Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1907. október 23
3 1. (P.) Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, a Deák-téri templomban lefolyt 1. ünnepélyes istentisztelet végeztével, a pesti egyház iskolai dísztermében összegyülekezett nagyszámú egyházi képviselőket melegen üdvözölvén, a közgyűlést következő beszéddel nyitotta meg: Méltóságos és Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Mély tisztelettel és megilletődéssel üdvözlöm magyarhoni evangeliomi egyházunknak ezen egyetemes közgyűlésünkön egybegyűlt tagjait. Megilletődéssel, mert e helytől, hol 30 éven túl élveztük a pesti egyháznak vendégszeretetét, e falaktól, melyek között egy emberöltőn át tanácskoztunk egyházunk életbevágó ügyeiről, megválni készülünk. A legközelebbi alkalommal már valószínűleg saját hajlékában tarthatja meg közgyűlését egyetemes egyházunk. Midőn egyetemes egyházunk közgyűlésén összejövünk, közvetlen feladatunk a folyó egyházi közigazgatási ügyek elintézése, de e mellett a lefolyt év egyházi életéről való számadásnak, az egyház életében előfordult összes fontosabb események áttekintésének ideje ez. Sőt némelykor szükséges, hogy tágabb körben is megfigyeljük mindazon eseményeket és jelenségeket, a melyek egyházunkra nézve a jelenben, vagy a jövőben fontossággal bírhatnak. Egyházunk közvéleményét most is elsősorban az 1848: XX. t.-cz.-ben foglalt elvek megvalósításának kérdése foglalkoztatja. E törvényczikkben foglalt elvek megvalósítása folyamatban van. Kétségtelen tényekre utalhatunk. A két protestáns egyház részéről együttesen föl terjesztett kívánalmak teljesítéseképen, jelentékeny állami javadalmazás lett már utalványozva és megtörtént a minisztérium részéről az a további lépés is, hogy föl lettünk szólítva, annak bejelentésére, hogy az 1848: XX. t.-cz.-ben elrendelt meghallgatása az egyházaknak miképen történjék? Nincsen okunk a kételkedésre a fölött, hogy komoly a szándék az 1848: XX. t.-cz.nek végrehajtására, a benne lefektetett elvek megvalósítására. Más kérdés az, hogy a nagymérvű állami javadalmazás mellett miképen fog alakulni egyházunk igazgatása és egész külső élete, összes jogviszonyai és nem fog-e szenvedni az egyházi önkormányzat? Fönn lesz-e az tartható a maga teljes sértetlenségében? E tekintetben nem oknélküli az aggodalom. A példa közelfekvő. A legújabb törvény az elemi iskolákról is nagyobb állami támogatást nyújt a felekezeti tanintézeteknek, de a milyen mértékben növeli az állami támogatást, hasonló mértékben növeli, a mindenkori kormánynak és közegeinek befolyását az egyház intézményeire, a felekezeti elemi iskolákra. Az önkormányzatnak ezen megszorítását aggódva tapasztalom. A törvény ezen következményei sem nem kerülték el figyelmemet, sem nem nyerték meg hozzájárulásomat, annál kevésbbé helyeslésemet. És ott, a hol erre az alkalmat megfelelőnek találtam, a főrendiház bizottságában meg is tettem észrevételeimet, de arra, hogy előre teljesen sikertelennek ismert küzdés, vagy inkább küzködés terére lépjek, tartóztatott annak tudata, hogy korunkban egyrészről anyagi előnyöket várni, sőt követelni az államtól és másrészről fönntartani a függetlenségnek azt az állapotát, a mely az intézmények független fönntartását tételezi föl, oly benső ellenmondás, a mely már önmagában is elég a sikeres küzdelem megbénítására. Sohasem sürgettem, sőt a míg lehetett, elleneztem bármiféle állami javadalmazásnak szorgalmazását, de ha ez, a kor fejleményeinek hatása alatt mégis bekövetkezett, számolni kell a helyzettel. Hasonlattal élve: a nagyobb fénynyel, az attól elválhatatlan nagyobb árnyékot is el kell viselni. Az erők egyensúlyának vannak kérlelhetetlen törvényei. Ezért fölötte szükséges a bölcs mérséklet az anyagi javak dolgában, hogy a nagyobb anyagi javak nagyobb árnyéka el ne homályosítsa az egyház eszményi czéljait. Azt a jelenséget se hagyjuk figyelmen kívül, hogy itt-ott protestáns körben is szóba hozták a róm. kath. egyházi javak securalisatióját. Ha ezt a kérdést a szélső politikai radikalizmus, a mely már az anarchismus felé hajlik, veti föl, azon ne csodálkozzunk, bele illik ez tanaiba, de ha protestáns körökben vetik föl e kérdést, szembe kell vele szállnunk jó eleve. Ha valahol, itt áll: „Principiis obsta". Szembe kell szállanunk ily jelenségekkel legelején. Szembe kell szállanunk a magánjog szempontjából, mert a magánjog ismeri mindenütt az elévülés és elbirtoklás intézményét, a hosszú idő jogképző erejét. A szerfölött hosszú birtoklásban már önmagában is rendszerint keresnek jogczímet. De szembe kell szállanunk e jelenséggel a magyar közjog jellegénél fogva, a mely a vallásszabadság elvének biztosításához, a vallásfelekezetek egyenjogúságának a törvénybe igtatásához, miként az 1791 :XXVI. t.-cz. tanúsítja, a mult idők vagyonelkobzásaiból származó kölcsönös követelődzéseknek elmellőzésével tudott eljutni. Szembe kell szállnunk e jelenséggel még azért is, mert kell, hogy éljen bennünk is annak tudata, hogy a mi szerényebb egyházi javainknak az üldözések korában való elkobzása, a keserűség mily érzetét költötte föl, a minek fájó emléke még él bennünk, annak megújítását másokkal szemben ne hirdessük mi. 7*
