Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

házakat, mint a krisztusi szeretet áldott otthonait. Létesítésüket, a meglévőknek felkarolását, példaadással és élénk érdeklődéssel óhajtom szolgálni. Különös fontosságot tulajdonítok az evang. sajtónak és éppen azért annak teljes kiépítésére törekszem. Jf téren különösen a Luther Irodalmi Társaság és az Orsz. Evang. Szövetség közreműködésének és szervezetének igénybevételére gondolok. Az egyházkormányzási munka nemcsak a tanácskozóteremben, hanem az egyháztársadalomban is követeli erőnket. Az egyház nemcsak a lelkészi karé és nem is kizárólag a hivatalos közegeké, hanem minden evangelikus emberé. Ébren kell tehát tartani állandóan a világi elem érdeklődését is, hiszen minden vallását és egyházát szerető egyénnek ki kell vennie a maga részét a munkából, amint mindenkire esik egy rész az egyházért való felelősségből. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy egészséges egyházi közszellem fejlődjék ki egyházi életünk keretei között. Összekötő kapocs akarok lenni az egyházkerületek között. Meg kell őrizni az egyházkerületeknek a történelem folyamán küzdelmek árán kiforrott egyéniségét, ezen egyéniségnek azonban, mint egyházi erőtökének, nem szabad csak önmagáért érvényesülnie, hanem a különös történelmi alakidatokban előttünk álló értékeket a közös oltárra kell vinnünk, hogy velők az egyházi közös eszmény is új erőforrásokkal gazdagodjék. Arra törekszem, hogy egyetemes egyházunkban a munka s az erkölcsi érték legyen a kiválás elve és alapja. A közérdek diadalmaskodjék az önérdek, a szeretet és egymás megbecsülése az ellenérzés és közönyösség felett. Hogy pedig másoktól ezt elvárhassam, e követelést önmagammal szemben alkalmazom elsősorban. Megértést, megbecsülést, kötelességtudást és munkahűséget, valamint emberi és munkatársi szeretetet hozok magammal. Ezen munkálkodásomhoz kérem az egyetemes közgyűlés sokra értékelt támogatását. Kérem a hivatalára nézve legidősebb püspök urat, mint elnöktársamat, hogy engem munkálkodásomban bölcs tanácsaival segítsen. Kérem az egyházkerületek elnökségeit, a-püspöki és egyházkerületi felügyelői kart, az egyetemes egyház érdemes tisztviselői karát, különböző bizottságait, valamint egyházunk minden egyházi és világi vezérét és munkását, tanárokat és tanítókat, nyújtsák felém támogató kezüket. Munkálkodásom eredménye a Mindenható Istennek kezében van, kinek erejével törekszem hivatásomat betölteni. Arról biztosíthatom a főtisztelendő egyetemes közgyűlést, hogy a velem szemben megnyilvánult bizalom életem külső vonalán felemel ugyan, de bensőmben annál inkább megaláz, mert fokozott mértékben állítja elém elhivatásom nagysága érdemtelenségemet és erőim fogyatékos voltát. Egy bizonyos, hogy szívem és lelkem tele van jószándékkal és nemes elhatározással és hogy nem hiú