Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. 3. Meggyőződésem szerint ennek az igazságnak a ielisinerése létrehozná a felekezetek közötti azt a harmóniát, amelyet az utóbbi időben szórványosan felmerült sajnálatos események koronkint megzavartak és amelyek a szembenálló táborokban csak a közérdekre káros kölcsönös idegeskedést váltottak ki. Már pedig nagyon helyesen állapította meg egyik illusztris főpásztorunk éppen a közelmúltban, hogy nem elegendő, hogy nincs kultúrharc, azaz, hogy nem állanak az egyes egyházak egymással szemben, ennél joggal várhat többet a nemzet, nevezetesen azt, hogy az egyes egyházak egymás mellett álljanak és vállvetett erővel munkálják a szerencsétlen haza javát. Az emberiség is csak akkor lesz képes boldogsága érdekében nagyot alkotni, anyagiakban és kultúrjavakban gyarapodni, ha a szeretet lelke hatja át a népek és nemzetek egymáshoz való viszonyát. Különösen is azzal a néppel szemben kell megértést kérnünk és várnunk, amellyel a legszeretetlenebbül bánt a győzők hatalma s ez a mi magyar népünk, nemzetünk. Ebben az irányban nagy lépés történt. A szeretet szellemének egyik győzelmeként üdvözöljük a nemes angol lord, Rothermere, nemzetünk igaza érdekében megindított nagyszabású akcióját. Úgy vélem, nem tévedek, ha részben az egyházak által létrehozott és ápolt nemzetközi érintkezésnek egyik vívmányát látom ebben az akcióban. Osztatlan hálával és lelkesedéssel köszöntjük őt s felajánlva neki erőinket, arra kérjük: terjessze kí a csonka ország legnagyobb mértékben megcsonkított egyházára, a mi egyházunkra is jóakaratú érdeklődését. Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés, mindezek alapján világosan allhat előttünk, hogy, amiképen minden jó és üdvös dolog eddig a szeretet által vitetett végbe, azonképen mindaz, ami jövőnk érdekében áll, szintén csak a szeretet szabad erőkifejtése által válhat valósággá. Nyíljanak meg azért a szívek a szeretet befogadására, hogy az lehessen egyházunk minden fokozatán, jelen közgyűlésünkön is, azzá az erővé, amely hat, alkot és gyarapít. Hitrokoni szeretettel üdvözölve a megjelenteket, az 1927. évi egyetemes közgyűlést Isten nevében megnyitom ! Az egyetemes közgyűlés a nagyszabású megnyitó-beszédet feszült érdeklődéssel és többször megújult tetszés nyilvánítással hallgatván, elrendeli, hogy az a jegyzőkönyvbe egész terjedelmében felvétessék. 2. (Sz.) Az egyetemes felügyelő — a jegyzői kar azon bejelentése nyomán, hogy az egyházkerületek küldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki és bejelenti, hogy lándori dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő távolmaradását betegséggel kimentette. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére, az ülés elején lévén, a bizottság kiküldendő. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon kívül kiküldi dr. Zsigmondy Jenő, dr. Zelenka Lajos, D. Raffay Sándor, dr. Rásó Lajos, Broschkó G. Adolf, Blatniczky Pál és Kuthy Dezső közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) A Lutheránus Világgyűlés Végrehajtóbizottsága, mint vendég, megjelenvén az egyetemes közgyűlésen, báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, kikérve a közgyűlés hozzájárulását, hogy német nyelven szólhasson hozzá, az alábbi üdvözlő beszéddel köszönti, amelyet a közgyűlés felhívására állva hallgat végig : Sehr geehrte Herren ! Nachdem ich soeben die Zustimmung des Generalkonvents erhalten habe, Sie meine verehrten Herren, in der gewiss von Ihnen allen verstandenen Ursprache der Reformation, nämlich deutsch, begriissen zu können, gestatten Sie mir, mich mit folgenden Worten an Sie zu wenden. Im vollen Bewusstsein der historischen Bedeutung dieser Stunde huldigt der Generalkonvent der evangelischen Kirche in Ungarn dem Geiste Luthers, — als dessen Repräsentanten Sie, hochverehrte Herren, Mitglieder vom Executivkomitee des lutherischen Weltkonvents, in unserer Mitte erschienen sind. Eine historische Stunde ist dies für das Weltluthertum, denn Sie haben sich deshalb hieher bemüht, um in unseren Reihen den zweiten lutherischen Weltkonvent vorzubereiten, von dem wir die Konstituierung, zum mindesten aber die Vorbereitung des Lutherischen Weltbundes in zuversichtlicher Hoffnung erwarten. Eine historische Stunde ist es aber ganz besonders auch für das Luthertum in Ungarn. Das Gefühl, das uns erfüllt, ist in Worten garnicht auszudrücken, da wir die offizielle Vertretung des Weltluthertums gelegentlich unseres Jahresgeneralkonventes in unserem Kreise sehen und begriissen können. Wir fühlen die uns entgegenströmende