Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1908. október 7
4 1—2. Midőn egyrészt azt látjuk, hogy a materialisztikus felfogás mintegy kulminál, ugyanabba az időszakba esik a r. kath. egyház fejlődésének kulminálása is a pápai infallibilitásnak proklamálásával. A római egyház fejlődése nagyon sajátszerű és különös. Tudom azt, hogy azt úgy szokták odaállítani, mint valami öröktől fogva változatlant és változhatatlant ; de ez nincs úgy. A katholiczizmus is alakul, fejlődik; de fejlődésének iránya mindig egy: a tekintély elve ; s ez kulminál a pápai csalhatatlanság dogmájában. A vallásos érzésnek megélénkülése még önmagában örvendetes volna, de a vallásos érzésnek ez a megélénkülése egyszersmind a felekezetiségnek és a felekezeti ellentéteknek a fejlődését is maga után vonta, úgy hogy a felekezeti ellentétek élesebbek lettek. A felekezeti ellentéteknek ez a kiélesedése magyarhoni protestáns egyházainkat nagy mértékben foglalkoztatja ; de nem Magyarországban keresendő ennek az oka, hanem abban az általános áramlatban, mely egész Európában, a materializmus és pesszimizmus feltűnésével, az ezek ellen mutatkozó visszahatáshói keletkezett. Hozzánk ez a, máshol kifejlődött áramlat eljutott, mert Magyarország is az európai népek polgáriasodásának hatása alatt áll, azok körén belül él. Meggyőződésem, hogy a közvéleményt nálunk foglalkoztató kérdéseknek gyökerét távolabb kell keresnünk. Ezzel a helyzettel, azokkal a jelenségekkel az ev. egyháznak számolnia kell, hisz a hit és a tudás nem szükségszerű ellentétek, ezeknek az öntudatban harmonikus összhangba kell összeolvadniok ; s e harmonikus összhangnak létrehozása : ez az ev. egyháznak egyik föladata. A keresztyénség a maga tisztaságában az örök eszmény, mely felé törekednünk kell, mert valljuk be keresztyéni alázatossággal, hogy mi ettől távol vagyunk, erre csak törekszünk. A keresztyén vallás a szeretet vallása; ez nem ismer kényszert. A szeretetből önként következik a türelem. A vallási dolgokban való türelem tehát az ev. egyházaknak lényegében fekszik, annak tanaiból szükségképen következik. A vallási dolgokban való türelmet természetesen nemcsak úgy értelmezem én, hogy felebarátainkat hitökért ne üldözzük, rájuk kényszert ne gyakoroljunk, mert hiszen mindenki tudhatja már ma, hogy a hit a lélek legbensőbb sajátja ; erre voltaképen kényszert gyakorolni nem lehet; legföljebb arra lehet, hogy valaki bizonyos hitet színleljen, de arra, hogy higyjen, nem. Ebből tehát az következik, hogy tiszteljük máshitü felebarátaink meggyőződését és nézetét. Fogjuk fel a keresztyénség számos felekezetre való tagozódását úgy, ahogy azt a presbiteri szövetségnek gyönyörűszép jelszava kifejezi: „Lampades multae, sed una lux". (A különböző lámpák különböző erősségű fényt terjesztenek, de a fény, a melyet kisugároznak, mégis csak egy.) Minden keresztyén felekezetben benne van a keresztyénség örök igazsága : a szeretet; míg ezt meg nem tagadják, rájuk alkalmazható, hogy „Lampades multae, sed una lux". A reformáczió bajnokainak küzdeniök kellett : támadniok is kellett, hogy kivívják a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Nem csoda tehát, hogy a hév némelyiket elragadta; mégis büszkén mutathatunk arra, hogy Luther is hirdette a „Von der weltlichen Obrigkeit" czímű művében — mikép a hitre ne kényszerítsünk senkit. — („ . . . zum Glauben soll man niemanden zwingen".) Ezek azok az általános szempontok, melyek engem mindazon kérdések megítélésénél vezérelnek, melyek mai tanácskozásunk tárgyát képezik. Tán nem is lenne szükséges, hogy e kérdések némelyikére rámutassak, de tán óhajtják (Halljuk !), hogy egy dologról röviden jelezzem nézetemet. Igen röviden tehetem meg azt; röviden azért, mert egyházunk körében e kérdéssel bőven, igen bőven foglalkoztak s mert egyszerűen rámutathatok oly nyilatkozatra, melynek lényege az én nézetemnek megfelel. A „Ne temere 1' ügyében a lényegre nézve osztozom Tisza István nézetében. (Általános élénk helyeslés.) De annyi teendő várakozik ránk, hogy az elméleti fejtegetésekből elég; azért ismételvén azt, hogy sohasem kívánok több jelentőséget tulajdonítani szavaimnak, mint a mennyivel azok tartalmuknál fogva bírnak, még egyszer szívélyesen üdvözlöm egybegyűlt egyháztagjainkat ! — Mivel pedig a megbízó-levelek kellő számban beadattak, ennélfogva ezen gyűlést — azon óhajtással, hogy engedje az isteni gondviselés, mikép az az ima, melyet az Istenházában áhítattal hallgattunk meg, hassa át mindnyájunkat ezen tanácskozások folyamán és minden egyházügyeink intézésében — megnyitom. A közgyűlés hálával és köszönettel fogadta a felügyelő úr e megnyilatkozását és egyhangúlag — nagy lelkesedéssel — elhatározta annak jegyzőkönyvbe vételét, még pedig egész terjedelmében. 2. (Gy.) A jegyzői kar jelenti, hogy az egyházkerületek kiküldöttei megbízóleveleiket és igazolványaikat beadták és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott. Ezen jelentés folytán az egyetemes felügyelő a gyűlést megalakultnak jelenti ki.
