Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

nek megfelelően, az igazi krisztusi világnézet alapján tartalomban gazdagítani és fejleszteni. Ezen munkának itt e földön való végzésére az egyházunk tanítása szerint a kereszténység eszményét jelentő láthatatatlan egyháztól megkülönböztetett és a hívek földi közösségét alkotó látható egyház van hi­vatva a maga szerveinek összességével. A látható egy­háznak minden egyes szerve és intézménye egyaránt fontos és értékes tényező, minden egyes tisztviselője egy-egy őrszeme és harcosa a láthatatlen egyház fo­galmában rejlő fenséges nagy eszménynek. Ez teszi köte­lességemmé, hogy mint e szervezet élére elhívott tényező, első felszólalásommal vázlatosan körvonalazzam jövendő működésemnek irányelveit. Az egyetemes felügyelőnek, Főtiszt. Egyetemes Köz­gyűlés, egyrészt eszmei magaslatokra, másrészt a földi élet reális követelményeire kell irányítania tekintetét. Látnia kell a multat összes tanulságaival és bizony­ságaival, ugyanakkor azonban a jövő fejlődés irányát jelző termő barázdát is kell hasítania a jövendő földjén. 1. Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Egyházi alkotmányunk az egyetemes felügyelő jog­és kötelességkörét oly módon jelöli meg, hogy az egye­temes egyház egyházi és iskolai felügyelője kormá­nyozza és képviseli az ágostai hitvallású evangélikus egyházat. Ezen kettős kötelességemnek megfelelően egyházi alkotmányunk szellemében és annak rendelkezései sze­rint, továbbá legjobb meggyőződésem és szerény képes­ségeim egybevetésével, valamint egyetemes egyházunk minden munkás tényezőjének megbecsülésével és fel­használásával fogom kormányozni és képviselni egy­házunkat. Az egyház képviselésére vonatkozó kötelességem­ből kifolyólag igyekszem, Főtisztelendő Közgyűlés, egyházunkat közjogi helyzetének és méltóságának megfelelően képviselni az állammal, a többi egyházak­kal, a nemzet társadalmával és a külföldi prot. egy­házakkal szemben. Amennyire elhibázottnak tartanám erőimnek e feladat teljesítésében való kimerítését, annyira mulasztásnak minősíteném, ha az egyház képviselésének jelentőségét nem értékelném kellően. Egyházunknak van számbeli, de még inkább erkölcsi és kulturális súlya, egyházunk integráns része a magyar államnak és a nemzet társadalmának. Alkotó tényezői voltunk a múltnak, munkás tényezői vagyunk a jelennek és éppen ezért van hivatásunk a jövőben is. Ezen történelmi hivatás és erő ismeretében és annak elismertetése érdekében képviselni fogom egyházunkat minden szükséges esetben, de sohasem személyem elő­térbe helyezése, hanem mindenkoron csak az egyház igazi érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents