Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1924. október 16

10 f 4. élt. Bizottságot küldött ki a tetszvényjog és a kegyúri jog sérelmei, sérelmes rendelkezései elleni javaslattételre. Feliratban kérte a kultuszminisztert, hogy egyházainkat illető rendeleteinek kiadása előtt egyházainkat hallgassa meg. Felírt a lelkészek és theol. tanárok segélyezésének rendezése ügyében, különösen hangsúlyozván a családi pótlékot, valamint hogy a kántortanítói javadalmak szétválasztásánál vonja be a tárgyalásokba az illetékes egyházi hatóságokat. Foglalkozott az önálló hitoktatók díjazására vonatkozó min. rendelettel. Felírt egyházaink elemi iskolái feletti önkormányzati jogának sértetlen visszaállítása érdekében. Állást foglalt a m. kir. honvédség prot. egyéneinek lelkigondozására kirendelt lelkészet szervezeti szabályzattervezetének kérdésében, valamint felírt oly irányban is, hogy a prot. tábori püspök úrnak az állampénztárból évenként a protestáns püspökök részére az állampénztárból és a Baldácsy-alapból folyósított összegnek megfelelő dotáció biztosíttassék, felírt végül a prot. tábori püspökség földhözjuttatása érdekében is. Bejelentem, hogy báró Solymossy Lajos, volt egyetemes felügyelő úr közölte velem, hogy dr. Szlávik Mátyás theol. akad. tanár úr könyvtárát még 1918-ban megvette oly kötelezettséggel, hogy az a tanár úr életében az ő használatában marad, azután pedig, mint báró Solymossy Lajos úr adománya, az egyetemes egyházra száll. Miután ez az örvendetes tény csak ezúttal jut a közgyűlés tudomására, indítványozom, mondjon a közgyűlés báró Solymossy Lajos volt egyetemes felügyelő úrnak ezen nagylelkű cselekedetéért hálás köszönetet. Az illetékes bizottságokkal tárgyalás alá vétettem a kérdést, hogyan volna keresztülvihető egy-, esetleg kétemeletnek az egyetemes egyház üllőiúti házára való ráépítése. Tekintve, hogy a szakértők egybehangzó véleménye szerint az egyetemes egyház maga kellő erő hiányában, de a korona értékének folytonos változása miatt sem tudott volna e vállalkozásba belemenni, érintkezésre léptem egy érdekcsoporttal, amely bizonyos, az egyházra nézve kedvező feltételek mellett hajlandónak is nyilatkozott a kérdéssel való foglalkozásra. A ráépítés útján nyert helyiségek nyújtottak volna otthont terveink szerint a lelkészképző szemináriumnak is. Sajnos, a gazdasági viszonyok időközben bekövetkezett romlásán tervünk hajótörést szenved'ett. Libertiny Arzén pénzügyi bizottsági tag úr kezdeményezésére felkértem a püspök^ urakat, hogy kerületeik épületei és a kerületükben lévő többi egyházi épületek biztosítási összege a pénzviszonyoknak megfelelően felemeltessék. Zalánfy Aladár zeneakadémiai tanár, Deák-téri főorgonista úr azon szíves ajánlatát, hogy orgonaépítö egyházaknak orgonatervek elkészítésében szaktudását örömmel bocsátja díjtalanul rendelkezésére, közöltem a püspök urakkal és melegen ajánlom ezúttal is érdekelt egyházközségeink figyelmébe, néki pedig önzetlen ajánlatáért hálás köszönetet mondok. A lefolyt közigazgatási évnek egyházunk egész jövendőjére kiható, nagyjelentőségű eseménye a theologiai fakultásnak 1923. évi november hó 11-én végbement megnyitása, amelyen elnöktársammal együtt egyetemes egyházunk számos funkcionáriusának kíséretében én is résztvettem és üdvözöltem is a fakultást egyházunk nevében. A fakultás részéről egyházunk érdekeivel szemben a legjobb hajlandóságot tapasztalom. Viszont egyházunk maga is azon van, hogy ott, ahol és abban, amiben lehet, segítségére legyen a fakultásnak. Hála és elismerés illeti e részben Kapi Béla püspök urat, aki elnöktársammal egyetértő felkérésemre szíves volt a szak- és lelkészvizsgálatok elnökségét ellátni és egyebekben is nagy buzgósággal munkált közre a fakultás és az egyház közötti kapcsolat ápolásában. 0 volt szíves segítségemre lenni a körüli intézkedésemben is, hogy a fakultás dékánjának kérésére az egyházi ének- és az istentiszteleti liturgia a fakultáson taníttassék. A mult tanév második szemeszterére 2.000,000 koronát utaltam ki tandíjsegélyre Kapi Béla püspök úr kezeihez, a folyó tanév első szemeszterére pedig egyelőre 10.000,000 koronát, a további segélyezés mértékére nézve az egyetemes közgyűlés bölcsesége hivatott határozni. Itt említem meg azt is, hogy két Strassburgban tanuló theologusunknak is, az egyiknek egy, a másiknak két ízben juttattunk tanulmányi segélyt. A fakultás egyházjogi szemináriumának az egyetemes egyház készletéből tíz darab egyházi alkotmányt küldettem. Kívánatosnak tartanám, hogy, miután két jelentkező is volt theol. tanári vizsgálatra, a theol. magántanári képesítés szabályzata mielőbb megállapítást nyerjen. Theologiai ügyekről lévén szó, két kegyeletes kötelességet is kell teljesítenem. Meg kell emlékeznem elsősorban is dr. Szlávik Mátyás nyug. theol. tanár és volt igazgató úrról, aki, értesülésem szerint, nemrég töltötte be theol. tanárságának 40-ik esztendejét. Őszintén sajnálom, hogy az V. fiz. osztályba való átminősítése érdekében tett lépések, még maga a kegyelmi felterjesztés sem járt a remélt eredménnyel. Ám fizetési fokozata lehet, maradhat alacsonyabb, mint kívánta, illetve kívántuk volna, de közegyházunk hálás elismerése őt azoknak a klasszisába minősíti, akik evangéliumi egyházunkért buzgalmat és tudást szívesen áldoztak. Legyen érte jutalma egyházunk Istenének áldása. Kegyeletes kötelességeim másika a megemlékezés arról, hogy Draskóczy Lajos theol. akad. tanár és igazgató úrnak az V. fizetési osztályban való nyugdíjazása a legutóbbi napokban megtörtént. Megtettem én is minden lehetőt annak érdekében, hogy rendkívüli theol. tanári szolgálatban eltöltött évei is beszámíttassanak nyugdíjába. Ezirányú ténykedésemből is azt a meggyőződést meríthette, hogy az egyetemes egyház igaz értékük szerint