Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. október 25
11 fel nem építettük a rombadőlt hazát, vagy míg azt szeretettel el nem utasítják. Mi nem 7—9 akarjuk a kultúrharcot, s ha netalán mégis ránk kényszerítenék, keresztyén és magyar lelkünk mélységes fájdalmával volnánk kénytelenek azt becsülettel megvívni. Ettől azon-ban mentsen meg bennünket a szeretet Istene! Nem hagyhatom szó nélkül azokat a gyanúsításokat sem, melyek úgy a XV. Országos Katholikus Nagygyűlésen, mint különböző lapokban is a földbirtokreformmal kapcsolatban érték egyházunkat. Megállapítom, hogy köztünk soha senki és sehol nem tett olyasféle kijelentést, mintha mi a róm. kath. egyház birtokában lévő földekre áhítoznánk. Honnét ered hát az ettől való félelem? Elmondom történeti hűséggel. Mikor a Károlyi-uralom idején egészen komoly formában felmerült a birtokok felosztásának a terve s a protestáns egyházaknak az 1848. évi XX. t.-c. alapján támasztható jogigénye a katholikus autonómia létesítésével kapcsolatosan az Apponyi-féle tervezet keretében szőnyegre került, akkor országos tekintélyű kath. vezérpolitikus is, döntő jelentőségű kath. egyházi férfiú is azt javasolta nekem, hogy a protestáns egyházak jelentsék be igényüket a kath. egyháztól elveendő birtokok egy részére, mert ha már egyszer meg kell válni ezektől a birtokoktól, szívesebben látják, hogy keresztyén egyházak kezében maradjanak, mint hogy idegen elemek idegen célokra harácsolják el. Ha most kath. részről szükségesnek látják ennek a lehetőségnek és ennek a szempontnak a tiltakozó hangoztatását, úgy ennek oka nem lehet más, mint csak az attól való aggodalom, hogy a nehéz időkben felajánlott megoldási módot esetleg eszünkbe jut feleleveníteni. Azt hiszem, mindnyájunk nevében megnyugtathatom az aggódókat, hogy nekünk nem a kath. egyházzal, hanem az állámmal szemben vannak igényeink. Nekünk is van jogunk élni, de mi a más.tányérjáEQL-nfiCl _.szoktuk levenni a falatoka t. ViszönF~Jőggal elvárhatjuk, hogy akinek van betevő falatja, ha már meg nem osztja testvéri szívvel a nélkülözővel, legalább ne üsse ki az éhező kezéből a maga sovány kenyerét. Végül még csak egyet. Mi még most is elkövetünk minden lehetőt a testvéri békés együttélés biztosítására — a nemzet érdekéért, mert a ker. egyházak nyilt vagy titkolt harcát -végzetesnek tartjuk. S ebben számítunk a higgadt és józan ítéletű kath. közvélemény testvéri támogatására és azt kérjük is teljes bizalommal. Ha mégis a szeretetlenek és a kíméletlenek jutnának érvényre és felidéznék az átkos testvérharcot, akkor annak minden következményeiért és szenvedéseért azokat tesszük felelőssé, akik azt könnyelműen felidézik és meggondolatlanul szítják. Az egyetemes közgyűlés ezen kijelentéseket helyesléssel kísérve, azoknak tartalmát magáévá teszi. 8. (Sz.) Közben megjelenvén a gyűlésben báró Prónay Dezső, kísérve a közgyűlés tagjainak kitörő üdvözlésétől, az egyet, felügyelő újból üdvözli őt a megnyitó beszédében foglaltak értelmében, amely üdvözlésért báró Prónay Dezső örökös tiszteletbeli egyetemes felügyelő meleg szavakban köszönetet mond. 9. (Sz.) Az elnöki megnyitó és elnöki jelentés kapcsán dr. Rásó Lajos a különböző keresztyén egyházak világi elemei közötti felekezeti szétkülönülés ellen emeli fel szavát, dr. Pröhle Károly theol. fak. tanár az új fakultás nevében üdvözli az egyetemes egyházat és azt az egyház bizalmába ajánlja. Duszik Lajos dr. Szelényi Ödön theol. akad. tanárnak az egyetemi kinevezéseknél történt mellőzését teszi szóvá, dr. Zelenka Lajos kerületi felügyelő az államsegély kérdéséhez szól és bár elismeréssel veszi tudomásul, hogy a kormány utolsó pillanatban az államsegélyt felemelte, mégis azt a mai gazdasági viszonyoknak megfelelőnek nem tartja és az 1848 :XX.t.-c.-ben lefektetett és biztosított igényeink kielégítését sürgeti. Farkas Győző a reverzális harc ellen emelte fel szavát. Ezen felszólalások meghallgatása után az egyetemes közgyűlés a következő határozatokat hozta: a) köszönetét fejezi ki D. Raffay Sándor püspöknek és az eisenachi konferencián résztvetteknek a lutheránus világkonferenciával kapcsolatban kifejtett buzgó és eredményes tevékenységükért; b) köszönetét és elismerését fejezi ki Miskolc városának és a miskolci evang. egyháznak, hogy áldozatkészségükkel lehetővé tették az evang. jogakadémiának továbbra való fenntartását; c) üdvözli az újonan szervezett theol. fakultásra kinevezett tanárokat és köszönetet mond a dunántuli kerületnek a fakultás elhelyezése körül tanúsított fáradozásáért ; d) köszönetét fejezi ki Kapi Béla püspöknek, hogy a pécsi egyetem ünnepélyes megnyitásánál az evangélikus egyetemes egyházat képviselte ; e) Kaczián János főesperes, helyettes nyugdíj intézeti ügyvivő, emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti ; f) tudomásul veszi az egyet, felügyelőnek évközben tett elnöki intézkedéseit, a jelentésben említett külföldi segélyek hovafordítása tárgyában tett intézkedéseket és egyéb elnöki utalványozásokat; 6*
