Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1917. november 8
12 1 * Isten kegyelmes oltalma jövőre nézve is kísérje hazánk protestáns egyházait, a melyeket eddig is oly csodálatosan megoltalmazott és gazdag eredményekkel áldja meg a tartandó ünnepélyt is. Kitűnő tisztelettel : Nagyszeben, 1917. évi november hó 5-én. Magyarország erdélyi részeiben levő ág. hitv. evang. országos egyház országos konzisztóriuma. Dr. Teutsch Fritsch Károly püspök. titkár. Az egyetemes közgyűlés nagy figyelemmel és tetszéssel kísérvén a beszédeket, elhatározza, hogy azok egész terjedelemben a jegyzőkönyvbe felvétessenek. 2. (Sz.) Ezután áttérve a tárgysorozat 2. pontjára, egyetemes főjegyző felolvassa a reformáczió négyszázéves évfordulójának megünnepelése kérdésében kiküldött bizottság jelentését, mely szerint a mult évi közgyűléstől nyert utasítás értelmében járt el, csupán az ágostai hitvallás kinyomatását nem tudta eszközöltetni a nyomda- és papirdrágaság miatt; e helyett a Luther és Zpevnik irodalmi társaságoknál készletben levő Luther életrajzát, Melanchton életrajzát és ágostai hitvallást szerezte meg és osztatta ki az egyházak között. A szeretetházalapra szóló gyűjtés tovább folyt és eddigelé 157,432 K 85 f gyűlt össze az egy. pénztárban. Jelenti továbbá a bizottság, hogy a mai díszülésen kívül az évforduló napján a református egyházzal egyetemben egy emlékünnepélyt is rendezett és pedig reggel 9 órakor úgy a Deák-téri mint a Kalvin-téri templomokban istentisztelet tartatott, a melyeken a két egyház kölcsönösen küldöttségileg képviseltette magát, úgyszintén a kormány és az országgyűlés mindkét háza; a Deák-téri templomban Raffay Sándor tartotta a jubiláris beszédet, Máté 17 : 1 --8. versei alapján fejtegetve a reformáczió egyházainak azon alaptörvényét: „Egyedül csak Jézust! Ez a reformáczióban újraéledt evangéliumi keresztyénség jelszava és követelménye, ha a vallásos lélek Istent, az igazságot és az üdvösséget keresi". A díszünnepélyen egy. felügyelőnk Balthazár reform, püspökkel elnökölt és Kapi Béla püspök mondta nagy hatással az egyik ünnepi beszédet azon thema felett: „Mit adott a világnak és különösen Magyarországnak a reformáczió". A közgyűlés a bizottság jelentését helyeslőleg tudomásul veszi, a szeretetházalapra való gyűjtés további folytatását elhatározza, abbeli reményének adva kifejezést, hogy a nagy évforduló emlékének hatása alatt a protestáns áldozatkészség mindenszerte meg fog nyilvánulni, hogy az egyetemes egyházhoz méltó emléket lehessen állítani : a maga részéről 50,000 K adományt szavaz meg a szeretetházalap javára olykép, hogy a jövő évtől kezdve évente 10,000 koronát állít be ezen czélra a költségvetésbe. Végül meghallgatja az egyet, közgyűlés a Raffay Sándor lelkész által felolvasott következő ünnepi nyilatkozatot: 4 A magyarhoni ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyház híveinek összessége Isten iránt érzett mélységes hálával áll meg a reformáczió 400 éves életének határkövénél s a századok találkozásának történelmi pillanatában Isten gondviselő jóságának és vezérlő bölcsességének magasztalásával pihenteti meg lelkét amaz erőt adó tapasztaláson, hogy egészen idáig segítségül volt nekünk az Úr! Az elmúlt századok megszentelt emlékeire meghatott lélekkel tekintve, egyházunk a neki legdrágább kincsekért, a Krisztus tiszta evangéliumáért, a lelkiismeret szabadságáért, a tudomány és közművelődés szabad haladásáért küzdő hőseinek nemes emlékezetét tisztelő hódolattal újítja meg. Küzdő hőseink életében, reformátoraink nemes törekvéseiben, Lutherünk szilárd megállásában, apáink hithűségében, egyházunk nagyjainak alkotásokban megdicsőülő egyházszeretetében is azonban az isteni szeretet bölcs vezetésének és az isteni jóság megsegítő kegyelmének bizonyságait ismeri fel és áldja gyermeki alázatossággal. Istennek hívein megdicsőülő ez atyai kegyelmébe bízó lélekkel, a nagy elődök nemes példaadásán megtermékenyülő szívvel tekint egyházunk az újabb századokat ígérő jövendőbe. Az evangélium alapján álló reformáczió reánk virradt ötödik századát egyházunk azzal a szent elhatározással kezdi meg, hogy a múltból a jövendőbe az Isten igéjéhez és a meg nem másított ágostai hitvalláshoz való törhetetlen ragaszkodást, a jézusi szellemből sarjadt lutheri lélek alkut nem ismerő szilárdságát, egyházépítő és egyházfenntartó őseinek áldozatokban erősödő, alkotásokban gyümölcsöző hűséges egyházszeretetének szent kötelezését viszi át és így építi tovább a késő utódok számára a reformáczióban. uj életre támadt evangélium által az evangélium egyházát. Ez építő munkáját pedig egyházunk közönsége hagyományos hazaszeretettel, emberbaráti türelemmel és a testvérszeretet melegével kívánja folytatni emberek javára, édes magyar hazánk előmenetelére, Isten szent nevének dicsőségére. Miként multunkon volt, úgy legyen a jövendőnkön is Istennek áldása! Ámen. melyet magáévá tévén, a jegyzőkönyvbe iktatni elhatározza.
