Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16

24 0. Négyórás kollégiumot tartott a keresztyén hit és erkölcsi élet jelentőségéről. Ez alkalommal az a terv is felmerült, hogy a legközelebbi theológus-konferenciát, amely 4—5. év múlva tartatik, esetleg köztünk, Budapesten lenne célszerű megtartani. Azt hiszem, hogy mindnyájan szívesen látnók körünkben a theológiai tudomány barátait. Még mindnyájunk élénk emlékezetében van a Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetségnek Budapesten október 15-én és következő napjain tartolt ülésezése. Amilyen szeretettel fogadtuk vendégeinket, éppen olyan bizodalommal és reménykedéssel szemléljük és támogatjuk az evangélium diadala érdekében kifejtett munkálkodásukat. A svájci és németbirodalmi protestáns egyházközség itt Budapesten e hó 4-én ünnepelte meg temploma fennállásának félszázados évfordulóját. Ez alkalommal az ünneplő egyházat hivatalosan üdvözöltem. Ugyancsak november 4—8-ig ünnepelte a lengyelországi belmissziói szövetség fennállásának 50 éves fordulóját. Ez ünnepségekre lengyel testvéreink meghívóját megkaptam ugyan, de csak jókívánsággal vehettem részt bensőséges ünnepükön. Nem volna teljes a mult évre vonatkozó jelentésem, ha ki nem emelném a következő eseményeket. Kanadában magyar evangélikus egyház alakult, amelynek egyházépítés céljaira mintegy 400 pengő értékű építőiratot, énekeskönyvet, tankönyvet és bibliát küldtünk. Egyúttal közrehatottunk, hogy ez az egyház a velünk testvéri viszonyban lévő északamerikai Egyesült Lutheránus Egyházhoz csatlakozzék. Az elmúlt év folyamán valóságos hajsza indult meg a Luther-film és annak használata ellen. A róm. katholicizmus e támadásával szemben természetszerűleg megindult a tiltakozás is, amelyet én is aláírtam. Meg kell emlékeznem a Hungarian Protestantism című könyvnek megjelenéséről is, amely a magyar protestáns egyházak történelmi fejlődését, szerepét és mai állapotát óhajtja az angolul beszélő külfölddel megismertetni. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy ebben a könyvben evangélikus egyházunk kedvezőtlenebbül van lerajzolva, mint ahogyan történelmi szerepe és jelentősége alapján jogosan megkívánhatja. Az elmúlt év folyamán ünnepelte a holland Maatschappij fennállásának jubileumát, mely alkalomból azt testvéri szerettei üdvözöltem. Ugyancsak a mult év folyamán távozott el a földön munkálkodók sorából a lutheri iránynak egyik értékes és tipikus képviselője, Paul, lipcsei egyetemi tanár. Halála felett a lipcsei missziónak, melynek élén állott, kifejeztem egyházunk őszinte részvétét. Az elmúlt közigazgatási évben Abbáziában és Fiúméban folytattuk az evangélikus istentiszteletek tartását, s e célból a húsvéti ünnepek folyamán Kuthy Dezső, lelkész, a nyári hónapokban pedig Blatniczky Pál, esperes, szólaltatta meg evangélikus egyházunk nevében az Isten igéjét. Az elmúlt közigazgatási évben Svédországban Wolf Lajos, Finnországban pedig Dedinszky Gyula, theológusok, illetőleg segédlelkészek, vették fel az érintkezésnek azt a fonalát, amelyet elejteni többé nem szeretnénk. Különös örömömre szolgál annak kiemelése, hogy úgy Svédországban, mint Finnországban a legnagyobb szeretettel fogadták ifjainkat és otttartózkodásukat anyagilag is segítették. Hamburgban való tartózkodásom idején meglátogattam a hamburgi kivándorló misszió házát és vezetőit is. Egyházunk kiküldöttje, Wiczián Dezső, látta el az év egy részében a magyar kivándorlók gondozását. Most, hogy Wiczián tanulmányainak folytatására Berlinbe költözött, ellátatlan a misszió munkája, de Wágner lelkész külön is arra kéri egyetemes egyházunkat, hogy ezután is gondoskodjék a Magyarországból kivándorlók lelki gondozásáról. Azt hiszem, hogy, míg Wiczián Berlinben tartózkodik, időnként elláthatja a hamburgi misszió munkáját is, de meggyőződésem, hogy egyetemes egyházunknak e kérdés ellátásáról másképen kell gondoskodnia. Ezzel végére is értem jelentésemnek. Kissé talán hosszúra nyúlt, de ebből is látható, hogy a külföldi érintkezések köre mindjobban tágul és teendői mindjobban szaporodnak. Tíz évvel ezelőtt, amikor ez érintkezések felvétele megkezdődött, még csak egyéni vállalkozásom keretébe tartozott és abban el is fért az egész munka. Azóta az egyetemes egyház külön külügyi bizottságot alakított, hogy az összekötő szálakat tervszerűen tartsuk kezünkben. A munkakör azonban régen kinőtt abból a keretből, amelyben eddig mozgott, és mert jelentőségében is súlyosan megnövekedett, nem tartom többé sem lehetségesnek, sem megfelelőnek, hogy a külföldi érintkezések fenntartása és irányítása teljes egészében kívíilálljon az egyetemes egyház hivatalos irányításán. Tisztelettel kérem azért, hogy engem a külföldi érintkezések fenntartásának kötelezettsége és vitele alól felmenteni méltóztassék. Ezeknek az ügveknek az irányítása, nyilvántartása és az ezekkel járó rendelkezések megadása csakis az egyetemes egyház elnökségére bízható. Mert csak így lehet egységes egyházpolitikát folytatni, hogy a belső élet a külső élettel harmonikus egységbe olvadjon. Természetes, hogy, miután külföldi tisztségeim, amelyek még abból