Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1908. október 7
3 1. (H.) Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, a Deák-téri templomban lefolyt 1. istentisztelet végeztével, a pesti egyház iskolai dísztermében egybegyűlt nagyszámú egyházi képviselőket melegen üdvözölvén, a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Méltóságos és főtisztelendő egyetemes Közgyűlés ! Tisztelettel üdvözlöm a magyarországi ág. hitv. ev. egyházunk ezen egyetemes közgyűlésén rendkívül számosan egybesereglett tagokat. Az egybesereglettek nagy száma tanúságot tesz arról, hogy az egyház iránti érdeklődés -— Istennek legyen hála érte — egyházunkban nem csökkent. Él a régi közszellem, él a régi kötelességérzet ! Ha néhanéha úgy látszik, mintha csekélyebb volna az érdeklődés az egyház ügyei iránt, ím, a mai nap tanúságot tesz arról, hogy mikor az ügyek fontossága megkívánja azt, egybe tudnak seregleni az egyház tagjai. Magyarországi ev. egyházunk alkotmánya rendkívül széles alapon nyugszik. Alig van társadalmi szervezet, melyben a közvélemény kialakulására, megnyilvánulására oly sok szerv állana rendelkezésre, mint egyházunkban. Minden egyes gyülekezet és annak körében annak minden egyes tagja foglalkozhátik és hozzászólhat az egyházi ügyekre vonatkozó, az egyházi élet körébe tartozó kérdésekhez. Az esperességi és egyházkerületi gyűléseken, meg az egyetemes gyűlésen egyaránt van alkalom arra, hogy az ev. egyháznak közvéleménye, minden, a tekintély által netán látszólag emelt korlátokon felülemelkedve, megnyilvánuljon. Az egyh. gyűléseinken történt minden felszólalásnak nem az adja meg a súlyát, honnan hangzik az el, hanem megadja a súlyt annak tartalma és a visszhang, melyet az egyház közvéleményében kelt. Az egyetemes egyház közvéleményének megnyilvánulására a tér tág, ámde az bizonyos, hogy ha új kérdések merülnek fel, annak megítélése, hogy mi lesz majd a megalakuló közvélemény, felette nehéz. Nagyon nehéz dolog azt megállapítani, hogy mi is az a közvélemény; mert az egy folyamat, hullámzás, egy oly jelenség, melynek tulajdonképen a hatásában van meg a jelentősége. Midőn a magyarhoni ev. egyház közvéleményének megnyilvánulására megvan az ily tág és szabad tér és midőn kétségtelen, hogy minden nyilatkozatnak tartalma adja meg a súlyt, talán tartózkodhatnék attól, hogy ez alkalommal a szokásos üdvözlő szavak után további nyilatkozatot tegyek. Egy-két szót tán mégis meg méltóztatnak engedni. (Halljuk!) Előrebocsátom, hogy minden nyilatkozatom önmagában véve nem tekinthető egyébnek, mint egyéni véleményeknek; de míg egyrészt azt tartom, hogy az az állás, melyet egyházunkban hitsorsosaink bizalmából betöltők, némelykor igenis kötelességemmé tesz bizonyos tartózkodást, addig tán nem megy az ezen állással egybekötött kötelezettség, hogy korlátot szabna az egyéni meggyőződésnek, mint ilyennek, és korlátot annak tartózkodás nélküli kijelentésére. Midőn a gyűlés határozatát mondja ki az elnök, természetes, hogy neki a legteljesebb tárgyilagosságra kell törekednie; természetes, hogy a legteljesebb elfogulatlanság az ő kötelessége; egyéb nyilatkozataiban azonban kötelessége az általános protestáns kötelesség: a nyíltság, az őszinteség. Igen tisztelt Közgyűlés ! Engedjék meg nekem ezek után, hogy egy visszapillantást intézzek a múltra és pedig az általános szellemi áramlatokra, az általános közművelődési, társadalmi, sőt közgazdasági fejlődésre is, mert azok a kérdések, melyek ma egyházunk közvéleményét oly kiváló mértékben érdeklik, nem olyanok, hogy e kérdések keletkezésének okait a mai időkben kellene keresni, hanem azok meglehetősen távoli fejlődésnek eredményei. A bámulatos haladás, melyet a mult században, különösen annak közepe táján, az emberi kutatás az ismeretek táján elért; a tudományos ismeretek bámulatos kiterjesztése, ezzel kapcsolatban a termelő erőknek a találmányok segítségével — mik ismét a tudománynak köszönik létüket — rendkívüli fokozása: a mult idők viszonyait rendkívül megváltoztatták. Az az átalakulás, mely a mult század közepén beállott, sokkal nagyobb volt, mint az előző időkben hosszú századokon át történt változás. A lelki világban, a szellemi életben rendkívül kifejlődött mindennek anyagias és gépies felfogása ; majdnem uralomra jutott a hatvanas, hetvenes években a materialisztikus felfogás. Erre az időszakra esik Darwin elméletének elterjedése; erre az időszakra esik a materialisztikus felfogásnak Büchner által való népszerűsítése. Ez az egyik irány. De ezzel párhuzamosan más irány is mutatkozik. A tudásnak rendkívüli mélysége, az ismereteknek rendkívüli elterjedése, a vagyoni jólétnek látszólagos gyarapodása, a közgazdaság óriási fejlődése, a kényelem és fényűzés nagyobb megelégedést mégsem adott. A materialisztikus felfogás és a közgazdasági fejlődés óriási mértékének eredményeként mi mutatkozik? A pesszimizmus. Ez, mint filozofia Schoppenhauer és Hartmann fölfogásában, mely a buddhista Nirvaná-val rokon, nyilatkozik meg. Ámde az európai ember a buddhista Nirvana gondolatában nem talál megnyugvást. Ezért ezzel a fejlődéssel szemben a visszahatás az ellenhatás a vallásos érzület megélénkülése az egész vonalon. í*
