Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1910. november 9

58 140. Bizottságunk nem követi a báni leiratot közjogi fejtegetéseinek és következtetéseinek útján, mert véleményünk szerint a nehézményezett rendelkezésnek hibás vagy helyes volta csakis magának, az egyetemes nyugdíjintézetnek szervezeti alapelveiből ítélhető meg. Ez álláspontról perdöntő erejűnek tartjuk e kérdésben a szabályrendeletnek mindjárt az 1-ső §-át, melynek alapján az egyetemes nyugdíjintézet nem talán a tagok magán tulajdona, hanem annak tulajdonosa — a zsinatilag szervezett egyetemes egyház. E szervezeti alapelvnek természetes folyománya tehát az, hogy e nyugdíjintézethez csak az bírhat igénynyel, a ki szervileg hozzátartozik annak tulajdonosához, — vagyis a ki az egyetemes egyház kötelékében áll ; ellenben természetesen megszűnik ez igénye, mihelyt megszűnik annak alapfeltétele, t. i. a tulajdonoshoz való szervi hozzátartozás, — vagyis ha valaki a magyarországi ev. egyház kötelékéből kiválik. A kiválásnak ezen természetes következményét nem változtathatja meg, — a mit a báni leirat felhoz — a szerzett jog elmélete sem : nem pedig azért, mert a kiválás olyan önkénytes elhatározásból eredő lépés, a mely magában foglalja egyszersmind az önkénytes lemondást is a bírt jogról, vagyis a nyugdíjintézetről. Ugyanez okból a kiválással együttjáró jogmegszünést nem lehet tekinteni — amint azt a báni leirat tekinti — méltánytalanságnak és büntetésnek, még azon kapcsolatos következménynyel sem, melynek értelmében a kivált tag a szabályrendelet 46. §-a alapján, az általa befizetett járulékokat nem kaphatja vissza. Mert e rendelkezés úgy mathematikailag valamint ethikailag is igazolt és indokolt az által, hogy a visszatartott befizetés úgy tekintendő mint ellenérték azon koczkázatért, melyet a nyugdíjintézet az alatt az időtartam alatt viselt, a míg a kivált tagot és családját biztosította. Ezek alapján azt véleményezzük tehát, hogy a báni leirat által töröltetni kívánt 25. § b) pontjában foglalt határozmány annyira természetes, hogy ha azt a szabályrendelet kifejezetten nem is tartalmazná, akkor is az előforduló kiválás esetében, a szerint kellene eljárnunk s így e határozmány változatlanul fenntartandó. A közgyűlés a bizottság javaslatát elfogadja és a horvát-szlavon báni kormányt ily értelemben értesíteni határozza. 139. (H.) Tárgyalásba vétetett a dunántúli egyházkerület felterjesztése az iránt, hogy Ludig Emánuel bécsi lelkész és hittanár az egyetemes nyugdíjintézetbe felvétessék. A nyugdíjintézeti bizottság, nyert megbízatása alapján következőleg nyilatkozik e felterjesztésről : Minhogy a dunántúli egyházkerület által az egyetemes nyugdíjintézetbe való felvételre ajánlott Ludig Emánuel kifejezetten bécsi ev. lelkész és hittanár, vagyis országos egyházunk körén kívül álló testület által alkalmazott egyházi tisztviselő; minthogy pedig egyetemes nyugdíjintézetünkben csak a nyugdíjintézeti szabályrendelet 5. §-ában minősített saját egyházunkbeli tisztviselők nyerhetnek tagsági jogot, sőt a 25. §. b) és c) pontjai szerint az előbb már megszerzett jogot is elveszti az, a ki egyetemes egyházunk kötelékéből kiválik : enélfogva a nyugdíjintézeti bizottság, Ludig Emánuel bécsi lelkész és hittanár felvételét, annak daczára, hogy jelen alkalmaztatását megelőzőleg a dunántúli egyházkerületben 22 évig, mint rendes lelkész működött — nem javasolhatja. A közgyűlés hozzájárulva a nyugdíj intézeti bizottság javaslatához, a felvételt a nyugdíjintézeti szabályrendelet alapján megengedhetetlennek mondja ki. 140. (H.) Az egyetemes nyugdijintézeti szabályrendelet 52. §-a alapján az egyetemes közgyűléshez benyújtott felebbezések — a nyugdíjigény megállapítását illetőleg — következőleg intéztettek el : Felebbezések. 1. Ott Fülöp ókéri lelkész felebbezéséhez csatoltan igazolja, hogy az általa haszonélvezett szántóföldek 2240 kor. haszonbérben állanak. A biz. által 4542 koronában megállapított nyugdíjigénye 258 koronával 4800 koronára emeltetik. 2. Zatkalik Károly hertelendyfalvi lelkész. ' Felebbezésnek részben helyt adva, az igény 643 koronával 3420 koronára emeltetik. 3. Margócsy Kálmán dunaegyházi lelkész. Minthogy annak idején a bizottság a beterjesztett fizetéskimutatásnak minden egyes tételét változatlanul elfogadta, ennélfogva a felebbezés, mint tárgytalan, elutasíttatik. 4. Geduly Lajos újpesti lelkész. A bizottság véleményéhez képest a felebbezésnek a közgyűlés nem ad helyet. 5. Licsko Sámuel libetbányai lelkész. E felebbezés kiadatik a nyugdíj intézeti bizottságnak, az igénynek újból való megállapítása végett.