Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1908. október 7
11 pápai dekrétum elsősorban az állami jogrendet sérti, és az állami jogrend meg- 39 támadása elleni védekezés nem tartozik az egyházi testületek hatáskörébe, az ágost. hitv. evangélikusok egyetemes közgyűlése mégis abból az okból kénytelen foglalkozni a pápai dekrétummal, mert annak félremagyarázhatlan intencziója a vegyes házasságra lépni kivánókat arra kényszeríteni, hogy házasságukat a római katholikus pap előtt kössék meg, a ki egyházának utasítása folytán csak úgy adhatja össze a vegyes vallású házasulókat, ha a gyermekek vallására nézve a római katholikus egyház javára egyezséget kötnek. Miután a pápai dekrétum által czélba vett ezen eljárás a protestáns egyházak érdekét és törvényes jogát sérti, hazánkban a katholikusok és nem katholikusok közötti békét és egyetértést megzavarja, katholikusokra és nem katholikusokra egyaránt jogállamban meg nem engedhető lelkiismereti kényszert gyakorol, e mellett a felekezeti viszály magvát a házasulok, férj és nő, testvér és testvér közé hinti és a legszentebb családi köteléket feldúlja, a magyar ágost. hitv. evangelikus egyház egyetemes közgyűlése a humanitás, a lelkiismeret szabadsága és a törvényeink által biztosított vallásegyenlőség nevében a hivatkozott pápai dekrétum ellen a legerélyesebben tiltakozik és tekintettel arra, hogy az 1894. évi 32. t.-cz. 1. §-ában megállapított az a lehetőség, hogy a vegyes vallású házasulok a gyermekek vallása iránt szerződésileg megegyezhetnek a lelkiismeretre gyakorolt kényszer folytán az ily törekvéseknek, milyeneket a „Ne temere" czéloz, tág kaput nyit, a magyarhoni ágost. hitv. evangelikus egyház egyetemes gyűlése a „Ne temere" által okozott sérelem és vallási békezavarás legalkalmasabb orvoslását abban találja, ha a magyar törvényhozás az 1894. évi 32. t.-cz.-et hatályon kívül helyezi és a gyermekek vallására nézve az 1868. évi 53. t.-cz. rendelkezéseit visszaállítja. Az egyetemes gyűlés ezen kijelentését további megfelelő intézkedés czéljából a mindkét evangelikus egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottsághoz áttétetni rendeli, egyúttal a fenti értelemben'^felterjesztést intéz a kormányhoz. 40. (Zs.) Az előző ponttal kapcsolatban felvétettek a négy egyházkerület felterjesztései, melyekben az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását sürgetik. A közgyűlés a jogügyi bizottság javaslatára e felterjesztéseket a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottsághoz teszi át. 41. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 20-ik pontjánál felvétetett az elnöki jelentés 2-ik pontja, a mely szerint az egyetemes felügyelő az alapítványok ügyében szerkesztett feliratot személyesen átadta a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, válasz azonban nem érkezett. Tudomásul szolgál. 42. (Zs.) Ugyanazon jegyzőkönyv ugyanazon pontjánál jelenti a jogügyi bizottság, hogy Hunfalvy Pálnénak az egyetemes egyház részére tett, továbbá Lüttich Jánosnak a budapesti deáktéri ágost. hitv. evangelikus testvéregyházak részére tett alapítványok ügyében a jogerős birói határozat szerint, csak akkor adatnak ki az alapítványi összegek, ha az egyház a kormányhatóságilag jóváhagyott alapító leveleket bemutatja. A közgyűlés tekintettel arra, hogy jogerős birói határozattal állunk szemben, nehogy az egyház tetemes kárt szenvedjen, a szóban forgó esetekben és a Lüttich-féle hagyatéki ügyben érdekelt körmendi egyházgyülekezet analog esetében megengedi, hogy az alapítólevelek kiállíttatván, óvással kormányhatósági jóváhagyás alá terjeszthetők legyenek. 43. (H.) Kapcsolatban a m. é. jegyzőkönyv 21. pontjával, — melyben felterjesztés határoztatott el a miatt, mert vallásoktatóink díjazása a magas kormány részéről több helyen meg lett szüntetve, — olvastatik a nm. m. k. vall. és közokt. miniszter következő leirata: 134.982/907. szám. Méltóságos Báró, Gondnok úr! A magyarországi ág. h. ev. egyetemes egyház mult évi október hó 23 — 26-ik napjain megtartott közgyűlésétől 21. sz. a. érkezett átiratot tudomásul véve, tiszteletteljesen értesítem Méltóságodat, hogy a magam részéről teljes mértékben elősegíteni iparkodom az állami népoktatási tanintézetekben a tanulóknak valláserkölcsi alapon való oktatását és nevelését. Mindamellett meg kell jegyeznem, hogy téves alapon nyugszik a nagybecsű átiratnak ama pontja, mely szerint az állam, mint iskolafenntartó, a vallás, mint kötelezett tantárgy, tanításának ellátásáról gondoskodni tartozik".
