett tudomásul. Sajnálattal kell bejelentenem, hogy e Nemzetközi Jóbarátság állandó bizottságának, valamint a Hit és Szervezet vezérlőbizottságának és a Gyakorlati Keresztyénség Világszövetségének Prágában augusztus 24-től szeptember 8-ig tartott ülésein nem vehettem részt. Egyrészt azért, mert ezek a gyűlések részben összeestek a hamburg-altonai gyűlésekkel, sőt a Kölnben majdnem ugyanazon időben tartott egyházi sajtókongresszussal is, másrészt azonban nem vettem részt azért sem, mert egyházpolitikai szempontból kínos és kellemetlen lett volna a prágai tanácskozáson való megjelenés. Ezeken a prágai gyűléseken azért evang. egyházunk nem volt képviselve, ellenben a magyarországi református egyház azokon megjelent. Ugyanezen időben komoly mozgalmat indított az Európai Egyházi Segítőközpont zürichi vezetősége, hogy a magyar protestáns egyházak Amerikából olcsóbb és megbízhatóbb kölcsönhöz jussanak. Ennek a segítő törekvésnek egyik gyümölcse a Protestáns Hiteliroda, amelynek a munkáját nem szükséges közelebbről ismertetnem. Ezzel kapcsolatosan azonban azt a sajnálatos értesítést vettük, hogy a zürichi segítőközpont pénzforrások eldugulása következtében az eddigi anyagi támogatást a régi keretek között folytatni nem bírja. Ez bennünket különösen azért sújt keményebben, mert a külföldre törekvő theológusainkat sem tudjuk majd ezután olyan támogatásban részesíteni, mint eddig. Hisszük azonban, hogy a zürichi központ pénzforrásai ismét megnyílnak és így segítő munkáját a régi keretek között folytathatja. El kellett maradnom a Gyakorlati Keresztyénség állandó bizottságának Casselben szeptember 3-án tartott üléséről is, mert akkor már idekötött a hivatalos teendők halmaza. Meghívtak Párisba is a július 1—13-ig tartott jótékonysági és szociális nemzetközi konferenciára, azonban erről is el kellett maradnom. Ugyancsak elmaradtam a Gusztáv Adolf-Egylet szeptember 17-én Freiburgban tartott ünnepélyes közgyűléséről is, ahol egyetemes egyházunkat különben is Gyámintézetünk szokta képviselni. Reu professzor, a dubuque-i (Jowa) Wartburg-Seminarium tanára, megkeresésére közöltem az evang. egyházunkban ma használatos Luther-féle Kiskáték címeit, mert e korszakalkotó mű megjelenésének 400 éves fordulójára könyvet szándékozik kiadni, amelyben Luther Kis-Kátéjának a világon mindenütt és bárhol használatban lévő feldolgozásairól meg akar emlékezni. Szeptember folyamán adta át Ormai János egyetemes egyházunknak az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház üdvözletét. Mi pedig ugyanakkor küldtük el vele a Magyarhoni Evang. Egyház közönségének amerikai testvéreink iránt érzett háláját és köszönetét. Október 1—4-ig tartotta a Leipziger Missionshaus évi szokásos kurzusát, melyre egyházunkat is meghívta. Sajnos, csak lélekben lehettünk jelen ezen a lelket gazdagító munkán. Ugyanígy csak lélekben köszönthettük az amerikai testvérek egyik legtekintélyesebb egyházi lapját, a The Lutheran című lapot, fennállásának október 9-én betöltött 10. évfordulóján. Ez a lap mindég nagy szeretettel emlékezik meg rólunk, azért méltó, hogv áldott munkájára Istennek további segedelmét kívánjuk. Október 1—10-ig tartott Helmstettben az az előadássorozat, amelyen külön meghívásra, de mégis egyházunk képviseletébenD. dr. Pröhle Károly, egyet, tanár, vett részt. 4" -" jE, JlJáv/* i '.--- B H v- . "ül - » m ..