Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1928. november 16
22 6. (). (Sz.) Ezután D. Raffay Sándor püspök terjeszti elő jelentését az 1927—28. közigazgatási év folyamán történt külföldi érintkezésekről. Az Isten kegyelméből most bevégzett közigazgatási év külföldi érintkezéseiről szóló jelentésem természetszerűen az előbbi közigazgatási év egyik legkedvesebb és legjelentősebb eseményébe kapcsolódik bele. Éppen a multévi egyetemes közgyűlésünk idején járt itt a Lutheránus Világgyűlés végrehajtóbizottsága, egyetemes közgyűlésünk befejezése után is köztünk maradt és folytatta tanácskozásait. Ezek eredményét majd csak a jövő évben Kopenhágában megtartandó második világgyűlés fogja a világ elé tárni. Hiszem és állítom, hogy a Lutheránus Világgyűlés végrehajtóbizottságának köztünk való megjelenése és munkálkodása bensőbbé és mélyebbé tette azt a viszonyt, amely már előbb is megvolt közöttünk. Ennek a meleg testvéri viszonynak látható gyümölcse volt az a karácsonyi ajándék, melyet Morehead professzorunk az amerikai egyház nevében küldött. () maga határozta meg, hogy az ajándékösszeget miképen használjuk fel. A küldött összegnél is értékesebb volt azonban a mi nyomorúságunkra való gondolás, miért is nagy hálával gondolunk amerikai testvéreinkre. Ez év január 4-ére hívták össze Lipcsébe az Allgemeine Evangelisch-Lutherische Konferenz szűkebb bizottságát, melyre képviseletemben, miután ott személyesen vagyok jogosult a megjelenésre, vitéz dr. Kendeh-Kirchknopf Gusztáv lelkésztársam ment ki. Itt készült el a lutheri egyházak tömörítését célzó jelentős gyűlés programul ja, melyet augusztus második felében Hamburg-Altona városában tartottunk meg. E gyűlésen személyesen vettem részt és az elnökség felkérésére nemcsak előadást tartottam egy többezer főből álló gyülekezet előtt a magyarországi evang. egyház mai helyzetéről, hanem az Isten igéjét is hirdettem. E hamburgi tanácskozásoknak különös jelentőséget adott, hogy itt igyekeztek tisztázni az Allgemeine Evangelisch-Lutherische Konferenz és a Lutheránus Világgyűlés egymáshoz való viszonyát. Erre vonatkozólag én is adtam be javaslatot, amit valószínűleg el fognak fogadni. E szerint az Allgemeine Evangelisch-Lutherische Konferenz az európai lutheri egyházakat fogná össze és építené ki bennük az összetartozás tudata által is erősített evangéliumi lelket, a Lutheránus Világgyűlés, illetve a megalakítandó Lutheránus Világszövetség pedig internacionális kapcsolata maradna a világ minden részében élő evangélikusoknak. A tanácskozás egyik kiválóan fontos tárgya volt a humanisztikus képzés ügye is, melyre vonatkozólag a különböző egyetemek jelenlévő tanárai egyetértően úgy nyilatkoztak, hogy a humanisztikus képzés meggyöngülése óta az egyetemeken mindenütt hanyatlott az eredmény és nehezebb lett a munka. Nekünk is tanulság ez, hogy a középiskolákat mely irányban igyekezzünk megtartani és fejleszteni. Ez év január havában a külföld sürgetésére megalakítottuk a Gyakorlati Keresztyénség Világszövetségének magyar szociális osztályát, melynek tagjaivá javaslatomra egyetemes felügyelőnk a következő egyháztagokat kérte fel: elnökletem alatt dr. báró Ivaas Albert és I). Kovács Sándor egyetemi tanárokat, dr. Scholtz Kornél államtitkárt, dr. Bencs Zoltán min. titkárt, vitéz dr. Kendeh-Kirchknopf Gusztáv és Kuthy Dezső lelkészeket és Nikelszky Zoltán ny. igazgatót. A református egyház szintén nyolc tagot küldött az osztályba. Ezen szociális nemzeti osztály ügyrendet készített a maga számára, mely szerint az elnökséget évenként váltakozva két református és egy evang. püspök alkotja. Sajnálatos, hogy ezen osztály tagságáról Kaas Albert báró lemondott, hiszem azonban, hogy lemondásához nem fog ragaszkodni. Nemzeti szövetségünk májusi ülésén a Világszövetség ügyvezetője, D. H. Atkinson és főtitkára, D. A. Keller, is részt vett és így nemzeti osztályunk a Világszövetségbe valóságosan bekapcsolódott. Április havában a belmissziói mozgalmak egyik kiváló vezére, Goocli, járt nálunk és nyilvános előadásán az elnöki tisztet töltöttem be. Arra törekszik, hogy a világ összes protestánsai egymást támogatva igyekezzenek kiépíteni a felekezeti elkülönítéseket áthidaló, közös és imádságos evangéliumi lelket. Március havában Amerikában folyt le egy jelentős nemzeti ünnepély, Kossuth Lajos szobrának leleplezése, melyen egyházunkat hivatalosan Kapi Béla püspöktársam képviselte. Több lelkész is vett részt ezen az ünnepen, amelyről a jelentést más keretben kapja meg az egyetemes egyház. Június hónapja különösen gazdag volt gyűlésekben. Június 15—19-ig tartotta a Nemzetközi Belmissziói és Diakoniai Szövetség Zürichben az ülését, amelyen felkérésemre az én helyettesítésemben Podmaniczky Pál báró, lelkésztársam, jelent meg. E szövetség gyűlésein különösen a népjóléti és szociális munkáról, valamint az evangelizációról és egyházunk apológiájáról volt szó, de belekapcsolódott a nők munkája és a nép belső misszionálása is. Ugyancsak júniusban voltak nálunk a mi finn és eszt testvéreink, akik több napot töltöttek közöttünk és a részükre tartott istentiszteleten is, valamint a Deák-téri nagyteremben tartott társasösszejövetelen is százszámra jelentek meg és melegebbre fűzték azokat a szívbeli kötelékeket, amelyek népeink között a történelem tanúsága szerint fennállanak.
