Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

rünk elavult, egyházi törvénykezésünk, valamint a lelkészválasztás rendje is reformra szorul, utóbbi oly irányban, hogy a gyülekezet autonóm jogainak tiszteletbentartása mellett a felsőbbségnek, éppen a gyülekezet igazi érdekeinek megóvása szempontjából, az esetleg szükségessé váló beavatkozásra szélesebb körű jog biztosíttassék. A püspöki állással szemben fokozódó szükség és általános egyházi érdek a püspöki székhelyek állandósításának gondolatát veti felszínre. Ezen és még sok más tisztázandó kérdésen kívül nemzetünk és egyházunk siralmas szétszaggatottsága is a zsinat összehívását sürgeti. Területileg kisebbek lettünk, számbelileg elerőtlenedtünk, az egyházkerületek szembetűnően aránytalanokká lettek és a nélkül, hogy ezek bármelyikének eltörlésére gondolnék, célszerűnek vélném takarékossági és a munkaerők gazdaságos kihasználásának szempontjából, ha egyes kerületek a nem vezető hatáskörrel bíró szerveik közös alkalmazása tekintetében egymással megegyezésre jutnának. Komoly aggodalmat ébreszt azonban a zsinat összehívása, azon szempontból, hogy az összeülő zsinat nem lesz egész magyarhoni egyetemes egyházunk törvényhozó testülete, hanem csak csonka ev. egyházunk küldötteinek alkotmányozó egyházi munkára összeülő gyülekezete lenne az. Aggodalmat ébreszt továbbá az idők folyton érezhető forrongása is, ami arra enged következtetni, hogy a mostani idő a messze jövendőre kiható alkotmányozó munkára nem alkalmas. Az egyetemes közgyűlés határozatától függ a zsinat összehívása, vagy össze nem hívása ; a zsinat bölcsességétől pedig az érintett komoly nehézségek elhárítása. Amennyiben a zsinat megtartása, várakozásom ellenére, mégis esetleges elháríthatatlan nehézségekbe ütköznék, úgy véleményem szerint, megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy az összehívott zsinat magát magasabb egyházi érdekek megóvása szempontjából elnapolva, az egyetemes gyűlést hatalmazná fel, mintegy törvénymagyarázó jogkörben, egyes elodázhatatlanná vált kérdéseknek, mint pl. az adózásnak és más korszerű problémáknak ideiglenes rendezésére. A különböző egyháztársadalmi szervezetekben egyházunk hűséges munkásait és az egyház hivatalos közegeinek munkatársait látom. Meggyőződésem szerint áldásos egyházépítő munkát akkor végeznek, ha önállóságuk dacára megőrzik az egyházzal való élő kapcsolatukat és egyházi szellemben működnek az egyházért. Hivatalos működésemben mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel kísérem az evang. egyetemes gyámintézet szeretetmunkáját és a Luther-társaság, mint egyedüli önálló irodalmi társaságunk, valamint az országos Luther-szövetség törekvéseit. Törekvéseiket nemcsak érdeklődésemmel és támogatásommal, hanem közegyházunk érdeklődésének felkeltésével kívánom biztosítani. Meleg támogatásomról biztosítom egyházunk egyéb szeretetintézményeit: az árvaházakat, szeretet-