Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. Sztehló Kornél tb. egyet, főügyészt, aki röviddel ezelőtt töltötte be életének 80. esztendejét. 4. Méltó is, hogy itt emlékezzem meg róla, ebben a közösségben, amelyben több évtizedeken át állította kiváló jogi tudását az egyház szolgálatába. Magas kitüntetésben részesült kívüle Ziermann Lajos, a gyámintézet egyházi elnöke, akit kormányfőtanácsossá nevezett ki, és Paulik János, a Lelkészegyesület elnöke, akinek keblét a magyar érdemkereszttel díszítette Magyarország kormányzója. Ziermann Lajost a kitüntetés íőkép közéleti szolgálataiért érte, amelyeket különösen azokban a nehéz időkben teljesített, amelyek a soproni népszavazást előzték meg. Paulik János egyházi szolgálataiért lett kitüntetés részese, különösen a Lelkészegyesület eredményes működésének irányításáért Mindkettőjük esetében örömmel vesszük tudomásul, hogy egyházunk két jeles férfiának érdemes munkáját a magyar állam feje méltánylásra érdemesítette. Ezt a helyet és alkalmat használom fel arra, hogy egyetemes egyházunknak egy feltűnés nélkül, szerényen, de egyszersmind serényen és eredményesen is működő tisztviselőjét, Bendl Henrik egyetemes pénztárost, aki e napokban töltötte be élete 75. esztendejét, az őszinte elismerés és meleg együttérzés szavával köszöntsem. Ugyanoly melegen üdvözlöm dr. Lehotzky Antal tb. egyetemes főjegyzőt abból az alkalomból, hogy betöltötte egyetemes egyházi szolgálatának 30. évét. Kívánom, hogy az egyház ügyének szolgálatában való öröm enyhítse atyai szívének egyetlen fia röviddel ezelőtt történt elvesztése felett érzett fájdalmát. M ege m l ekezés el hunytakról. Az élet és halál Urának akaratából ez az év sem vonult el anélkül felettünk, hogy súlyos veszteségekről nem kellene beszámolnom. A református testvéregyház gróf Degenfeld József, egyetemes konventi világi elnök és Darányi Ignác, egyházkerületi főgondnok, elvesztése feletti fájdalma a mi szívünket is átjárta. A veszteség a miénk is. Híven őrizzük emléküket és, amit a magyar protestantizmusért tettek, mi sem feledjük el soha. Másik két nagy férfiúról is fájó lélekkel emlékezünk. Mindkettő más egyház főpásztora volt. De mindkettő több volt annál a lélek által, mely benne lakozott. Történelmi alakja a magyar nemzetnek. Krisztus lelkét hordozó apostola az egyetemes keresztyénségnek. Csernoch János, bíboros-hercegprimás és Prohászka Ottokár, püspök, halála a mi lelkünket is gyászbaborította, s a mi áldásunk is követi őket az örökkévalóságba. Őszinte szívvel osztozunk abban a gyászban is, amely a vallás- és közoktatásügyi kormányt érte dr. Tóth Lajos, adminisztratív államtitkár, elhunytával. Emlékét mi is áldjuk a megértésért, amellyel minden ügyünket kezelte s amelyet különösen is a theológiai fakultás felállításával kapcsolatban tanúsított. A mi sorainkat sem kímélte a halál. ti ' * Dr. Kéler József, egyetemes törvényszéki bíró, bölcs mérsékletét, lelkületenek szelídségét mindenkor nehezen fogjuk nélkülözni az egyházi igazságszolgáltatás legfelső fórumán. Góbi Imre, volt egyetemes levéltáros, nagy szaktudásáért és lelkiismeretes munkájáért hálával adózik velünk együtt az utókor is, amely az általa gyújtott mécs világánál kutatja majd át a multak világát. Dr. Masznyik Endre, ny. theol. akad. igazgató, Pál apostola sokakat elvezet a damaskusi útra, Luthere sokakat ragad lutheri megállásra, IJjtestamentom fordítása sokakat vezérel Krisztus igaz ismeretére késő nemzedékek soraiból is. — Legyen áldás emlékükön. Nagy-Magyarország evang. egyházának egyik legmarkánsabb papi egyénisége: Händel Vilmos esperes is búcsút vett a mostoha világtól, amely a kettőt, melyért élt, hazáját és egyházát darabokra szaggatta. Dicsőbb világba tért lelke után áldó ima száll a mi lelkünkből is, akik mindvégig a magunkénak tartottuk, aminthogy ő is mihozzánk mindvégig hű maradt. A Luther Naptár buzgó szerkesztőjének, Hetvényi Lajos vallástanárnak, a kezéből is kiesett a toll, Jeszenszky Károly,-lelkész, poéta-lelke már szebb hazában zeng a gályarabok lelkével Istent dicsérő éneket, Petrovics Soma esperes elköltözött lelke örökségül vette a szelídek jutalmát. A vasi közép egyházmegye példás buzgóságú felügyelőjének, László Kálmánnak, a lelke is megérkezett Ahhoz, akitől hű sáfárkodásának jutalmát nyeri. A jótéteményekben soha meg nem fáradt dr. Thébusz Béla, Sárkány Sámuelné püspökné, a nagyasszony, Bohus Ilona, diakonissza-nővér, az Úr hűséges szolgálóleánya, mindmegannyi érték, amellyel egyházunk szegényebb lett. A libetbányai vértanuk. Végül még két halottról emlékezem. Olyanokról azonban, akiknek halála nem veszteségünk, hanem dicsekvésünk, nem fájdalmunk, hanem büszkeségünk. Ez év augusztus, hó 24.-é

n volt négyszázados fordulója annak, hogy Nicolai Fülöj^ libetbányai lelkész és Gregori, libetbányai tanító, evangélikus hitükért mártírhalált "Háltak. Haláluknak gazdag áldása lett, s a róluk való kegyeletes emlékezés is erősödés a hitben, szilárd megállásban, mindhalálig való hűségben. A mai kor lagymatag szülöttei előtt szinte megfoghatatlan az a fanatizmus, amellyel a hitnek vértanúi kínpadra, máglyára mentek. Mi képesíté erre őket? Az a csodálatos