Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1917. november 8

nyerhetett volna kiképeztetést mint' lelkész vagy tanító Magyarország magasabb iskoláin, főleg 1 Pozsonyban, Késmárkon és Felsőlövőn. Ilyenformán országos egyházunk és sok egyházközségünk sok jót élvezett Magyarországból, a mit soha el nem fogunk felejteni és a miért a magyarországi evangélikus egyháznak mindig hálásak leszünk. De nagy örömünkre szolgált és ma is az, hogy a két országos egyház összeköttetésében nem' mindig mi voltunk azok, a kik kaptunk, hanem néha adhattunk is. Az utolsó évszázadokban nem kevés magyarországi evangélikus fiú és ifjú, a kik közül még többen ma is itt áldásosán működnek, látogatta Teschenben az ev. Jézus-iskolát és később az ev. gimnáziumot, vagy készült az ev. theol. intézetben később az ev. theol. fakultáson Bécsben a lelkészi pályára. . Az állami viszonynak a monarchián belül az 1860-as években való átalakulása magával hozta, hogy a lelki erők kicserélése a két országos egyház között mind kevesebb lett, de teljesen a. mai napig sem szűnt meg. Az utolsó évtizedekben is többször jöttek evang. lelkészek Magyarországból egyházunkba azok hívására, számos ev. leány Magyarországból nyer nevelést az ev. leányinternátusban Teschenben és a most már három éve tartó minden idők legnagyobb háborújában, a melyben ott künn a határokon és a monarchia határain kívül is osztrákok és magyarok áldozatkész hősiességgel testvériesen együtt állottak és együtt állanak hódolatteljesen tisztelt közös uralkodónk és szeretett hazánkért, ezerszerte szolgáltak szeretettel az osztrák evangélikus katonáknak Magyarországon a magyar lelkészek és Ausztriában magyar evang. katonáknak az osztrák lelkészek és nyújtottak nekik vigaszt és új 'erőt. ; ~ - ^ * így ezen nagy háború közös feladatok és gondok által a hit közös kötelékéhez még a két testvéregyháznak vezető szerveit is a két országot elkülönítő határokon keresztül közelebb hozta egymáshoz. Annál nagyobb örömmel jöttünk tehát, hogy a magyar evang. egyháznak a mai emlékünnep alkalmából a kis osztrák testvéregyháznak testvéri érzésből fakadó szívélyes üdvözleteit és áldáskívánatait tolmácsoljuk. -Vajha a Luther és a többi reformátorok által megújított evang. keresztyén egyház fennállásának ötödik százada, a- melybe Önök itt is mint Ausztriában örömtől megindult szívvel, a Mindenható iránti hálával eltelve és bizalommal a jövőben beléptünk, Isten segedelmével úgy az Önök, mint a mi egyházunkra nézve boldog és áldásos legyen! Vajha abban a régi, segítségre kész, testvéri szeretettől áthatott érintkezés a két országbeli evang. egyház között továbbra is megmaradna és mindkettő javára, mindegyik önállóságának épségben maradása mellett, mind bizalmasabbá és bensőbbé válna. Áldja meg az Isten a magyarországi evangélikus egyházat! Egyetemes felügyelő az üdvözlésért köszönetet mondván, felolvastattak még a magyarországi unitárius egyház és a szász ev. egyház következő üdvözlő átiratai: • Méltóságos Báró Felügyelő Úr! A Méltóságod fővezérlete alatt álló magyar ágostai evangélikus egyház ünnepelni készül. Ünnepli a reformáczió négyszázadik születése évét. Az emberiség szellemi haladását biztosító események között a wittembergi tételek nyilvánosságra hozását a Jordán vizében végzett keresztelés mellett látjuk, Újraszületést teremtett az is. Új lélek tüze szállott az emberekre és forrongásba hozta az alvó lelkeket. Milyen gazdag virágzás és milyen értékes termés következett utána! A nagy kezdők emlékére, s közöttük a legnagyobbéra, Luther Mártonéra, szünetlenül ismétlődve küldjük hálás elismerésünk koszorúját. A Magyar Ágostai Evangélikus Egyház ünnepét a magunkénak is ismerjük. Egyházunk Főtanácsa, eltelve attól a hatalmas eszmétől, melyet a vallás reformácziója magába foglal, ismerve és élvezve a vallás és erkölcs megújhodása, a szellemi fölvilágosodás és lelkiismereti szabadság áldásait, meleg szeretettel, rokonszenvvel üdvözli a Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus egyházat a reformáczió négyszázadik évfordulója ünnepén és kívánja, hogy ünneplésök legyen újabb szellemi föllendülés szegletköve magyar hazánk dicsőségére és az emberiség boldogulására. Kérjük Méltóságodat, kegyeskedjék tolmácsolni üdvözletünket az ünneplő gyűlésnek. Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvár, 1917 augusztus hó 27-én tartott üléséből. PetricUevich Horváth Kálmán Ferencz József Dr. Boros György •egyházi főgondnok. unitárius püspök. egyházi főjegyző. Mélyen tisztelt Méltóságos egyetemes Felügyelő Úr! A reformáczió négyszázados évfordulója alkalmából tartandó ünnepélyhez folyó évi október hó 29-ikéről kelt 109. kgy. számú átiratban történt meghívásért a midőn legjobb köszönetünknek kifejezést adunk, mi is kívánjuk, hogy egyházaink testvéri viszonya az evangélium mélyebb értelmezése útján éppen ezen ünnepélyből'kifolyólag mégerősíttessék és kölcsönös nagyrabecsülés, valamint egymásnak fokozódó megértése mellett olyan együttműködés lehetővé tétessék, mely az evangéliumot még ma is veszélyeztető veszedelmek elhárításának segítségére lehet. 2*