Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1907. október 23
4 2—4. De szembe kell szállanunk e jelenséggel az 1848. évi törvényhozás nemes eszményiségénél fogva is. Szembe kell szállanunk különösen akkor, midőn az 1848. évi törvényczikk megvalósulása már folyamatban van. Szembe kell szállanunk hazánk érdekében, hogy azt megóvjuk a felekezeti viszályoktól. Szembe kell szállanunk saját egyházunk érdekében, hogy megóvjuk azt a rút irigység vádjától. De szembe kell szállanunk vallásunk elveinél fogva, mert az írás nemcsak azt tanítja, hogy mások javait el ne idegenítsük, de azt is tanítja : „Ne kívánjad a te felebarátod semminemű jószágát". De legyen szabad remélnünk, hogy e kérdés fölvetése csak múló jelenség volt, a melynek egyházunk körében nincs mélyebb gyökere. De még más, egyházunkat érdeklő és arra nézve is fontos jelenségekre kell figyelmünket fordítanunk. Gyakran és igen figyelemreméltó oldalról, a tekintély elvét állítják fel, mint az emberi társadalmat összetartó tényezőt, mint olyat, a melynek minden téren elsősorban kell érvényesülnie. Kétségtelen, hogy a tekintély elve is egyik és pedig fontos összekötő kapcsa az emberi társadalomnak, a melynek az egyház körében is, annyiban, a mennyiben az egyház mint külső társadalmi szervezet is jelentkezik, van jelentősége, de óvakodjunk attól, hogy a tekintély elvének jelentőségét fölötte nagyra növeljük. Ha szerfölött nagyra növeljük a tekintély elvének jelentőségét, az szükségkép korlátlan önkényuralommá fajul, a mely alatt elenyészik a szabadság, az emberiség legfőbb erkölcsi javainak egyike, az, a mi erkölcsi értéket ad az emberi életnek, erkölcsi értéket az emberi intézményeknek. A második jelenség ennek éppen ellenkezője. Merészen hirdetik a szabadságot a gondolat világában. A gondolatnak szabadnak kell lennie, ezt hirdetik nagy hanggal, de úgy értelmezik, hogy vallásos gondolattal nem szabad az embernek bírnia? Vallásos érzésének, a mely lelkében él, nem szabad gondolattá alakulnia. Es ha vannak türelmetlen hívei a tekintély elvének, vannak nem kevésbbé türelmetlen hívei az úgynevezett szabad gondolkozásnak. Egyházunk és az annak hatása alatt kifejlődött bölcseleti fölfogás is ezen két véglet között, a középúton halad, hirdeti és alkalmazza a szabad kutatás és vizsgálódás elvét tanaiban, kifejti a szabadság elvét intézményeiben, igyekszik azt megvalósítani, de elismeri a tekintély elvét azokban az örök igaszságokban, a melyekre Jézus tanított, abban a példában, a mit ő életével és halálával adott, az ő tanítása jelöli meg az utat, az ő tanítása az örök igaszság. Az ő tanítása a szeretet törvénye, ezt, mindenek fölött ezt tanítsuk. Még egyszer üdvözölve egyetemes egyházunknak oly nagy számban egybegyűlt képviselőit, egyetemes közgyűlésünket megnyitom. A közgyűlés az elnöki megnyitót osztatlan figyelemmel meghallgatván, annak egész terjedelmében való jegyzőkönyvbe vételét egyhangúlag elhatározta. 2. (Gy.) A jegyzői kar jelenti, hogy az egyházkerületek kiküldöttei megbizó-leveleiket és igazolványaikat beadták és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott. Ezen jelentés folytán az egyetemes felügyelő a gyűlést megalakultnak jelenti ki. 3. (Zs.) Az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére a bizottság az ülés kezdetén lévén kiküldendő : Jelen jegyzőkönyvnek az egyetemes közgyűlés elnökségének elnöklete alatti hitelesítésére kiküldettek Szentiványi Árpád, Zsilinszky Mihály, Zelenka Pál, Scholtz Gusztáv, dr. Wágner Géza, Horváth Sándor és Sztehló Kornél. 4. (Zs.) Előterjeszti egyetemes felügyelő következő évi jelentését: 1. Mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyve fölterjesztetett a magyar kir. vallásés közoktatásügyi minisztériumhoz és Horvát-Szlavonországok bánjához. 2. Mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyvének 111-ik pontjában elrendelt fölterjesztés a külföldön tartózkodó lelkészek ügyében megtörtént. 3. Mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyvének 123-ik pontjában foglalt határozatról, a vagyontalan kórházi betegek temetésénél szedett lelkészi illetmény tárgyában a vallásés közoktatásügyi minisztériumot értesítettem. 4. Tisztelettel bemutatom a vallás- és közoktatásügyi minisztérium leiratát az egyházak meghallgatása iránt, az 1848: XX. t.-cz. alapján való állami javadalmazás ügyében. Ezen leirat a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottságban is tárgyaltatott. 5. Tisztelettel bemutatom a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, leiratát, a mely szerint az 1848: XX. t.-cz. alapján evang. egyházunk részére 301,200 kor. utalványoztatott. Az utalványozott összeget az egyetemes egyház pénztárnokával együtt az állampénztárnál fölvettem. 6. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 78.450. sz. leiratával az egyetemes egyházi közalap gyarapítására utalványozott 100.000 kor. állami segély az állampénztárból fölvétetett és egyetemes egyházunk pénztárában helyeztetett el.
